Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-213

213. országos ülés márczins 26. 1886. 335 tióknál és a tisztviselők felfüggesztésénél adott határtalan jog az önkormányzást még közigazgatás körében is legalább sok tekintetben illusoriussá tegye. (Élénk tetszés.) Elleneztük végre a virilis intézménynek behozatalát és midőn fláttuk, hogy ezekben nem fog sikerülni megakadályozni a többséget, megkísér lettük, hogy ez intézménytől megkíméltessenek legalább a városi törvényhatóságok, melyeknél ezen hatást meg nyomasztóbbnak hittük, mint a megyei törvényhatóságoknál. (Hosszantartó helyeslés.) De azt hiszem, hogy midőn egyszer elleneztük, midőn elleneztük a választási törvényt, az országgyűlés időtartamának kiterjesztéséről szóló törvényt, melyekről mindjárt fogok pár szót mondani, akkor nem reformot elleneztünk, hanem elleneztük a hátramenő, reactionárius irányt." (Zajos tetszés nyilvánitás.) T. ház! En az igen t. ministerelnök urnak nézetváltozását egyes kérdésekben teljesen jogosultnak tartom, sőt bizonyos tekintetben érdeméül tudom be, hogy példának okáért kormányzatának folyamán tapasztalatokat tett, melyekből kifolyólag a virilis intézményt fen tartandónak véli, vagy melyekből kifolyólag a főispán eandidationalis jogát újabban pártolja. Ezt, t. ház, természetes dolognak tartom; de hogy valaki általános irányt változtasson, (Halljuk! halfelöl) mely általános irány egész sorozatát tünteti fel az elvi kérdéseknek ; ezt én másnak, mint frontváltoztatásnak nem nevezem; (ügy van! balfelöl) de ezt sem veszem tőle rósz néven, csak egyre kérem, hogyne áruljon hamis czégér alatt, hanem nevezze meg saját nevén a gyermeket, mert akkor legalább az ország ítéletet tud mondani azon politikai hypocrisis felett, melylyel önök a mi álláspontunkat állandóan támadják. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A másik, t. ház, mit megjegyezni akarok, inkább személyes természetű kérdés, a melyre nekem a házszabályok is jogot adnának. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök ur, midőn a múlt ülésben gróf Apponyi Albert t. képviselőtársain beszédére refiectált, egyebek között a következőket is mondotta gróf Apponyi álbert t. képviselőtársam azon nyilatkozatára, a melyben ő a t. ministerelnök ur által vezérelt pártnak folytonos apadását említette és vizsgálta. (Halljuk/) „Voltam, mint ellenzéki vezér, vagy vezértag — a mint nevezni tetszik — egy képviselővel együtt, ki, midőn azon ellenzékből egy középpárt kivált, azzal ment, midőn azon középpárt vezére minister lett, az ellenzékhez, hozzánk visszajött; azután midőn a fusio megtörtént, az akkori kormánypártba belépett; nem sokkal utána azt a kormánypártot oda hagyta és a különböző neveket viselt egyik ellenzéki pártnak lett tagja." És felhozza, hogy ezt mind nem szemrehányáskép említi, mert meg van győződve, hogy ezen lépéseimben engem a meggyőződés vezetett. (Halljuk! Halljuk!) Miután, t. ház, azon padokon, melyeken t. politikai barátaim ülnek, egyetlen egy tagot sem ismerek, ki egykor a középpártnak lett volna tagja, azt hiszem, nem csalódom, ha a t. ministerelnök e szavait magamra vonatkoztatom. Az, mit a t. ministerelnök ur mondott két megkülönböztetéssel, ugy van. Az egyik különbség az, hogy téved a ministerelnök ur, midőn azt állítja, hogy akkor, midőn az akkori középpártnak egyik mélyen t. vezetője a kormányba belépett, én ahhoz a párthoz visszacsatlakoztam, melyet a ministerelnök ur vezérelt. Ez tévedés, mert ez nem történt meg. A másik pedig, a mit kifogásolok, az a tenor, mely a t. ministerelnök ur előadásán végig vonul s a melyre rögtön megteszem észrevételeimet. A dolog ugyanis ugy áll, hogy 1873-ban arról győződvén meg, hogy az ország dolgai rossz irányzatot vesznek és hogy ezen országnak mindenekelőtt belső consolidatióra van szüksége, azon nagy elvek és nagy eszmék megvalósítására, melyeket akkor is és most is a közjogi ellenzék zászlóján irva tart: óhajtandónak tartottam, hogy a beireformok, az ország financiális, közgazdasági és kormányzati politikája tekintetében létesíttessék mindaz, a mi itt egy erős országot és oly államot teremt, a mely azt egy későbbi nagy küzdelemre előkészíti és képessé teszi. A t. ministerelnök ur ezt a lépést egy évvel később szintén megtette, sőt az ország tekintélyes része is vele ment. Megtette e lépést ugyanazon érdekek szempontjából, a melyeket én akkor is a magaméinak vallottam. A dolog természetében fekszik tehát, hogy én is csatlakoztam azon irányhoz, a melyet az ország többsége követett és a melybe én elvi meggyőződés alapján mandátumom letételével szintén bele mentem. En azonban ezen az állásponton meg is maradtam mindvégig, (Ugy van! balfelöl) ezen az állásponton állok ma is. (Ugy van balfelöl.) Ez az álláspont az, a mely engem a ministerelnök ur pártjából kihozott s ide az ellenzékre helyezett. (Ugy van! balfelöl.) Hiszem és vallom ma is, hogy mindazon nagy kérdések, melyekért a t. ministerelnök ur a íüsiót megcsinálta, de ä melyek közül egyetlen egyet sem valósított meg, (Ugy van! Igaz! lalfelöl) ?>z országnak azon létérdekeit képezik, a melyekért, mi ezeken a padokon küzdünk. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nem tehetek tehát róla ha ambitióimat sem a hiúság, sem az érdekhajhászat nem elégíti ki, (Élénk tetszés bal- és szélső balfelől) sőt ma is azt az álláspontot hiszem és vallom, a melyet legelőször elfoglaltam, midőn a politikai pályára léptem s a mely szerint többre becsülöm azokat, kiket a köztársaság költségére temetnek el, mint a kik a köztársaságot hatalmuk alá temetik. (Élénk tetszés és helyeslés balfelöl.) Hogy ily körülmények között nem viszonozhatom a t. ministerelnök urnak azon jó kívánságát, melyet