Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-213
213. országos ülés márczius 26. 1886. ggg tessék. (Helyeslés jobbfelől. Zaj, mozgás a szélső balfélől. Közbeszólás: Mi a lielyes mód! Halljuk! Halljuk!) Erre pedig megnyugtatom a képviselő urat ha kívánja. (Halljuk! Halljuk!) Semmi esetre sem azon mód, mely e házban e helyről a főrendiházi vita alkalmával nagy elveket hangoztatva, azt mondja, hogy a számos kinevezés által a főrendiház jellege természetes alakjából kivetkeztetett, de amely azért hangoztatja azon párt más töredéke meggyőződésével ellentétbe, hogy a kevés kinevezett jobb, mint a sok kinevezett. De mig itten felhívja a középosztályt az olygarchia elleni küzdelemre, addig az olygarehiának tanácskományaiban és azon megjegyzésekben, melyek a törvény oly álláspontjára vezették mint a minőn van, részt tud venni. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás és ellenmondás a szélső baloldalon). Gróf Apponyi Albert: Ki tette? Pulszky Ágost: Gróf Apponyi Albert! (Élénk tetszés jobbfelől. Ellenmondás a baloldalon.) Engedelmet kérek, semmi esetre sem helyes módja az ellenőrzésnek az, ha valaki az állami eszmét, az állami adminisiratiót hangoztatja hosszú ideig évtizedeken keresztül s akkor azután a mikor az admininistratio tényleges érvényesítéséről van szó, iparkodik oly elemekkel karöltve járni, oly elemekkel együtt kezet fogni, melyek épen az administratiónak legvégzetesebb, leghatályosabb ellenei gyanánt mutatkoznak. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Ez nem módja a parlamentáris ellenőrzésnek. De többet mondok, t. ház, azt, ha valaki azt hirdeti kivétel nélkül, hogy minden tisztviselőt államilag kell kinevezni. (Közbeszólás balfelöl. Ki hirdette ezt?) Grünwald t. képviselő ur, nem egyszer, hanem ismételten, ezt tehát ne tagadják meg. Ez azon elv, mely mellett együttesen küzdöttünk régi idők óta, e mellett azután egymás kérdésben azt mondja s ez az, a miért mi, kik a jurisdictióval ellátott tisztviselők állami alkalmazását kívánjuk, a mi által nyitva hagyatik az útja annak, hogy a nem jurisdictióval ellátott tisztviselőknek nem állami alkalmazását kívánja, hanem együtt szavaz azon párt tagjaival, kik választási úton való betöltését kívánják, az ne beszéljen következetességről (Helyeslés jobbfelöl) és ne mondja eljárási módját az egyedüli helyesnek és ki attól tér el, az nem őszintén és nem nyíltan jár el. (Helyeslés.) Engedelmet kérek, ha valaki az oly gondosan előkészített beszédben, mint a minő gróf Apponyi Albert képviselő úré, a ki megválogatja minden nyilatkozatát és a ki gondos körültekintéssel nézi, hogy melyik nyilatkozatot ki fogja helyeselni azért, hogy ne saját pártja, hanem idegenek és mások is helyeselhessék, (Nagy derültség jobbfelől. Zaj és mozgás balfelöl) ne igényelje legalább azt, hogy politikája mindenben átlátszó, mindenben következetes és hogy az, a ki őszintén szakszerű KÉPVH. NAPLÓ. 1884—-87. X. KÖTET, ellenzéket akar csinálni, az ily tekervényes, önmagukhoz visszatérő törekvést és önmagával ellentétbe jutó, eljárást helyeselje. (Helyeslés jobbfelől.) Maga azon indítvány, a melyhez a t. képviselő ur hozzájárult és azon szakasz közt nincs elvi ellentét. És az, a ki ezt a szakaszt elvileg nem fogadhatja el, az a beterjesztett indítványt sem pártolhatja. (Helyeslés jobbfelől.) A képviselő ur beszédjének mindenpassusa mutatja, hogy minden lehető állásponttal az összeköttetés kilátásba helyeztetik, hogy egy speciális kérdésre nézve együtt lehessen szavazni. Ily körülmények közt tehát, ne méltóztassanak rossz néven venni, ha ezt consequentiának senki sem tekinti. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) De legyen szabad még egy igen érdekes nyilatkozatra, mely ezen beszédben benfoglaltatik, felhívnom a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Apponyi Albert képviselő ur, mikor tegnapelőtti beszédét megkezdte, Láng képviselő úrral szemben megjegyezte, hogy örül annak, hogy a politikai küzdelmek tárgya nem az üres szabadság, hanem a jó közigazgatás, (Halljuk! Halljuk !) de azután rögtön oly magyarázattal kiséri a jó közigazgatás kijelentését, a melyet legalább részemről és azt hiszem, a ház tagjainak túlnyomó többsége van abban a helyzetben, soha el nem fogadhatok. (Halljuk ! Halljuk!) A képviselő ur a jó közigazgatást igen csodálatosan és oly módon definiálja, a mely azelőtt itt merőben ismeretlen volt és a mely 10—12 óv óta lett ismeretes, a mióta tudniillik Németországban a social-aristocratia tanai — a mint igen helyesen lett megnézve — kezdtek átterjengeni. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelöl. Mozgás bálfelöí.) A szabadságnak és a jó közigazgatásnak ezen meghatározása azt mondja, hogy a polgárok anyagi érdekéről legyen gondoskodva — eddig helyes — és hogy a földmívesnek, iparosnak és kereskedőnek megélhetéséről is kell gondoskodni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) B. Andreánszky Gábor: Nagyon helyes! (Derültség.) Pulszky Ágost: Nagyon örülök, hogy a képviselő urak helyeslik e tant, mert a képviselő urak helyeslése világosan fel fogja tüntetni, hogy az nem liberális tan. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) A jó közigazgatásnak, t. ház, igenis kell a polgárok anyagi jólétéről, azaz anyagi érdekeiknek biztonságáról gondoskodni. De ne feledjük e szót: biztonságáról. Már pedig az, a ki azt hirdeti, hogy a jó közigazgatásnak gondoskodni kell a földmívelők, az iparosok megélhetéséről, az oly Ígéretet tesz, a melyet beváltani nem képes és oly eszmét vet el, a melynek termését soha megérlelni nem lehet s a melyet csak azért vet el, hogy az egészséges eszmék talaját foglalják el. De a ki oly várakozásokat kelt, oly Ígéreteket 42
