Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-200

64 200. országos ülés míirczias li). 188*. sára a hivatali felebbvalónak tudtomra, mindenütt joga van. Egy újonnan alakult hivatali szerve­zetnél szükséges a büntetésből való áttétel joga is, természetesen hasonló állásba. Bár ez is aggályos, itt is nagyobb biztosíték kellene. Sőt ezen kivül van még egy hatalom, melyet a köz­igazgatási szervezetnél megtagadni nem lehet, a mi nem is fegyelmi jog, ez az, hogy a hiva­talnok áthelyezhető a szolgálat érdekében. De van egy jog, melyet én a kormányra és egy emberre nem bizok, ez a hivatalnok el­bocsátása a hivatali szolgálatból s ebben egy diseiplinaris legfőbb bíróság biztosítékát kivánom. S ez nem a tisztviselő kedveért van, ez a közönség kedvéért van. Hogyan képzelik ezeket á nagy feladatokat végezhetőknek egy hivatal­noki kar által, ha annak önérzete, ha állásának biztosítéka, ha hivatalának tekintélye és ereje meg nem őriztetik? És nem ideálok után indulok, mikor ezt kivánom. Ismerek országokat, melyek hivatalnoki kara minden kívánalomnak megfelel, mely ezzel és jóval nagyobb biztosítékokkal bir. Egy ellenvetést hoztak fel ellenünk — s ezt mondta a t. ministerelnök ur is — hogy sokkal szivesebben engedelmeskedik a magyar nép annak a tisztviselőnek, a kit ő maga vá­lasztott és hogy választás mellett senkinek sem lehet joga panaszkodni az államra és állam­kormányra. A mi, t. ház, a másodiVat illeti, abban nem adhatok igazat a t. ministerelnök urnak; az elsőben bizonyos mértékig. A választás az álla­mot az elnépszerú'tlenedéstőí és attól, hogy fele­lőssé ne tétessék a választott tisztviselőért, meg­nem menti, sőt ellenkezőleg az elégüíetlenség az állam ellen indul, a mely szervezete körében ily intézményeket ttír. A második szempont egy bizonyos mérté­kig egyesíthető a kinerezési rendszerrel. Igen helyes az, hogy a tisztviselő azon tekintélyéhez, melyet neki az államhivatal ad, járuljon az ő soeialis, az ő természetes tekintélye. De egyszersmind azt tartjuk, hogy a soeia­lis összeköttetésekből és helyzetekből származó eonexiók ellen igen szükséges ellensúlyt képez a kinevezésben fekvő és annak következményét képező az az öntudat, hogy ő az államhatalom­nak, az államnak közege képen és az államtól nyert hatalmával működik. Ez egy igen szükséges ellensúly; egy józan kormány sem fogja magát megfosztani attól, hogy helyileg tekintélyes köze­geket alkalmazzon, de egyetlen egy kormány sem kötheti meg magát ebben a tekintetben e szüksé­ges ellensúly nélkül. És nem foszthatja meg magát attól a jogtól, hogy midőn az illető — a mi előkerülhetlen — lehetetlenné vagy károssá válik helyzetében, hogy azt áthelyezhesse. (Halljuk!) A legutolsó, talán legfontosabb észrevétel, a mit ellenünk felhoztak, (Halljuk!) gondolom, t. képviselőtársam Hegedűs Sándor hozta fel, (Közbeszólás a jobboldalról: Tibád!) Tibád nem mondta. Hegedüs Sándor: Mindegy, elvállaljuk ketten! Szilágyi Dezső: Mondom, legfontosabb észrevétel az volt, hogy junctim akarjuk ezt a rendszert életbeléptetni. A t. ministerelnök ur is arra hivatkozott és helyesen, hogy nem akarná experimentumoknak kitenni az országot. T. ház! Itt alkalmat veszek magamnak arról szólni, mikép képzelem én egyénileg az életbeléptetését ennek a rendszernek. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt sem junctim, sem egy­szerre való életbeléptetésről szó nem lehet. Mi reformot akarunk, mi fokozatosan akarunk előre menni és nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a lehető legfonákabb és helytelenebb volna ugy képzelni a dolgot, hogy e rendszer építtessék ki egészen, neveztessék ki minden ágban a hi­valnok és egy szép napon a jelenlegi apparátus cseréltessék ki egy újjal. így járhattak el a franczia forradalomban, igy járhatnak el, a hol tabula rasa volt. De ezen az úton indulni Magyar­országon igen téves. Emlékezzünk csak, mi történt abirói kineve­zésekkel ! Sok tagja van még a háznak, a ki akkor is képviselő volt. Ezek emlékezni fognak arra, minő tömeges megrohanása volt a ministernek, mennyire felhasználtatott a kinevezés a parlamenti tagok részéről localis befolyásuk erősítésére, melyik niinister az, mely ily minden oldalról hatást gyakorolni akaró tényezőkkel szemben az állam érdekét kellően megóvhatja. Ily eljárás ellen szól még egy más ok is, tudniillik az, hogy a jelen közigazgatási szervezet, én általánosságban szólok — tisztelet az igen szá­mos kivételeknek — nem tartható sem intézményei­ben, sem a személyzet egészében. De egy nagy előnye van: az, hogy hozzá szokott, hogy ismeri a nép. Mi történnék akkor, ha ez új intézmények összesége egyszerre léptettetnék életbe? Mert az intézményekhez a nemzetet hozzá kell szoktatni, meg kell azokat ismertetni vele, hogy tudja, hová forduljon s miként éljen velük. E nélkül az egy­szerre való életbeléptetés általános zavart idéz elő. Tehát csak fokozatosan kell azokat életbe léptetni. (Helyeslés.) De ezen az utón csak az haladhat, csak az. a ki előtt a reformnak határozott képe áll. A ki előtt ez nem áll, az annak fokozatos megvalósítását el nem kezdheti. A jelen területi keretek megtar­tandók. Ugron Gábor: A földre szükség van. Szilágyi Dezső: Nem azért, a mit Ugron

Next

/
Thumbnails
Contents