Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-201

63 20!. országos ülés márczlng II. 1886. bástyái fenálljanak, kérdem: vájjon nem lehet-e rájuk szükségünk jövőre? Én azt hiszem, hogy azon helyzetnél fogva, melyben Ausztriával szemben állunk, nem lehet egy országnak sem alkotmányát, törvényeit, közigazgatását Magyarország törvényhozásával összehasonlítani. Mi merőben különböző helyzetben vagyunk mint bármely más ország. Egy országnak sincs Ausztriája, mely mindig Magyarország alkotmánya ellen dolgozott. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem fog e ez megtörténni, nem fog e ennek lehetősége jövőben is felmerülni? Erről nem biztosíthat senki. És jogokat feladni, neki a helyzetet megkönnyíteni, hogy alkotmányunkat megtámadhassa: ez, azt hiszem, vétkes könnyelműség lenne. (Igaz! Ugy von! a szélső baloldalon.) Föltéve azt, hogy ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, mi fog történni? Az, hogy a főispán a megye alispánját, sőt a szolgabirókat is elmozdíthatja, ha valami intézkedést törvénytelennek látván, nem akarnak végrehajtani s maga intézkedik, maga ad utasításokat s önhatalmúlag végrehajtja a ministeri rendeleteket, intézkedéseket. Például, ha egy évig nem tartanánk országgyűlést és sem pénz-, sem a véradó megszavazva nem le S55, íl kormány a főispánnak adott ezen hatalom által a törvény leple alatt — mert ily la banezokat mindig találtak eddig is —- (Derültség és helyeslés szélső baloldalon) fog intézkedni, hogy az adók behajtassanak, hogy az ujonczok kiállíttassanak, és megszűnt a megye az alkotmány bástyája lenni -- legalább törvényre nem hivatkozhatik, mint hivatkozhatott eddig. Pedig Deák Ferencz is megmondotta: inig alkotmányra, törvényekre hivatkozhatunk, addig jogainkat mindig visszaszerezhetjük, de ha azt feladja az ország, vajmi nehéz azt visszaszerezni. Ezen szempontból veszélyesnek, hibásnak tartom a törvényjavaslatot. De közigazgatási szempontból is bénítólag fog hatni e törvényjavaslat, ha életbe lép, mert kinek adja a hatalmat, a legnagyobb befolyást? A főispánnak. T. ház! A főispán nemcsak pártember, de kiszemelt pártembere a kormánynak és olyan pártembere, a ki a kormánynyal egyúttal bukik. Tehát valóságos korteskormányt helyezünk a megyébe, a mely hogy bénítólag hat a közigazgatásra, azt a múlt példáiból láthatjuk. Hol van a legtöbb panasz a közigazgatásnál? Ott, a hol a főispánok korteskedéssel foglalkoznak, ott, ho a tisztviselő renyheségét, azért, hogy a párt mellett megmaradjanak, kénytelenek elnézni, takargatni. Altalános a panasz az egész országban a tisztviselők hanyagsága, mulasztásai miatt. Hát ugyan hányat mozdított el a t. kormány hagyagságért ? Pedig van rá joga. T. ház! Mikor ezen törvényj avaslat fölött igy gondolkoztam és átláttam, hogy az sem a közigazgatás javítását előidézni nem fogja, sem az alkotmány biztosítására nem czélszerü, azon gondolkoztam, mi lehet hát ann.ak fó'czélja; mert hogy a hatalom meg ne volna a ministerelnök ur kezében, azt a maga szavaival czáfolom meg. A t. ministerelnök ur itt a házban nem egyszer, de többször, mikor a nemzetiségi képviselők részéről olyan nyilatkozatok történtek, melyek méltán rendreutasítást érdemeltek, a ministerelnök ur határozottan kimondta : igenis van hatalmam, élni fogok vele és rendre fogok utasítani minden államellenes cselekményt, semmivé teszem az ilyen törekvéseket. Tehát a ministerelnök ur több izben tett ilyen nyilatkozata biztosított engem, sőt biztosította a házat és az egész hazát arról, hogy neki van hatalma, joga, hogy megfékezhesse az államellenes törekvéseket. Én elhittem ezt, mert alapom volt elhinni, mert meglevő törvényekből is kimagyarázhattam ezt magamnak. Midőn a 70-es években a közigazgatási törvényjavaslat szőnyegen volt, a ministerelnök ur, ki akkor, az ellenzéki részen volt, a közszabadságra veszélyesnek tartotta azt és nem akarta megszavazni ; tehát nem lehet most azt hinnem, hogy komoly azon indok, hogy az államhatalmat államisági szempontból kell növelni. Más az oka tehát e törvényjavaslat készítésének és ezt az okot tudjuk mindnyájan, hallottuk mindnyájan és én ennek itt kifejezést fogok adni: a hatalomban való örökké megmaradás biztosítása czéljából van behozva ezen törvényjavaslat. Furcsa ez az állítás akkor, midőn a ministerelnök ur oly hatalmas és jól fegyelmezett párttal rendelkezik. Én gondolkoztam felette, hogy mi lehet ennek az oka s arra a meggyőződésre jutottam, hogy a ministerelnök ur, mikor jubileumát tartotta, lehetetlen, hogy latba ne vetette volna magában: melyek hát azok az ígéretek, a melyeket én az ország javára beváltottam? A ministerelnök ur még az ellenzéki padokon ülve a pénzügyminister ellen támadólag azt mondta: mindaddig, mig az ország helyzete nem javul, mig adóképessége nem növekedik, adót emelni nem szabad, nem lehet. Most tíz év múlva, ha a ministerelnök ur ezen szavaira visszaemlékezett, körülnézhetett, hogy vájjon a nép anyagi jóléte előbbre haladt-e, az adóalap növekedett-e és nem emelte-e az adókat ? És kitűnik, hogy az adókat nemcsak emeltük, de sőt számtalan nemeit az adónak azóta találtuk fel. Pénzügyeink ma ép oly, ha nem siralmasabb állapotban vannak, mint akkor. így érte el a pénzügyek rendezését. De nemcsak hogy új adók hozattak be, hanem az állam nagy vagyonai nagy részben eladattak és az adók mind a mellett folyvást emelkedtek és még az adósság is növekedett.