Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-213

213. országos ülés márczins 26. 1886. 327 múlhatatlanul szükségesnek tekintek. Mert ez által teremthetni meg csak a megyei és központi számvevőség közt azon kapcsolatot, a mely óhajtandó, ma pedig nem áll fenn. Ez által lehet a törvényhatósági számvevőségeket azon alsóbbrendű körből kiemelni, a melyben az egyén, ugy látszik, mintha egész életét azon alsóbb körben kellene el töltenie. És ez által lehetne kapcsolatba hozni a ministeri számvevőségekkel, a melyek ezen alsóbb körben tapasztalatokat szerzett egyénekkel lennének kiegészíthetők. Mindenesetre óhajtandó volna a számvevőség rendszeres kifejlődése magának a testületnek megerősödése, a számvevőségi elvek gyakorlati keresztülvitele szempontjából. Azért óhajtanám én a számvevőségeket ministeri kinevezéstől tenni függővé és nem a helyi, loealis kinevezéstől, a melynél rendszerint loealis érdekek birnak befolyással. Az orvosokra nézve kevésbé fontos ez, mert az orvosi praxis természete a helyi kinevezést teszi kívánatossá. Ámbár itt azon egyedüli veszélynél fogva, a mely a főispáni állással össze van kapcsolva, hogy tudniillik a főispán könnyen pártegyéniséggé válhat, a kinevezést kezéből kivétetni óhajtanám. Ez azon kifogás, melyet e szakasz ellen tenni lehet. Ezen kifogást azonban, megjegyzem, el nem enyészteti HoránszkyNándor képviselő ur. Miért? Mert indítványa az 1870 : XLII. törvényezikk álláspontjára akar visszatérni, az 1870-iki törvén ben pedig épen ezen főispáni kinevezésnek intézményét látjuk megállapítva. A főispán nevezi ki — ha jól tudom — ama törvény szerint a levéltárnokot, ő nevezi ki a kezelő- és segédszemélyzetet is, egyszerűen az 1870-iki törvénynek kiterjesztése azon esetekre, a melyekre a kinevezési elv egyáltalában kiterjesztetik, a szakasz ezen intézkedése; ugy, hogy ha a t. képviselő ur nem azt akarja, hogy az illetők továbbra is választassanak, hanem azt, hogy kineveztessenek, akkor az 1870-iki törvényre való hivatkozással nem ér el semmit, mert az 1870-iki törvényből szükségkép ezen szakasz intézkedései következnek; valaminthogy megjegyzem, hogy az 1870-iki törvényre való hivatkozás a főispán intézkedési hatalmára vonatkozólag is ugyanezen eredményekre vezet, ha csak nem gondolj a a t. képviselő ur azt, hogy a főispán ellenőrzési hatalma is azon körön túl korlátolandó, a mely már is az 1870-iki törvényben foglaltatik, mert az 1870-iki törvény szerint a főispán— amint mondom — „kinevezi az illető tisztviselőket, gyakorolja a kijelölés jogát, indokolt felterjesztést tesz a kormánynak, ha valamely kormányrendelet végre hajthatónak nem tekintetik", a mi itt most megbővíttetik azzal, hogy maga is ministeri felelősség mellett közvetlenül intézkedhetik, vizsgálatot rendelhet el a hanyag vagy vétkes tisztvisető ellen, de ha az alispánt olyannak találja, azt belügyministeri jóváhagyással függesztheti fel. Igaz, hogy a belügyministeri jóváhagyás kikötése itt most elmarad ; de hogy a t. urak ezen belügy ministeri jóváhagyásnak ugy látszik valami nagy súlyt nem kölcsönöznek, ez világosan kitűnik azokból, melyeket abelügyminister ellenőrzési szerepéről és melyeket a belügyministeri felelősségre vonatkozólag eddig is kifejtettek. Ennyit óhajtottam megjegyezni azokra vonatkozólag, hogy magam részéről a paragraphust miért nem fogadhatom el, de hogy azokat, melyek a tál oldalról felhozattak és indítványoztattak,miért nemfogadhatom elépoly kevéssé,mert azokban ezzel szemben semmi egyéb különbséget nem látok. Es most már kérdem, t. ház, ha semminemű egyéb különbség a két álláspont között nem létezik, mint kideríthető, hogy azok közt, a kik Horánszky Nándor t. képviselő ur álláspontját elfogadják és azok közt, kik a jelenlegi törvény melletti álláspontot fogadják el e tekintetben semminemű elvi ellentét nem létezik: kérdem mi jogosultsága, mi jelentősége van a panaszoknak, azon rendkívüli igazán agyarkodásnak és fenekedésnek (Élénk helyeslés jóbbfelöl) — nem a saját kifejezésemet akarom használni, hanem oly kifejezéseket, melyek innen elhangzottak, (A balközepre [mutat) melyek e napokban a kérdésre vonatkozólag kifejlődtek. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelöl.) És kérdem a t. házat, hogy lehet-e ennek más indokát keresni, hogy lehet-e ennek egyáltalán más czélja, mint az, a mit épen e sorokban (a balközépre mutat) egy idő óta én részemről legalább észleltem és ami mi annak az oka, hogy már a jelen országgyűlés elejétől fogva e pártnak tagj'a nem vagyok. (Zajos felkiáltások balfelol. Örülünk! Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Lehet-e ennek más indokát találni, mint egy természetellenes rivalisálást egy oly állásponttal, a mely a maga természete szerint radileais és népszerű, egy oly álláspontnál, a mely a maga természete szerint gouvernementális és nem népszerű álláspont, feleziezomázva phrasisokkal, (Élénk tetzsés jobbfelhí. Zajos ellenmodások a baloldalon) feleziezomázva oly látszattal, a melyet jogosultan egyedül csak a szélső baloldal követelhet magának. (Igaz! Ugy vanfjobbfe'öl. Nagy zaj és mozgás ba

!felől. Felkiáltások: Eláll. Másfe^l: Halljuk! Halljuk !) A midőn azt látom, t. ház, hogy panaszokban és támadásokban, melyek nem a kormányhatalom ellen intéztetnek, mert maguk is possibilis kormányhatalom megállapítására való törekvéseket foglalnak magukban, gróf Apponyi Albert ugyanazon phraseologiát használja, sőt néha túllicitálja azt a phraseologiát, mely igen természetesen 20 esztendő óta a szélső baloldal padjairól hangzik fel, (Ugy van! jobbfelöl. Nagy zaj és mozgás bal-