Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-200

21)0. országos ülés kérem, Anglia, Amerika, Svájez önkormányzata, hol soha sem volt követutasítási és visszahívási jog, azért nem létezik-e mai nap is a legszélesebb alapon ? Jele, hogy a követutasítás nem épen képezi oly nélkülözhetetlen kellékét az önkormányzatnak. Az én meggyőződésem, t. ház, épen az ellenkező, az hogy, ha a teljes törvényhatósági önkormányzatra nem találnánk példát széles e világon, épen Magyarországon, a mi speciális viszonyainknál fogva, ha itt nem létezett volna soha sem, most kellene behozni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi az oka, hogy Amerikában és Svájczban oly nagyon ragaszkodnak hozzá? Emlékezem rá, hogy Toequille, Amerikának legélesebb látású tanulmányozója, egy fejezetet, szentel annak a kérdésnek, hogy az Egyesült-Államokban létező intézmények közül melyik tulaj donkép az, melynek Amerika leginkább köszönheti fennállását és bebizonyítja, hogy épen az önkormányzati intézménynek köszönheti. Miért? Mert ez teszi lehetővé, hogy a legkülönbözőbb elemek, a legkülönbözőbb fajok megtalálván a maguk szabadságát, a maguk hatáskörét saját szűkebb hazájukban, annál inkább ragaszkodnak azután a nagy hazához. (Ugy van! a szélső balon.) És ez magyarázza meg Svájczban is, annál inkább minálunk, a hol egy ezredéves múlt áll a hátunk mögött, a hol a nép már azt megszokta, a hol annyit beszélgetünk különböző fajokról, hogy nem ismerek intézményt, a mely alkalmasabb arra, hogy a még létező viszályokat és eltéréseket kiegyenlítse — a mint remélem, hogy fogja is kiegyenlíteni — mint épen a vármegyei intézményt, mint épen az önkormányzatot. Mert ott találkozván a legkülönbözőbb elemű polgárok, abban a körben, a melyben apróbb saját érdekeik forognak fenn, a hol nem csinálnak nagy politikát, a hol nem lehet szó irredentismusról, ott forrnak össze leginkább. A népek, t. ház, épen ugy fejlődnek, mint a gyermek. A gyermek kezdetben nem ismer hazát, a gyermek ismer szülőföldet; megkedveli azt a darabka rétet, azt a mezőt, a melyen játszik. Lassan-lassan, a mint felnő, a mint gyarapodnak fogalmai, érzelmei, mindig egy-egy nagyobbnagyobb részt ölel át, megkedvel mindig egy nagyobb részt, a mig végre a szülőföldhöz való ragaszkodás hazaszeretetté fejlődik. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Épen olyan a nép. Lassan-lassan megkedveli a szabad intézményeket, előbb otthon a maga saját körében él velük, élvezi azok jótéteményeit és azután megbarátkozva a tágabb körű intézményekkel, azok iránt is kezd melegedni, lelkesedni, a mig végre felöleli az egész hazát és érzelmei felmelegednek és lelkesedik az összes hazai intézményekért. És az ilyen érzelem azután, mely átöröklődik apáról fiúra, generatióról generatióra, századokról századokra, mint minálunk történt, fejleszti azután ezen érmárczlüs 10, 1SS«. 47 zelmet olyan hatalmas factorrá, a mely képes olyan hősöket teremteni, a kik kiérdemelték a történetből a, félistenek nevét. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalo /.) Ne beszéljünk olyan megvetéssel arról a múltról és arról a múlt megyéről! Hagyjuk meg azt a szegény, áldott jó népet a régi szokások mellett, a. mennyire csak lehet és a mennyiben csak lehet, hogy tanulja meg abban megszeretni a saját szülőföldjét, hogy azután annál inkább szeresse a saját hazáját. Pártolom Bartha Miklós határozati javaslatát. (Élénk tetszés, éljenzés és helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Öt percznyi szünet!) Elnök í Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Az ülést folytatjuk. Szilágyi Dezső: (Nagy mozgás. Felkiáltások: Helyre! Halljuk!) A jelen vitának, t. ház, a legsajátságosabb vonását az fogja képezni, hogy midőn mi egy oly törvényjavaslattal állunk szemben, a mely elvül mondja ki azt, hogy a közigazgatás reformja a jelen keretek érintetlen hagyása közepett eszközi endő: ebbe a felfogásba a háznak minden pártja, mondom minden pártja, még az is (a jobboldalra mutat) makacsul vonakodik belenyugodni. Mert mi egyébből inag}

r arázzuk azt, t. ház, hogy mi itt egy ilyen törvényjavaslattal szemben a közigazgatási szervezet nagy elveiről és alapjáról vitatkozunk? És az imént elhangzott két beszéd sajátságos világot fog vetni arra, hogy Magyarországon, ugy a mint én vagyok meggyőződve, a közigazgatás reformjának egészében való felkarolását tovább halasztani nem lehet és minden javaslat, mely alapul veszi a jelen keret megtartását előre is önmaga lemondott arról, hogy akármelyikét a felfogásoknak kielégítse. (Ugy van! balfelől.) Az én t. képviselőtársam Hegedűs tegnap ua:y nyilatkozott, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat egy eompromissum; egy compromissum azon elemek közt, a kiknek egyike akarja azt, a mit igen sokan az ellenzék részéről, hogy az állam vegye át a közigazgatási teendőknek zömét és teljesítse önön szervezetével, a másik pedig — és ehhez az irányhoz tartoznak t. tagtársaink a függetlenségi párton — közigazgatásunk jelenlegi állapotát abban az értelemben akarja módosítani, hogy az önkormányzati elv, azaz a törvényható ságoknak nagyobb hatásköre és nagyobb befolyása az állami közigazgatásban, kiterjesztessék és megerősíttessék. De, t. képviselőtársam, a dolgok nem igy állanak, hogy e két felfogás közt compromissumot lehetne csinálni. Ez két irány, mely két felé indul. És a ki át van hatva attól a meggyőződéstől, hogy nekünk a békeéveket közigazgatási szerre-