Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-201

201. országos ülés nurczius 11. 1886. Sí rokkal a nemzetiségek összeforrjanak. {Helyeslés szélső balfelől.) Ellenkező esetben a szuronyok béke idejében összetarthatják ugyan az egyes elemekei, de válság idejében annál biztosabb a szétbomlás. (Ügy van! a szélső balfelől.) A megyei közigazgatást véve birálat alá, azt tapasztalom, hogy a bajok kútforrását nem a megyei tisztviselőkben, hanem a kormány rendeleteiben kell keresni, mert az íippelláták oly későn érkeznek le a ministeriumoktól, hogy ezek szülik :>z elégedetlenséget. A kormánynak szerintem van elegendő hatalma arra, hogy a közigazgatás jól menjen. Ennek igazolására leszek bátor egy pár adatot felemlíteni. A megyei közigazgatási közegek teljesítik a katonaállításnál az összeírást. Volt-e e tekintetben a kormánynak valaha panasza ? Nem mindig pontosan és helyesen végezték-e a megyei tisztviselők e tekintetbeni teendőiket ? Én azt hiszem, hogy igen. És igy vagyunk a megyéknek az adóügyekben való eljárásával is; ezt is pontosan végzik a megyei közegek. Ott vannak továbbá a statisztikai adatok, melyeket a kormány szintén a megyétől kap. Nem rendesen folynak-e azok be ? Pedig ezek rettentő fáradságot és igen sok időt vesznek igénybe! Ha tehát valamiben hátrány van, az csak a kormány hibája, a mely nem ügyel föl eléggé. Nagy hiba, hogy a megyei tisztviselőket korholni tudjuk csak, de hogy hivatásuknak megfelelhessenek, arról a kormány egyáltalában nem gon doskodik. így az árvaügyeket elvették a megyétől azon ürügy alatt, hogy nem eléggé jól kezelik azokat. Pedig ennek is megvolt a maga oka. A szolgabírói hivatalnak, illetőleg a főszolgabírónak, a hogy most nevezik, uti átalánya van. Ebből tartja lovát, kocsisát és segélyszemélyzetét is ebből küldi ki a járásokba. Csakhogy annak a szolgabírónak számolnia kell, hogy megélhessen. Ha minden egyes esetben kiküld valakit, akkor az útiköltségre egész fizetése felmegy; már pedig ezt csak nem kívánhatja az állam a szolgabírótól. Kényszerítve volt tehát reá, hogy cumulálja az ügyeket és csak ha már több ügy összejött, akkor küldte ki a segédszolgabirót, vagy ment ki maga. Ha tehát azt akarjuk, hogy a közigazgatás jól menjen, iparkodnunk kell e bajok orvoslására és akkor majd nem lesz panasz a tisztviselők ellen. Különben pedig folyton lesz panasz, akár milyen szolgabíró ellen is, még ha a Szilágyi Dezső által annyira dicsért porosz tisztviselőket hozzuk is ide. {Derültség a száső baloldalon.) Igen sok panaszra ad okot az is, hogy számos ügy, melyet az előtt a szolgabíró intézett el, most nem a szolgabíró, hanem a járásbiró hatáskörébe tartozik. Csakhogy ezt a köznép nem tudja, mert azelőtt e bajokat is a szolgabíró intézte el Ha ellopják egy disznaját, akkor is a járásbíróság helyett a szolgabíróhoz megy; innen azután a járásbírósághoz utasítják; de oda annyiszor kell bemennie, hogy végre inkább abba hagyja az egészet, így van nagyobb mérvű verekedéseknél is. Súlyosabb verekedésnek a járásbíróság elé kell kerülnie, mert azt a szolgabíró el nem intézheti; igy aztán a községben folytonos a panasz a szolgabíró ellen, hogy nem tesz semmit. Valaki például megszárnyalt egy galambot s ezért a szomszédja pert indított ellene. Ez a per átment minden fórumon. A szolgabíró visszautasította, hogy nem hozzá tartozik és utoljára kisütötték, hogy a törvényszék elé tartozik, kártalanítási igény czímén. Ha agyonlőtte volna a galambot, mint kihágást büntették volna. Ilyen visszás helyzet van most Magyarországon. De áttérek most a törvényjavaslatra és kérdem, vájjon szüksége van-e a kormánynak ama hatalomra, melyeta főispán által gyakorolni akar ? Azt hiszem, hogy az felesleges. Igaz, hogy a t. ministerelnök ur múltkori beszédében azt mondta, hogy mikor a kormány eszközöket kér, hogy erélyesebben működhessék, az ellenzék nem nézi, hogy szüksége van-e a kormánynak hatalma kibővítésére, hanem egyszerűen ellenzi ezt. Nem, t. ház, mi nem ebből a szempontból indulunk ki. Mi azt nézzük, legalább én azt nézem, vájjon nem túlságos hatalmat kér-e magának a kormány, melyet aztán nem az alkotmányos jogok gyakorlására , hanem zsarnokságra használhat. Igy vagyok én meggyőződve a főispánoknak adandó azon hatalomról, miszerint a tisztviselőket felfüggesztheti, elmozdíthatja, sőt közvetlenül rendeleteket intézhet a szolgabirákhoz. En ezen intézkedést két szempontból tartom károsnak: állami és közigazgatási szempontból. Károsnak tartom állami szempontból azért, mert eddig szerettük a megyéket ugy emlegetni, mint az alkotmány bástyáit és ha a történelemre visszatekintünk, meg is győződhetünk arról, hogy ;i megyék autonómiája valóságos bástyája volt az alkotmánynak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tudjuk, hogy számtalanszor történtek támadások nemcsak külhatalmak, hanem a barátságos szomszéd Ausztria részéről is ellenünk. Ha országgyűlések évek során át nem tartattak, a megyék állandóan megtagadták a jogtalanság teljesítését, feloszlottak, mentek egyik helyről a másikra, példa rá Nógrádmegye és mindig tiltakoztak a támadások és beavatkozások ellen. A magyarnak ezen szívóssága, közigazgatásához való erős ragaszkodása, oly akadályul szolgált a hatalom kívánságaival szemben, hogy újra és újra kénytelen volt az visszatérni az alkotmányos térre. És ha ily támadásokkal szemben szükségesnek tartottuk, hogy a megyék, mint az alkotmány véd-