Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-200
40 '200. országos ülés márcstias 10. 1886. Madarász József: Talán magyar haz;;, nem közös haza! (Zaj. Halljuk!) Trucia Péter: T. képviselőház! Szilágyi Dezső érdemes képviselő ur a cultusbudget múltkori tárgyalása alkalmával a nemzetiségi panaszok alapos vagy alaptalan voltát nem is érintve, egy állameszmét állított fel és azt monda: a ki ezt az állameszmét elfogadja, velünk van, aki nem, azzal megütközünk. Én tagadásba veszem, t. ház, hogy e hazában bárki jobb hazafi, a mint mi vagyunk és én vagyok. Visszautasítom mindenkinek, ki azt merészeli mondani, hogy én nem ragaszkodom egész őszinteséggel és teljes lélekkel ezen hazához. De, t. képviselőház, engedje meg nekem, olyan állameszmét, mely talán nemzetiségünket és nyelvünket követeli tőlünk áldozatul, olyat mi el nem fogadhatunk. Megütközni önökkel nem fogunk, mert nincs erőnk. Ez a küzdelem legfölebb morális lesz : önök küzdeni fognak a magyar hegemóniáért, mi küzdeni fogunk nemzetiségünk és nyelvünkért 5 önök az állam egész hatalmi apparátusával, mi pedig a jog és igazsággal; önöktámadólagfognak fellépni, mi egyszerűen védekezni fogunk. (Derül'ség.) De mi volna e szerencsétlen ütközetnek az eredménye, t. ház? Mert tény az, hogy önök minket nem magyarosíthatnak, mi pedig önöknek veszélyesek nem vagyunk és e szerint a harcz csak annak szolgálna előnyére, kinek talán már századok óta érdekében állott, hogy ezen két népfaj, értem a magyar és a román, Európa keletén, a nagyhatalmak közepette, elszigetelten, soha egyetértésre ne juthasson. De folytonosan azzal vádoltatunk, hogy kifelé gravitálunk. A hányszor mi ezt visszautasítottuk és visszautasítjuk, t. képviselőház, soha senki egy példával sem tudta beigazolni. Hanem ezzel szemben áll, t. képviselőház —• engedjék meg az őszinteséget — hogy önök szövetkeztek Németországgal, Romániával, Szerbiával, de még Oroszországgal is, csak azért, hogy itt a nemzetiségeket elnyomják. (Általános élénk derültség.) T. képviselőház! Gyakran hangsúlyozni halljuk a hazafiatlanság vádját. Ehhez, t. képviselőház, egy szót sem szólanék, ha a hányszor az felhozatott, legalább egyszer egy bizonyíték hozatott volna fel. De itt ki kell jelentenem e helyütt, t. képviselőház, hogy mi a nemzetiségek, e hazában a trón és ezen haza földjéhez mindig a legnagyobb loyalitással és ragaszkodással voltunk s a magyar nemzetnek leghűségesebb barátai vagyunk. Velük akarunk élni e hazában, elismerjük a jogelsőbbséget és az azzal összekötött jogokat, de rabszolgák lenni, politikai rabszolgák lenni nem akarunk. (Felkiáltások: Hát ki akarja?/ Mozgás.) Mert, t. képviselőház, valahányszor a haza a nemzetiségektől, különösen a románoktól áldozatokat kért, lettek légyen azok anyagi, szellemi vagy phisikai áldozatok, minden habozás nélkül szolgáltatták és szolgáltatják; de egyúttal joguk is van követelni, hogy ezen közös hazában, a hol ők is magyar polgártársaikkal egyetemleg küzdöttek a hazáért, saját nemzetiségük és nyelvük biztosítást nyerjen, hogy az általuk hozott áldozatokhoz képest az államjavakban ők is részesüljenek. Felhozzák ellenünk, t. képviselőház, az izgatást, hogy mi izgatunk a magyar nemzet és a magyar faj ellen. T. képviselőház! Ha valaki őszintén járna el ez ügyben és lelkiismeretesen megvizsgálná a dolgokat, a melyeket önök izgatásoknak neveznek, meggyőződhetnek és beláthatják, t. ház, hogy azok nem izgatások, hanem a megelégedetlenségnek és a törvénytelenségeknek a kifejezései. De sőt ellenkezőleg, nincsen az a szenny, nincsen az a piszok — bocsánatot kérek a t. háztól e kifejezésért — hogy a lapok a nemzetiségek ellen fel ne hoznák valótlanul, alaptalanul, így történt, t. képviselőház — hogy egy pár példával szolgáljak — hogy a múlt év tavaszán egy kolozsvári lapban, az „Ellenzékiben, kijött, hogy a szamosújvári püspöknek a titkára egy községbe ment s a népet a magyarok ellen izzatta. Ez nagy betűkkel volt irva. A hogy ezt olvassa a titkár, ir a szerkesztőségnek, hogy „uram, én ott nem voltam, légy szíves és igazítsd helyre" ; de a szerkesztő azt mondta, hogy nem hiszi mindaddig, mig bizonyíték nincs. Erre a püspöki titkár a szamosújvári püspöktől bizonyítványt kért arról, hogy egész nap Szamosújvártt volt, tehát nem áll az, hogy abban a községben lett volna és hogy ott izgatott. Mikor a szerkesztőséghez erről a nyilatkozatot beküldte, az helyt adott neki és azt mondta, hogy hiszen lehet, hogy tévedésen alapul a dolog, de mi is az „Egyetéi*tés' í-ből vettük a hirt. Tovább megyek t. ház. Valami rablók megtámadtak egy Írnokot Kolozsmegyében, valahol a kukoriczásban és mindjárt jött az a hir nagy betűkkel, hogy az irredentisták már működnek, így informálták a közvéleményt, de egy pár napra rá hozták a hirt, hogy ez valótlan, mert a támadás rablási szándékból történt. Az őszszel történt ismét, hogy jött a hir ae összes lapokban, hogy Magyar Igenben 48 láda dynamitot találtak, hogy az irredentisták már szervezkednek és utóvégre kitűnt, midőn a bírósághoz hurczolták az illetőket, hogy csak 4 láda dynamit volt s hogy pisztrángfogásra küldöttek. Nemrég Segesvár mellett egy községről, mely épen commassatio alatt állott és nem tudom, lehet, hogy egy román mérnök van ott, az a hir jelent meg, hogy a mérnök fellázította a községet az uraság és a magyarság ellen. Nemsokára ki-