Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-214

214. országos ülés márezius 27. 1886. 35 \ nál nem csak arra van tekintet, hogy a törvények szerint megszabott qualificatiónak megfelel-e az a főszolgabíró, a kit meg akarunk választani, nemcsak arra tekintenek, hanem arra is, meg van-e a kellő műveltsége, meg van-e a kellő tekintélye, hogy azon járást megelégedéssel és tekintélylyel képviselhesse. Ezen indokoknál fogva én kérem a főszolga­bírót is ezen kivételes helyzetbe szintén tenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Másik kifogásom pedig az: ezen pontban a negyedik sorban az van, hogy csekélyebb vétsé­gekért is a közigazgatási tisztviselők 10 forintig büntethetők a felebbezés kizárásával. (Zaj. Hall­juk/) Én tudom azt, hogy vannak hivatalok, vannak tisztviselők, kik ilyen büntetésekkel sújtathatnak, hanem ezeknél, vegyük például a postahivatalokat, praecise meg lehet határozni, mikor kell neki 5 vagy 10 forintot fizetnie a mulasztásokért, a miket elkövet. Egészen más dolog az, a hol a szolgabírónak csekélyebb hanyag­ságáról van szó; itt még azt sem tudnám meg­határozni, hogy mennyivel büntettessék, mert hiszen megtörténhetik, hogy ép az a csekélyebb hanyagsággal vádlott vagy megbüntetett szolga­bíró valamennyi közt a legszorgalmasabb. A szolgabirák továbbá, a községi elöljárókkal, a politikai tisztviselőkkel vannak összeköttetésben, a mit szem elől téveszteni nem szabad. Ezért én a helyett, hogy „a felebbezés kizárásával" oda akarom tenni: „a felebbezésijognak megtartásá­val". Ez méltányos, azt hiszem, a megyei életben legkívánatosabb az, hogy semmiféle üldöztetésnek a tisztviselő kitéve ne legyen. Másodszor, ha azt akarjuk, hogy a szolgabirák jeles emberek legyenek, ne szabjunk oly feltételeket, hogy a hivatalt el ne vállalják, vagy azt elvállalván, oda­hagyják; mert egy szolgabírót, hogy ha 10 forint erejéig megbüntettetik, nem annak a 10 forintnak a súlya fogja őt a leginkább sújtani, de az a bosszantó modor (ügy tan! a szélső baloldalon) és elvesztjük a legszorgalmasabb, a legöntudatosabb tisztviselőt és nem leszünk képesek épen e tör­vénynél fogva olyanokat szerezni; mert e tör­vény mellett engedelmes katonákat szerezhetünk, de jó tisztviselőket nem, a mint már meg is mondtam, hogy a szorgalmat nem lehet decretálni, hogy mennyit ér. Megyei ember voltam, nem egy vármegyében, de sok vármegyében működtem, azok fcelviszonyaival megismerkedtem. Mit tapasz­taltam? Azt tapasztaltam, hogy a hol jó alispán volt, ott a közigazgatás inenr, önbuzgalomban vetélkedtek a többi tisztviselők, nem volt ott szó a büntetésről, de mindenki szorgalmasan teljesítette kötelességét; sőt tudok példát, hogy á leghanya­gabb vármegyében a lelkes alispán minden bün­tetés nélkül a legszorgalmassbbá, a legbuzgóbbá tette a tisztviselőket a maga példájával. KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. X KÖTET. I Ez tehát egészen fölösleges, de boszantó is . ez az eljárás és annálfogva káros is; az pedig igazságtalan, hogy ne felébbezhessen. Ez katonai regula, hogy tartozzék salutálni és még meg­köszönni azt, hogy jogtalanul megbüntettetett. Módosítványom igy szól: Az m) pont első sorában ezen szó után „fő­orvos" teendő: „főszolgabíró". A negyedik sorban kihagyandó ez: „felebbezéskizárásával" és helyébe teendő: „a felebbezésési jognak fentartásával." (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Én osztozom azon nézetekben,melyeket Almásy Sándor t. képviselőtársam az ő módosítványának indoko­lásául felhozott. Bátorkodom azonban a t. ház becses figyelmét még az l) pontra irányozni. Ebben is van oly intézkedés, ámbár csak föntartása az eddigi álla­potnak, melyet én részemről fentartani nem óhaj­tok. Az mondatik tud idillik, hogy az alispán ren­delkezik a törvényhatóság tisztviselőivel, a segéd­és kezelő személyzettel s ha hivatalos kötelezett­ségének teljesítésében — vagy valamely hivatalos megbízásban — egyik vagy másik pontosan el nem jár, a teendők teljesítésével más rendes vagy tiszteletbeli tisztviselőt biz meg s azt a házi pénz­tárból a hanyag tisztviselő fizetésére utalványo­zott nap díjakkal látja el; Ezen intézkedés, t. ház, kapcsolatban azzal a behozandó rendbüntetéssel, oly valami, a mi egy­általán nem illik ahhoz a társadalmi álláshoz, melyet a megyei tisztviselő, különösen a magasabb állású tisztviselő elfoglal. Ezek lealázok a tiszt­viselőkre, ennek folytán rontják tekintélyüket s ártanak a eollegiális jó viszonynak is, mely pedig, hogy fenálljon a tisztviselői karban, magának az administratiónak érdekében nagyon szükséges. A mi nevezetesen az l) pontot illeti, hogy tudniillik a másik tisztviselő fizetéséből utalvá­nyoztatik annak, a ki őt helyettesíti, méltóztassanak megengendi, mégis helytelen dolog arra utasítani egy tisztviselőt, hogy másik tiszttársának zsebéből szerezzen ki magának néhány forintot. Egyébiránt az a tisztviselő, a ki másik tisztviselő helyett is végez munkát, azért a plus munkáért nem is vehet igénybe külön díjazást. A megyei tisztviselő mun­kája nem napszámos munka, a megyei tiszt­viselők még csak nem is óra számra szoktak dol­gozni a hivatalban ; ők azért kapnak kártalanítást, fizetést, hogy egész idejöket hivatalos teendőikre fordítsák és a mikor van hivatalos teendőjük, azt elvégezzék. Megjutalmazás nélkül sem marad egészen, mert nagyobb jutalom rá nézve az, a melyben részesül, mert mindig kitüntetés az és beszämittatik neki a választás alkalmával jövőre is, hogy ő volt az az erélyes és értelmes ember, a ki a más dolgát is el tudta végezni. Egészen juta­j lom nélkül tehát nem marad. Hanem, a mi a rend­4G

Next

/
Thumbnails
Contents