Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-213
330 213 » országos ülés márezius 26. 1886 bnrjánoztat fel, melyeknek megtartása merő lehetetlenség, mert a tapasztalat azt mutatta mindenütt, hogy annak daczára, hogy voltak mindenütt sokan a kik ígérték, hogy a jó közigazgatással az anyagi megélésről lehet gondoskodni, olyan ellenben, a ki ezt be is vallotta volna, mint a tapasztalat mutatja, sohasem volt és a kik ama politika alapján indultak el, hogy a jó közigazgatástól várták az anyagi megélés könnyítését: azok mindig keservesen csalódtak. E tekintetben legalább consequensek a socialisták és a communisták. De a kik azt mondják, hogy a földmíves, a kereskedő és iparos megélhetéséről kell gondoskodni és kinek kell gondoskodni? a kormánynak, gondoskodnia kell a jó közigazgatásnak,mert hiszen az van mondva: azok hirdetik egyszerűen a socialisták tanait, a nélkül, hogy a socialisták őszinteségével bírnának, (Zajos helyeslés jobbfelöl) azok hirdetik egyszerűen azt, hogy a polgárok bízzanak mindent az államnak, tudniillik az ő kezeikre, hogy ha ők állam volnának és várjanak mindent az államtól, tudniillik ő tőlük, hogy ha hatalom lesznek. Es igen jellemző, t. ház, hogy e mondat csak ugy mellékesen van ide, a bevezetésbe becsúsztatva, mintha semmi jelentősége sem volna. (Nagy zaj.) E mellett azonban oly gondosan van körülírva az, a mit a képviselő ur el akar hitetni, hogy az mintegy programmként hangzik. Ne csndálkozzék a képviselő ur, ha akkor, midőn programmjáról van szó, ha akkor, midőn azt mondta, hogy 10 évi működése alapján világos és tiszta, hogy mit akar: ne csudálkozzék, ha akkor, midőn ily kétértelmű és kétértelműségében nagy jelentőséggel és horderővel biró nyilatkozat fekszik előttünk, hogy abban mindenki méltán kételkedhessek. Ugron Ákos: Ki az a mindenki ? (Halljuk!) Pulszky Ágost: En igazán nem értem a t. szélsőbal felszólalásait! (Derültség jobbfelol.) Thaly Kálmán: Mi nem szóltunk! (Derültség. Halljuk!) Pulszky Ágost: Annál inkább örülök; az önök soraiból szóltak s én azt hittem, hogy a szóló önökhöz tartozik. Ha ebben tévedtem, szívesen beismerem tévedésemet. (Élénk derültség jobbfelol.) Midőn arról volt szó, hogy e törvénynél ki a következetes, mondhatom, hogy következetes volt a szélső bal; mondhatom, hogy következetes az, ki egyik indítványt sem fogadja el, sem a többségét, sem a Horänszky t. képviselő ur által benyújtottat; következetes lehet az is, aki a többség praemissáiból kiindulva, elfogadja annak consequentiáit, de nem következetes az, ki a praemissákat, tudniillik az 1870 : XLII. törvényczikket elfogadja, a consequentiákat pedig nem fogadja el (Ügy van! jobbfelol) és emellett ugy tesz, mintha a eonsequentiáknak a praemissákból folyó mulhatlanul szükséges elfogadása valami rendkívüli sérelem, az országon eszközölt erőszak volna. (Élénk helyeslés jobbfelol.) Továbbá, t. ház, legyen szabad megjegyeznem, hogy midőn én azok közt, kik azon pártból kiléptek, inconsequentiával vádoltattam és vádoltattunk azzal, hogy készek voltunk a dolog könnyebb végét meg fogni: engedjék meg, hogy azok alapján, melyeket elmondtam, hogy igenis ott a hol mindennap inconsequentiát tapasztalunk, a] hol hely tel enebbül látjuk kezelni az ellenőrzés feladatát, sem hogy egyáltalán sikeres eredményre vezethetne, a hol az ellenzéket oly irányba látjuk terelve, mely mellett közjogi alapon nyugvó ellenzék sikeresen egyáltalában nem folytatható, hogy — mondom — ott, azon törekvésekhez, azon párt inconsequentiáihoz ne kívánjak hozzájárulni (Zajos helyeslés jobbról. Nagy zaj a baloldalon.) Ezt kívántam röviden kifejteni. Sajnálom, hogy a sok közbeszólás miatt beszédem hosszabb lett, mint eredetileg kívántam. De el akartam mondani a háznak, mert mulhatlanul szükséges volt s mint mondám, a ház előtt fekvő indítványok egyikét sem fogadom el. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások, zaj a baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: (Hallujk! Halljuk!) Kérem a t. házat, hogy a házszabályok értelmében méltóztassék néhány szót meghallgatni, melyeket személyes megtámadíatás czímén vagyok kénytelen az imént hallott beszéd után elmondani. (Halljuk ! Halljuk !) Egy pont van, a melyre súlyt fektetek, mert az egy tényleges körülményre vonatkozik és a melyre nézve az előttem szólott képviselő ur tévesen van informálva és ezen téves informátiót a ház elé hozni jónak látta. 0 tudniillik azt mondotta, hogy a főrendiház reformjának tárgyában némelyek, akik itt a kormány javaslata ellen küzdöttek és akkor ő vele együtt a törvényhatóságok általi választásnak elvét proclamálták, azután részt vettek oly tanácskozmányokban, melyek a főrendiház többsége által elfogadott és azután a képviselőházban is elfogadásra talált, általam is, ő általa is helyesen olygarchicusnak nevezett szervezet megállapítására vezettek. Megkérdeztetvén, hogy kire értette ezt ? a képviselő ur, talán nem hallotta az egész tisztelt ház, de mi itt hallottuk, — engem nevezett meg. A t. képviselő ur egészen tévesen van informálva, mert a tény egyáltalában nem áll. Én természetesen az alatt míg a főrendiház reformja a főrendiházban tárgyältatott, nem szakítottam meg a társadalmi érintkezést azon ismerőseimmel, a kik a főrendiháznak tagj ai, de semminemű formaszerinti tanácskozmányban részt nem vettem. (Mozgás a jobboldalon.) Ismétlem, semminemű formaszerinti tanácskozmányban részt nem vettem
