Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-200

200. országos ölés márczias i*>. 1&S6. ül) Gábor képviselő ur mond, hogy a földre szükség van, hanem azért, mert más területi felosztás alapján Magyarországot közigazgatásilag esoportosítni csak egy forradalom munkája lehet. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Mert azok százados alkotások, azokban lüktet Magyarország helyi élete, érdekek fűződtek össze, ragaszkodás, kegyelet érzelmei veszik körül, mindezek oly tényezők, melyek döntenek annak ellenében, hogy különféle terjedelműek, különféle erejűek, s maradnak mint voltak az önkormányzat természetes organismusai, állami közigazgatási czéljainkra pedig a szervezetet más keretekbe beállítani teljesen lehetetlen; mert a kettőnek összeforrva és karöltve kell működnie. A fokozatos valósítás tekintetében, a legelső lépések közé tartoznék, a törvényhatósági közigazgatás fejének, az alispánok kinevezése is. A hatalomkörnek mily túlságos felhalmozását idézte elő ezen törvényjavaslatban az, hogy a megyei közigazgatás feje nem állami közeg. Az az anomalicns jog, hogy a főispán közvetlen intézkedik, belenyúl az alispáni jogkörbe, egyenesen arra vezethető vissza, mert nem bízik az alispánokban. Én egyszerűbb és a funetiók természetes felosztásának megfelelőbb módnak tartottam volna, inkább az administratio fejét kinevezni, mint ily beavatkozásokat oly általános kifejezésekben állapítani meg, melynek minden körülmények között zavar és súrlódás lesz az eredménye. Még egy nagy pont van hátra, mely nagy hiánya a törvényjavaslatnak s melyet hallgatással nem mellőzhetek, az, hogy nem gondoskodik kellőleg a közigazgatási tisztviselők gyakorlati kiképzéséről. Ha valóban akarná a kinevezési rendszer fokozatos életbeléptetését előkészíteni: akkor sokkal hatályosabb módokról kell gondoskodni arra nézve, hogy a kellő elemek valóban meg is legyenek egy új rendszer fokozatos behozatalánál. Még az sincs kimondva eddigi törvényeinkben, hogy a központi hivatalokban ne alkalmaztassék senki, a ki a törvényhatóságban nem szolgált ; pedig bármiként gondolunk arra, a mire a kormánypárti szónokok ezéloztak, hogy ezen törvény] avaslat egy lánezszem a kinevezési rendszer fokozatos behozatalára, e törekvés a siker egyik biztosítékát nélkülözi, midőn a gyakorlati kiképzésről kellőleg nem intézkedik. Ennél a kiképzésnél a fősúlyt arra helyezném, hogy a törvényhatósági központon kívüli hivatalokban folytatott gyakorlat mellőzhetetlen legyen. Csak az őrizi meg a közigazgatási tisztviselőt attól az egyoldalúságtól, hogy jogi formalismusban ne essék majd a magasabb állásokban, hogy érzékkel birjon az élet szükségei, az élet változó kivánalmai iránt. Megengedem, t. ház, mindezek ma elméleti elmefuttatások, ma ezek a tekintetek agyakorlati, fokozatos életbeléptetés módozatai, figyelmet nem gerjesztenek, pedig nem az elv, nem az irány, a gyakorlati megoldás az, a mi legtöbb nehézséget okoz és a melytől sok időre fog a reform sikeres hatása, függeni. Nagy ideje, hogy a közigazgatási reformkérdések fejtegetésénél, a merő általánosságokkai felhagyjunk ; és valahányszor ily kérdések forognak fenn, a gyakorlati kivitel nehézségei és feladataira fordítsuk figyelmünket, hogy minél közelebb jussunk azon reformmunkálatok tényleges megvalósításához, melyek biztosítják a szükségeknek megfelelő és a törvények szerinti kormányzás Magyarországon biztosittassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Itt fekszik a probléma nehézsége, nem abban, hogy az állami közigazgatást és önkormányzatot és jogi ellenőrzést egész általánosságban oda állítjuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Hanem, t. ház, ma ezek theoretieus fejtegetések. De előttem egy bizonyos: hogy az idők szüksége (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) visszatarthatatlanul hajt oda bennünket és az is bizonyos előttem, hogy ez nem lehet műve egy esztendőnek, nem lehet műve két esztendőnek, ez egy öntudatos és sorozatban hosszú időre terjedő rendszabályokat igénylő mű, (ügy van! jobbfelöl) melyeket mielőbb megkezdeni, következetesen folytatni és teljes kímélettel a nemzet intézményeit és hagyományait valósítani kell. (Helyeslés jobbfelöl.) És megvallom, hogy ezen törvényjavaslathoz én azért nem járulok, mert nem tudom, hogy ezen törvényjavaslat minő tervezetnek megkezdését foglalja magában s ha egy ily tervezettel állanék szemben, mely azzal a nézettel, melyet én vallok megegyez : ugy én ezen szerény első megvalósító lépést támogatnám, sőt én ugy fogom fel az ellenzéknek állását, már az ellenzék azon részének állását, mely az alapgondolattal egyetért, hogy ily reformok valósításában közreműködjék és ugy fogom fel a kormány felelősségét, hogy az ezen alapon való közreműködéssel szemben loyalis előzékenységet tanúsítson. De én nem tudom, hogy e javaslat kezdete-e egy tervszerű megvalósításnak. Előttem egy oly Magyarország képe lebeg, mely erős a maga közigazgatási egységében, a maga jogintézményei egységében, culturája fejlődésében és erős jogi ellenőrzés alatt álló szabad intézményeiben. Éz a Magyarország képe áll előttem. Ezen Magyarországnak, bárki akarja azt megalkotni, elengedhetlen kelléke egy oly közigazgatási tervezet, melynek alapvonalait ismételve fejtegettük. Á ki ezt az egész közigazgatási szervezetet a maga összes jogi biztosítékaival ki tudja építeni,