Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-200
50 200 országos ülés márcsstat 10 1SS6. habozott abban, hogy azt az utat kövesse és azt a választást tegye, a mit politikai érett népek mindig követtek, tudniillik azt választotta, a mit az ország érdeke megkívánt. Itt különösen t. barátaink, függetlenségi párti szomszédaink számára is van még egy érvem, a melynek különös méltánylását egyenesen tőlük várom ; tudniillik arra a kérdésre kell felelni, mi az, a mit nekünk kívánnunk kell, mert azt, hogy a közigazgatási teendők és functiók, kinevezett szakképzett és mint később kifejtendem, igazi biztosítékokkal ellátott hivatalnoki testületekkel egyesittessenek-e ? Én erre három okot találok. (Halljuk !) Első ok az, a melynek tekintetében hivatkozom minden államra, melynek a mienkhez analóg viszonyai vannak ; hogy azt, a mit a jelenkori államtól kivannak polgárai és ne felejtsük el, hogy nem maradhatunk hátra, mig szomszédaink haladnak, mert nem számíthatunk arra, hogy adulee natale solumhoz való ragaszkodás elegendő összetartó erő, hanem ki kell elégítenünk azon igényeket, melyeket a művelt államok szomszédságunkban kielégítenek és ha ennek igazságát átlátjuk, akkor akarnunk kell az erre szükséges szervezetet. A második ok az, hogy én ugyan részemről nem ismerem el helyesnekjTrucia képviselőtársam azon felfogását, hogy azon rendszernek, melyet én ajánlok, éle a nemzetiségek ellen volna intézve. Nem. Nincsen azok ellen intézve. Hanem azt azután szemben minden ország szervezetének tapasztalásával, hogy ha egy ország azt látja, hogy benne — nem mondom államellenes, hanem széthúzó elemek vannak — hogy előtte gazdaság, cultura, rendőri feladatok állanak, melyeket egy egységes állami szellemben teljesíteni csak egy egyérteíemben szervezett és — ne felejtsük el — arra a czélra nevelt és egy egységes eszme által vezetett hivatali testület, ha mondom, egy állam előtt oly feladatok állanak, milyenek állottak Francziaország előtt annak idejében, milyen feladatok álltak Poroszország előtt annak idejében, milyenekhez hasonlók előttünk állanak a mai időben, csak nem fogják rólunk feltenni, hogy a mi más államoknak az erőnek forrása volt, minek hatását más államoknak mint összetartó és fentartó erejét tapasztaltuk, ehhez az erőforráshoz nyúlni nem fogunk. Igenis fogunk, de legyen szabad azzal az őszinteséggel és határozottsággal, a mivel ők nyilatkoztak, megmondani, hogy ennek a szervezetnek soha az a czélja nincs, hogy akár önöket, akár bármely faját ennek az országnak nemzeti nyelvétől és nemzetiségétől megfoszsza. Erőszakos magyarosítás, vagy a magyarosításnak az az alattomos neme, mely az eltakart erőszakot akarja a magyarosításra, a nemzetiségből való kivetkezésre alkalmazni, az tőlünk, uraim, távol áll. Hanem a milyen határozottan és nyíltan én ezt mondom, határozottan meg vagyok arról győződve, hogy a különféle faj és az anyanyelvhez való meleg ragaszkodás, melyet én tisztelek, nem akadályozza azt, hogy ez az állam erős legyen és abban az értelemben, a mint egy más alkalommal kifejtettem, nemzeti legyen. (Helyeslés.) De másrészről megjegyzem, hogy a szervezet igenis arra fog szolgálni, hogy a mi a ministerelnök ur politikájának és azt gondolom, minden párt politikájának főczéljának kell lenni, lehető erős kapcsokkal fűzze össze a magyar államot és lehető erős és maradandó alapokra fektesse azt és nem a nemzetiségeknek fajjellegükből való következtetésére, hanem arra, hogy ez az állam foederativ állammá ne hulljon szét, el ne gyengüljön apró részekből álló localis jellegű töredékekké, annak a gátlására czéloztatik alkottatni. (Élénk heljeslés.) Ha volna az az erőm, hogy a túlsó oldalon (a szélső halra mutat) ülő urakat egy gondolattal meg tudnám barátkoztatni, (Halljuk! Halljuk!) azzal a gondolattal, hogy minden időnek meg vannak a maga szükségei (Derültség a szélső haloldalon) és — kérem ne nevessenek — azon szükségek szerint kell adoptálni az állami szervezetet. Ugyan nézzék csak meg, hogy Európának két legerősebb állama mint alakult ? Nem azt mondom, hogy szolgailag utánozzunk intézményeket, de nagy dőreség volna azon kézzelfogható tanulságok elől elzárni magunkat. Nézzék csak meg, hogy minő össze nem függő, minő laza részekből alakult Francziaország. És mi volt annak egyik tényezője, hogy ma egy oszthatatlan és egyöntetíí Francziaország, mint megsemmisíthetetlen tény áll a világ előtt. Vagy, ha ez talán központosítási túlságai miatt nem vonzó példa: nézzék meg szomszédságunkban Poroszországot. Az a legkülönbözőbb provinciákból alakult ; időszakról időszakra csatoltak hozzá egy-egy darabot; oly különböző részek füzettek együvé, melyek lakossága egymás ellen a legnagyobb ellenszenvvel viseltetett, a kik egymást alig ismerték és a kik intézményeikben és miivelődésükben a legkülönbözőbbek voltak. Es hogy áll ma ezen Poroszország? (Halljuk! Halljuk !) Egyike a legerősebben megalapított államoknak. És el fogják nékem ismerni a t. képviselő urak, mert mesterséges argumentumot nem akarok faragni, hogy ezen nagy műnek létesítésében a hatalmas és állami eszmék által vezetett porosz hivatali szervezet egyike volt a leglényegesebb tényezőknek. (Igaz! ügy van! a haloldalon.) Ha más országok ezen eszközben és szervezetben az állam erőforrását találták, minő vakság volna részünkről, ha mi hasonló czélok végett és hasonló szükségek miatt ahhoz hozzányúlni vonakodnánk. De méltóztassanak csak venni Ausztriával való viszonyunkat. Itt állunk mi a dualismusban. De hogy? Mint a törvényekben megirt egyenjogú