Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-215

215. országos ülés máreAins 28. 1SS6. 375 általa fizetett rendőrkapitány hatásköre lehetőleg •szabadon és szabályrendelet útján az illető törvényhatóság bizottsága által határoztatnék meg, természetesen ministeri jóváhagyás mellett. Közvetlen előttem szólt Tibád t. képviselőtársam, nem elégszik meg azzal, hogy azon hatáskör, a mely eddig a rendőrkapitányoknak volt adva, a törvényjavaslat keretébe felvétessék, mert b tovább menve még a szabályrendelet-alkotási joghoz, a már elfogadott 77. §. ellenére, meg akarja fosztani a törvényhatóságot, a hol tudniillik az áll, hogy a rendőrkapitány hatáskörét szabályrendelet szabályozza és itt a 79. §-nál azon módosítványt adja be, hogy a rendőrkapitány hatáskörét a kormány, illetve a minister külön szabályrendelettel állapítsa meg. Ez igen természetes következménye azon elvnek, melynek t. képviselőtársam a képviselője; de ezzel szemben bátor vagyok néhány mozzanatra, mely e kérdéssel kapcsolatban áll, a t. ház figyelmét felhívni. Egyik leglényegesebb körülmény, hogy ha a rendőrkapitányt a főispán lesz jogosítva kinevezni, mintán annak fizetését az önkormányzati joggal biró város saját jövedelméből fizeti, első tekintetre maga után fogja vonni nemcsak a minister által követelt nagyobb fizetést, minthogy egy előbbeni szakasz már megállapítja, hogy a szükséges költségek teljesítésére a törvényhatóságokat a minister kényszerítheti, de ez maga után vonja, hogy ha nem volna elég, nagyobb szervezettel fog szerveztetni és azon személyzetnek, valamint azon igényeknek, melyek a rendőri teendőkkel kapcsolatban szerveztetnek, nagyobb költségekre lesz szükség, igen természetes, azon városok terhére. Bészemről nem csodálnám, ha azok, kik az önkormányzatnak ezen elvétől eltérve a kinevezési rendszerhez csatlakoznak, ha azt mondanák, tessék a rendőrkapitányt akár a ministernek, akár a főispánnak kinevezni, de fizesse a rendőrkapitány és az egész személyzet fizetését az állam, ez volna az igazsággal megegyező és következetes eljárás. Részemről tehát az eddigi gyakorlatra és tapasztalatra tekintettel, mind a mellett, hogy Tibád képviselőtársam sokkal feketébbnek látja a rendőrkapitány eddigi működését, a fejlődő viszonyok és körülményekhez képest még sem találom indokoltnak, hogy a választás helyett a főispán nevezze ki a rendőrkapitányt. Van továbbá ezen szakaszban egy intézkedés a kinevezezendő levéltárnokról. Az 1870:XLIi. törvényczikk szerint a levéltárnokot eddig is minden megyében és városban a főispán nevezte ki. De azon törvényezikkben nem voltak oly részletesen körülírva a feltételek, melyek az újabb időben meghozott minősítési törvény szerint ezen szaku ánál megkívántatnak. Megtörtént az, hogy némely törvényhatóságban a főispán által minden minÖsítvényi kellék megkivánása nélkül neveztettek ki levéltárnokok, a minek következtében megtörtént, hogy különösen, ha idegen más helyről jött oda és a város ügyeivel közelebbről ismerős nem volt, különösen nem bírt a kellő nyelvismerettel, főleg a deák és német nyelvvel, a melyek múlhatatlanul szükségesek, feladatának nem felelhetett meg. Azonkívül tisztelet a kivételnek, de azt tartanám helyesnek, hogy az olyan levéltárnok, a ki a minősítési törvényben megkívánt minősítés nélkül neveztetett ki, záros határidő alatt vizsgát tegyen le. Ily körülmények közt, tekintve főleg azt, hogy a fővárosban már több mint egy évtizede a levéltárnoki állások is választás útján töltetnek be, nem látok akadályt arra nézve, hogy ezen állások a törvényhatóságokban is a kellő minősítés mellett szabad választás útján töltessenek be s ez által a törvényhatóságoknak a levéltárakban foglalt fontos kincsei szakavatott kezekre bízassanak és ne legyenek kitéve történészek s általában az illető tisztviselők annak, hogy hónapokig ne tudjanak bizonyos adatokhoz jutni, most arra is számos példa van, hogy a tisztviselők az irattárban elhelyezett iratokról már harmad nap múlva a legközelebbi tárgyaláskor semmi felvilágosítást nem képesek kapni s ezért gyakran az előiratok nélkül terjesztetnek fel a ministeriumokhoz egyes tárgyak, melyekben aztán a hiányos felszerelés miatt csak késedelemmel lehet intézkedni. Ezek után, tekintettel főleg az említett igazságtalanságra, tekintettel arra, hogy a megyék az államtól kapják dotatiójukat, mig a városok saját erejükből tartják fenn magukat, tekintettel továbbá arra, hogy a későbbi szakaszok szerint a törvényhatósági joggal biró városok, ha költségeiket tovább fedezni nem képesek, tovább femnaradni nem akarnak, alászállhatnak a rendezett tanácsú városok sorába, mi a behozandó nagyobb apparátus folytán, különösen az erdélyi részekben, akárhányszor be is fog következni; én ennélfogva azt hiszem, hogy a Grulner t. képviselőtársam által ugyanezen szakaszhoz beadott módosítvány, bármennyire helyes is elvileg, tulajdonkép a 84. §-hoz tartozik és ott kellene erről gondoskodni, a hol különben is a városokra nézve érintetlenül hagyatik a titkos szavazás, tudniillik, hogy ez iránt a közgyűlés határozzon és szabályrendeletet alkosson. Ez lehet egy-két megyei törvényhatóságokban kedvezőleg foganatosítható, de részemről a ministerelnök úrral egyetértve, azt hiszem, hogy ezt a törvényben kell eldönteni és annak értelmében lennének a részletes szabálytervezetek kidolgozandók. Mindezek alapján, bátorkodom a jelen szakaszhoz két egymással kapcsolatban álló módosítványt benyújtani. Az első vonatkozik a 79. §-ra, } melyből e szavakat: „a 80. §-ban felsorolt kivéI telekkel" egyszerűen kihagyatni kérem.