Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-213

334 213 országos filés márezins 26. 1S8S. részt lehetetlenné teszik azt, hogy az adrninistratio ürügye alatt oly térre csapongjon át, a melyben az állampolgárok szabadságát és ezenfelül még az adrninistratio nagy érdekeit is intimidáJja. (ügy van! balfelöl.) Az erősebb idegzetűek már más álláspontra helyezkednek. Ok tudniillik azt mondják, hogy erős központi hatalom által kell nevelni a magyar állam erejét. Tökéletesen helyes a tétel, a melyet mi is elfogadunk és a melyre mi is törekszünk, azonban egy kis különbséggel és ez a különbség az, hogy mi ezt nem oly intézményekre akarjuk alapítani, a melyekből a meghamisítás és erőszak kizárva nincs; mert ezekben azután nem az államhatalomnak ereje, hanem annak gyengesége fog a végeredményben nyilvánulni, {ügy van! balfelöl.) Magyarországot évszázadokon keresztül a szabadság tartotta fenn nemcsak azért, mert a netalán széthúzó elemeket az államhatalom számára megnyerni csak ugy lehet, ha azok itfc a polgári subsistentiänak megnyugtató feltételeit megtalálják; hanem azért is, mert nincs veszedelmesebb dolog, mint megzavarni azon összhangot, a mely a magyar állani erejének fenntartására irányulva megzsibbasztja az államalkotó és fenntartó elemek tevékenységét és ez által megbontja azon egyensúlyt, melyben Magyarország hatalmi súlyának biztossága és állandóságának igazi titka rejlett. Hogy az általunk és másfelől a túloldal által elfoglalt álláspontban kinek részén van az igazság, azt az önök szavazata el fogja ugyan dönteni, de csak formailag; mert maga az ethikal igazság felett azon közvélemény fog ítélni, mely ezen vitát bizonyára érdeklődéssel kiséri; {Ugy van! a baloldalon) és mi a közvélemény nyilatkozatának igazságossága elöl nem csak kitérni nem fogunk, de épen ebben bízunk és ez képezi álláspontunk küzdelmének erkölcsi alapj át. (Helyeslés a balfelöl.) Midőn t. ház, a törvényjavaslatra vonatkozólag ezen rövid észrevételeket megtehettem, legyen szabad még csak két kérdésre vonatkozólag nyilatkoznom, mely a vita folyamán felmerült s melyek mindkettejét a t. ministerelnök ur hozta fel ma, pedig részben Pulszky Ágost képviselőtársam által is megpendíttetett. {Halljuk!) Ezek egyike azon valóban unalomig hangoztatott szabadelvűség, melynek ma egyik íVj mintapéldányát állította szemünk elé Pulszky Ágost képviselő ur az opportunismus képében s melyre vonatkozólag a ministerelnök ur beszédemmel szemben a múltkor odanyilatkozott, hogy sajátságosnak taríja, hogy én épen akkor hangoztatom azt, hogy a szabadelvííség köpenyeg, mely alá minden aláfér, midőn mi a szabadelvű jelzőt felvettük. (Halljuk! Halljuk!) Legelőször is épen ugy, mint gróf Apponyi Albert t. barátom fölemlítette, constatálom én is, hogy általunk semmi néven nevezendő jelző, semminemű új szabadelvű czím felvéve nem lett és hogy körünkben csak az az egy dolog történt, hogy constatáltuk magunk részéről, hogy maradunk azok, a kik voltunk {Helyeslés a baloldalon) és követjük tovább is azon irányt, a melyet eddig követtünk, de hogy ezen irány, mily természetű, erre nézve leszek bátor pár szóval nyilatkozni. (Halljuk!) T. ház! Már a múlt alkalommal kiemeltem, hogy mi itt e padokon nagy részben helyeseltük azon hires házassági javaslatot, melynek sorsa ismeretes. Kiemeltem továbbá, hogy ha voltak köztünk eltérő nézettíek s ezen eltérő nézeteiknek tagtársaink az által kifejezést is adtak, hogy nem szavaztak; ezen eltérés abban állott, hogy ők azon javaslatot, melyet pártunk többi része akkor elfogadott, kevésnek tartották. Mi, t. ház, továbbá elleneztük a főrendiház reformját is, hasonló irányú indokból ellenezzük a főispáni hatalmi körnek ezen kitágítását, melyet önök szabadelvűnek mondanak; mi ellenezzük általában a köztörvényhatósági törvénynek oly irányban és szellemben való megoldását is, mely megoldás az aclministratióval kapcsolatos összes autonóm jogoknak eonfiscálását involválja. Mindezeknek a t. túloldal, élén a t. kormányeluök úrral épen az ellenkezőjét teszi. Hogy kinek részén van most már azon irányzat, melyről ily sokszor nem szívesen szólok, erre nézve legyen szabad nekem a ministerelnök urnak 1872-ben választói előtt tartott nyilatkozatát felolvasni. (Halljuk!) Nem azért, mintha örömem telnék azon idézetekben, melyek a ministerelnök ur politikai életében mutatkozó ellentéteket ad ocules demonstrálják, hanem azért, mert ezen felszámolás akkor körülbelül azon kérdésekkel foglalkozott, melyek a törvényhozásban is legújabban napirenden voltak. A ministerelnök ur 1872-ben választói előtt a következőket mondotta (olvassa: Halljuk!) Elleneztük, hogy a birói felelősség, mely törvénynek megalkotását elvben helyeseltük, ugy alkottassák törvénynyé, hogy míg a, biró alulról teljesen függetlenné tétetik, addig a legközelebbi is igen szépen felburjánzott királyi ügyészi intézmény által a kormánytól függővé tétessék. {Élénk helyeslés.) Elleneztük, hogy a megyék a törvényhatóságok rendezése, melyet pedig helyes alapokon mi is óhajtottunk, ugy hajtassék végre, mint az végrehajtatott. Elleneztük, hogy a valódi szabadságnak egyetlen igazi alapja, az általános önkormányzási jog, korlátoztassék, korlátoztassék a felirati jognak oly módoni megszorítása által, mely a megyéknek ezen működése fölött megtagadtatván az általunk kívánt állambirósági intézmény létrehozatala, a végintézkedést a minister kezébe teszi. Elleneztük, hogy a főispánoknak a candida-