Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-200

290. országos ülés •Árért** 10 ISS$. 49 szes végrehajtó hatalom alapja a törvényható­ságokban nyugszik. A rendeletet a törvény­hatóság a maga költségén, a maga tisztviselőivel hajtja végre. Hanem mikor ez történt, a közigaz­gatás, melynek ez meg tudott felelni, az az állam, melynek ez szükségeit ki tudta elégíten , az osz­tály, melyből a törvényhatóság tisztviselőit vette s az élet, melynek szükségeivel e szervezet meg tudott birkózni, teljesen különböző volt a mostani­tól. (Igán! Ugy van! a jobb- és baloldalon.) Azt csak nem fogják önök hinni, hogy az általános védkötelezettség és az általános adó­kötelezettség korszakában, hogy ma, midőn sokkal gyorsabban, sokkal finomabban, sokkal többet kö­vetelnek az állampolgárok jogai és érdekei az államtól: ma, midőn a nagy néposztályok gaz­dasági és eulturai érdekei oly óriási igényekkel lépnek az állam elébe, csak nem gondolják, hogy ezeknek a feladatoknak Magyarország másként meg tud felelni: mint megfelelt a continensen min­den állam, melyhez hasonló követelmények vannak formálva és melyek előtt ugyanaz a probléma állott és a melyek megpróbálták és utoljára egy bizonyos szervezetben megállapodtak. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ma oly feladatokkal áll szemben az állam, melyek egy tetemes részét akkor, mikor a munici­pális szervezeten nyugodott az összes végrehajtás, még fogalmilag sem ismertek. Es ha önöknek kell erre egy nagy bizonyíték, hadd mondjam meg azt, hogy nézzenek önök körül, ne csak a continensen, hanem nézzék meg, hogy az az or­szág, mely insuláris fekvésénél fogva, mely népé­nek öntevékenységénél fogva oly előnyösen külön­bözik mindenben a continenfetől, mily úton haladt. Hát milyen úton haladt? Helfy Ignácz t. barátom nagyon helyesen jegyezte meg, hogy azt a kinevezett békebirói önkormányzatot nem lehet összehasonlítani azon kinevezett szervezettel, melyet mi akarunk és határozottan akarunk. Hanem nézzük meg figye­lemmel a képnek másik oldalát is. Harmincz esz­tendeje annak, hogy Angliában bebizonyult, hogy a békebirói intézmény locális hivatásának teljesí­tésére egészen alkalmatlan és 30 esztendő óta minden modern állam feladataira, minden gazda­sági, iskolai, culturális, művelődési és egészség­ügyi érdekek gondozására egy egészen új szerve­zet keletkezett és ez úi szervezet a választott boardok intézménye. Es ez is igen tökéletlenül teljesíti hivatását, egy valóságos zűrzavara állott elő a helyi kötelékeknek, a helyi adóknak, ezek alá vannak vetve a kormány részéről oly felügye­letnek, oly beavatkozásnak, oly szabályozásnak, melyet itt elnyomásnak tartanának. Es, t. ház, váj­jon az ilyen nagy tanúság elől, a mit Anglia fejlő­dése is mutat, hogy tudniillik olynemtí szervezet, a milyennel a nobile officvam járt el az ügyekben, a KÉPVH. HAPLÓ. 1884—87. X. KÖTET. modern állam fel adatainak meg nem felel, szabad-e elzárkóznunk ? De nem akarok Angliára hivatkozni, mert Anglia más és az angol közigazgatás más. És meg­mondom, a mennyiben alkalmam volt arról meg­győződni, hogy miért merem én előképül válasz­tani a continentalÍ8 államok közigazgatási rend­szerét és miért tartom nagy tévedésnek Anglia közigazgatásának utánzását. Ez nagyon egyszerű. Egy állam nem utánozhat mást, mint csak oly államokat, a melyek vele analóg viszonyok közt vannak. Már most ne felejtsük el azt, hogy Magyar­ország nem Angliával áll analóg viszonyban. Hiszen már azon osztályokra nézve sem áll analóg viszonyban vele, a mely osztályokból Anglia tiszt­viselőit veszi. Hiszen az az osztály, mely a régi megyei rendszer tisztviselőit szolgáltatta, ma gaz­dasági létének alapjaiban van megingatva, a con­currentia elnyomó hatása alatt meg van bénítva és ha illik reánk valami, igazságosnak az lát­szik, hogy nálunk az állami közigazgatás felada­tainak terén szükséges szolgálatok ép ugy, mint a körülötte fekvő continentalis államokban szak­szerű gyakorlati kiképeztetésnek alávetett és csak oly hivatalnokkar által teljesíthető, mely feladatát az életpályának, életfeladatnak tekinti. (Helyeslés a balközépen.) Helfy t. képviselőtársam arra, hogy a demo­cratia elve a választás, hivatkozik Svájczra és Amerikára. Igen, ebben én is igazat adok neki. Elismerem, hogy a democratia a nép-souverainitás elvein alapulván, minden hatalmat átruház és meg­bízást ad, tehát a közigazgatási és rendőri hatal­mat is és a democratia tiszta kifejezésével biró alap, a mint az Svájczban és Amerikában van, a nép souverainitásának, ezen elvnek megfelelő elve­ken alapul. De, t. ház, előttem az nem kérdés, hogy mi republicanus — legalább előttem — és mi áll közelebb a köztársasági democratiához, előttem az a főkérdés, mit kíván országunk szüksége, mit. ha jól felfogtunk, ha jól felfogva felismertünk, akkor legyen bátorságunk egész nyíltsággal köve­telni és végrehajtani. (Élénk helyeslés a jobb-és bal­oldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Es ne felejtsük, hogy a democratia e részben is nagy leezkét szol­gáltat. (Halljuk/ Halljuk!) Én ismerek egy demo­craticus államot, egy democraticus köztársaságot, ismerek egy államot, a hol az egyenlőség, a való­ságos kórságos bálványimádásig fejlődött, de a melynek szervezete kinevezett és szakszerű hiva­talnokokra és sokkal nagyobb centralisatióra van építve, mint a minőt mi akarunk és ez az ország Francziaország. (Ugy van! a baloldalon.) Francziaország, midőn választania kellett a közt, hogy mint kivan államának szüksége és fen­tartásaés mikor ezzel szemben a közt kellett válasz­tania, hogy mi a deiiiocratia kívánalma, soha sem

Next

/
Thumbnails
Contents