Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-214

362 214, országos ülés máresims 27. 1886. büntetést illeti, mely az m) pontban foglaltatik, méltóztassék megengedni, ez oly lealázó valami, ezt meghonosítani a megyében, az önkormányzat körében, egyátalán nem tartanám helyesnek. Méltóztassanak meggondolni, hogy mire nézik a járásban azt a szolgabirót, a kit az alispán megbüntet, mint egy cselédet vagy gyermeket. Én nem tudom, a kik e szakaszokat csinálták, mire nézték az embert és tisztviselőt. Engedelmet kérek e tisztviselők nem fodrászok vagy köszörűsök, mint voltak a Bach-huszárok, a kikről tudjuk, hogy kutyával és tarisznyával jöttek az országba és lettek pléhgalléros Bezirksvorstandok. A megyei tisztviselők intelligens gentlemannok. Ne alacsonyítsuk le a tisztviselők állását és tekintélyét; ne csináljunk a tisztikarból egy valóságos Strafcompaniát. En azt hiszem, hogy a közszolgálatnak magának épen nem áll érdekében az, hogy a tisztikarban az önérzet megölettessék. Egyáltalában nem áll érdekében a közigazgatásnak az, hogy a tisztviselők tekintélye leromboltassák. Miután ez intézmények nagyon alkalmatosak arra, azokhoz én egyáltalában nem járulhatok és nem érem be azzal, a mit Almásy t. képviselőtársam indítványozott, hogy csak a főszolgabiró vétessék ki a rendbüntetés alól. En, bocsánatot kérek, a kezelő személyzet tagjait sem akarom sújtani. Nem akarom a választófalat a tisztviselő személyzet és a kezelő személyzet között; nem akarom, hogy ez utóbbiak az iskolás gyermekek módjára sújtassanak. Valamint nem tartanám jónak azt, a mi egyáltalában nem igen fordul elő, hogy az alispán büntesse a községi elöljárót, mert abban a közvetlen érintkezésben azt sem tartom helyesnek, hogy a tisztviselő a falusi elöljárót büntetéssel illesse. Ismerjük, hogy ez a választások alkalmával, mily igen nagy visszaélésekre ad alkalmat. Bátor vagyok arra kérni a t. házat, méltóztassék az l) pont első sorának nagy részét meghagyván, e szavaitól kezdve „és ha" elhagyni, valamint az egész m) betű alatt foglalt pontot. Thaly Kálmán: T. ház! Általában, egészben és nagyban osztozom azon nézetekben, a melyeket Mocsáry t. képviselőtársam kifejtett. Én azonban a kezelő személyzetre vonatkozólag némi kivételt tennék, mert ott, egyes kivételektől eltekintve, nem oly qualificatiójú emberekről van szó, mint a többi megyei tisztviselőknél. Azonban, t. ház, tekintve azt a körülményt, hogy az ezen oldalról jövő indítványok ugy is vajmi ritkán, érdemleges indítványok úgyszólván soha sem fogadtatnak el, én tehát, bár Mocsáry t. képviselőtársam indítványát pártolom, feltéve — bár óhajtanám, hogy csalatkozzam — hogy azt a t. többség nem fogadja el, némi rövid styláris módosítványt kívánok beadni. Tudniillik t. ház, itt van az •m) pont alatt: „de a felebbezés kizárásával annyiszor, mennyiszer rendbüntetést alkalmazhat". Megvallom, hogy e szót „ rendbüntetés" első olvasásra nem értettem, mert a magyar ember azt következteti belőle, hogy az illető valami rendjellel büntettetik meg. {Derültség.) Ez is meglehetősen nagy büntetés volna egy önérzetes megyei tisztviselő számára — elismerem — hanem, t. ház, ethymologia magyar gondolkozásmód szerint csak az lehet értelme. Ez szószerinti fordítása a német „Ordnungsstrafe" szónak, holott magyarul rendbüntetés annyit tesz, mint renddel való büntetés, szóval épen ellenkezőjét teszi magyar logika szerint, mint kellene; mert a mint hiszem, a rend ellen elkövetett vétségért való büntetésről van szó, mely alatt úgyis pénzbüntetés contempláltátik s azért azt ajánlom, méltóztassék a „rendbüntetés" szó helyett a következő kifejezést elfogadni: „birságbüntetést". {Helyeslés balfélöl.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Dárdai Sándor előadó: T. ház! E szakaszban foglalt rendelkezések kicsinyben szolgálati pragmaticát képeznek a megyei tisztviselők számára; azonban valóban a tett indítványok is némileg bizonyítékul szolgálhatnak arra, hogy mily nehézséggel kellene megküzdeni, teljesen kidomborított szolgálati pragmatica alkotásánál, mikor oly eszmékkel lépnek fel,mint Mocsáry t. képviselő ur, aki azt mondja,hogy a tisztviselők nem napszámosok,nem óra számra dolgoznak ; azok urak és ezen urakkal szemben oly rendelkezéseket venni fel a törvénybe, hogy ha azok nem teljesítik kötelességüket, akkor majd helyettük az ő lovasukra és költségökre más által kell az ő munkájukat elvégeztetni, ez ellenkezik a tisztviselők méltóságával. Ha ily álláspontra helyezkedünk, akkor, azt tartom, hogy szolgálati pragmaticát soha sem leszünk képesek alkotni. Kérném ennélfogva Mocsáry t. képviselő ur indítványát es módosíványát el nem fogadni. A mi pedig Almásy Sándor t. képviselő ur módosítványát illeti a rendbüntetésre vonatkozólag, a mennyiben ott felebbezésnek is kivan helyt engedni, hát csak azt kívánom megjegyezni, hogy a rendbüntetés is olyan természetű, mely egyáltalában a tisztviselők tekintélyét ép azért nem csorbítja, mert azt hivatalos főnökén kívül úgyszólván senki sem tudja, (Ellenmondás balfelöl.) r Ép ebben tér el a rendbüntetés a fegyelmi büntetéstől. Mihelyt felebbezést akarnak megengedni a rendbüntetés alkalmazása ellen, akkor az többé nem rendbüntetés, hanem fegyelmi büntetés lesz és fegyelmi büntetés igen természetesen, miután most a felebbviteli fórumon egyúttal a tényállást is ki keli mutatni, a vizsgálat eszköz-