Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-214
364 214. országos ülés márezins 27. ? I886. akasztja minden határozat végrehajtását, felebbezhet minden határozat ellen a ministerhez; most a végrehajtásnak még egy akadályát teremtsünk abban, hogy felebbezhet a főügyész is, a ki a megyének választottja, ki a megyei tiszti karnak kiegészítő része, egyik tagja? Azt állítsuk szembe a megyével és tegyük kötelességévé, hogy ő szemben a megyével őrködjék a törvényeknek fentartására? Ezeket oly dolgoknak tartom, a melyekre egyrészről nincs szükség, másrészről azon viszonynál fogva, melyben van a főügyész a megyével és a tisztikar többi részével, ebben igen sok inconvenientia rejlik; kérem tehát ezen intézkedéseket kihagyni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Egy jó része annak, mit a t. képviselő ur megtámadott — j'ó része, mondom — át van véve az 1870. XLIL törvényből; de nemcsak abból, hanem a régi megyei gyakorlatból: mert a tiszti főügyészt elannyira a törvényőrének tekintették, mindig a közgyűlésen, (ügy van! jobbfelöl) hogy még mikor az összes tisztikar lemondott is, hogy érvényes gyűlést lehessen tartani, a főispán helyettesítette ad hoc a tiszti főügyészt. A nélkül még gyűlést sem lehetett tartani. Ez tehát nem valami új intézmény ; ez egy régi intézmény és igen természetes: Mert igaz, hogy lehetnek a megyében — megengedem, a legtöbben vannak is — a jogi téren még sokkal bölcsebb emberek, mint az a tiszti főügyész : de egyfelől semmi garantia nincs az iránt, hogy jelen legyen s másfelől egészen más az, ha valakinek ezen szempontból kötelessége a törvények és szabályrendeletek megtartására ügyelni, mintha valaki ott van, de ez kötelessége nem lévén, utoljára nem minden esetben fogja hivatásának tekinteni e szempontból felszólalni, (ügy van! jobbfelöl.) Ezekre nézve nem kell, hogy többet mondjak,csak constatálom,hogyezarégi gyakorlat, Új csak az ebben a szakaszban, hogy a törvénybe ütköző, vagy a törvényhatóság szabályrendeleteibe ütköző határozat ellen a tiszti főügyész a főispán utján felebbezhet az illető ministerhez. Ez nem volt benne a régi törvényben. De én, t.ház, (Halljuk!) ebben sérelmet a megyére nézve nem látok. Itt a megye választott jogi közegének adatik a jog, a mely — méltóztassanak elhinni — épen leginkább a megye ésamegye alatt lévők érdekében szükséges. Szükséges pedig azért, mert mindenki igen jól tudja — és ez nem a megye iránti részvét vagy szeretet hanyatlása — mert 1848 előtt is, ha administrativ dolgok kerültek a szőnyegre, a megyei termek bizony üresek voltak, hanem igen sokszor megesik, hogy igen fontos határozatok hozatnak akkor, midőn alig van jelen esetleg a tisztviselőkön kivül egynéhány ember. Hogy most evvel szemben, vagy a megye szabályrendeletének megsértését vagy a törvény megsértését látja a t. képviselő ur, midőn a tiszti főügyésznek megadatik a jog, hogy a felebbezést bejelentse, ez nem indokolt, mert ellenkezőleg azt hiszem, hogy e jognak meg nem adása épen az illető megye lakóinak volna kárára. Már eddig is igen sokszor, nehézségek áltak elő abból, hogy a tiszti főügyész látván, hogy törvénytelenség követtetik el, fel is szólalt, de nem volt kötelességszerű hivatása egyfelől és nem volt törvényszerű módja másfelől az észlelt baj orvoslására bármit is tenni, {ügy van! jobbfelöl.) Minthogy e szakasz ezen helyzet javítását czélozza, ezt nem jogfosztásnak, hanem ellenkezőleg a megye és a megye lakói érdekében levő újításnak tekintem. (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán: Én a 70. §-nak nem meritumához kívánok szólani, hanem csak figyelmeztetni akarom az előadó urat arra, hogy miután e kifejezést: „rendbüntetés", mely a magyar nyelv geniusával homlokegyenest ellenkezik és ezen kivül incarnatus gerinanismus, {Igaz! ügy van! a szélső balfelöl) annyira védelmébe vette, legyen következetes, inert a 70. §. 4. bekezdésében a Verbőczy féle: „birság" kifejezés, melyet én is ajánlottam, előfordul. Nem adok be módosítást ez iránt, hanem figyelmeztetem a t. előadó urat, hogy hű német gondolkozásmódjához képest, itt a I consequentiát tekintve, annyival is inkább a „rendbüntetés" kifejezést alkalmazza, mert itt is azok bírságol tatnak meg, a kik a rend ellen vétenek. {Tetszés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Minthogy azon szakasznál, melyben a rendbüntetésről van szó, nem szólhattam, legyen szabad megmagyaráznom, hogy a rendbüntetés ott egészen helyén van és hogy az itt nem volna helyesen használva. Thaly Kálmán: De nem magyar szó! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, sok oly kitétel van, a mely acceptáltatott az irodalomban és a közönség által. És e szó ezek közé tartozik. Thaly Kálmán: Tagadom, az akadémia nagy szótárában nincs benn! Tisza Kálmán ministerelnök: Meg fog nekem engedni a képviselő ur, ha ezzel szemben azon nézetemnek adok kifejezést, hogy ha utána vetem magam, sok oly szót fogok mutathatni, a melyet a képviselő ur használ, de nincs benn az akadémia nagy szótárában. {Derültség.) Thaly Kálmán: Lehet! (Derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: Ha ez lehet, akkor nem értem a t. képviselő ur eljárását. (Élénk tetszés jobb,elől.) Különben itt nem szóról, hanem fogalomról van szó. Itt a széksértési keresetről tétetik említés és ennek büntetése a birság. Ama korábbi szakaszban pedig nem akar a törvény oly szigorral intézkedni; mint a minőt a birság kirovása feltételez s ezért használja a rendbüntetés szót, a mely minden lehető büntetés közt a legenyhébb.
