Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-213

326 213. országos ülés márczius 26. 1886. rendreutasíthat, esetleg fegyelmileg áttehet. Sőt nemcsak fegyelmi büntetésképen, hanem szükségesetén mindannyiszor és ott, hol azt az állam érdeke ugy kívánja. {Elénk helyeslés a jobboldalon) Itt azonban a megyei tisztviselőkkel ez egyáltalában nem lehetséges; itt minden fegyelmi intézkedés a megyei tisztviselők tekintetében szükségképen csak is egy hosszadalmas és birói fegyelmi eljárás mellett történhetik. S e mellett legyen szabad egy megjegyzést tennem arra, a mit Ugron Gábor t. képviselő ur tegnapelőtt említett, hogy tudniillik már 1876-ban megrontatott volna azon fegyelmi elv, mely az 1870-iki törvényben letétetett, mert — úgymond — az 1870. törvény szerint a fegyelmi hatalmat a törvényszék gyakorolta, az 1876-iki törvény szerint pedig egy külön fegyelmi választmány gyakorolja, a melyben a kormány képviselői is ott ülnek. Engedelmet kérek, a dolog nem igy áll. (Halljuk/) Igaz, hogy 1870 ben a fegyelmi hatalom a törvényszékre lett ruházva az elbirálás és a fegyelmi büntetés kimondása esetében. De engegelmet kérek, ha megjegyzem, hogy az 1870. törvény épen nem a ministeri hatalom, vagy az állam hatalma szempontjából csak, hanem épen a polgárok szempontjából nem volt kielégítő. Mert ott, a hol bárminő fegyelmi eljárás esete csupán csak — hogy ugy mondjam — fegyelmi vétség esetében forog fen ; a hol a rendes fegyelmi hatalom érvényesítésére vonatkozólag, a rendes fegyelemi felügyeletre vonatkozólag semmi intézkedés nem forog fen; hanem a fegyelmi esetek csupán azokra voltak szorítva, melyek durva törvény- vagy intézkedési sértések esetére vonatkoztak : ott szükségképen hatályos fegyelmi ellenőrzés nem foroghatott fen és a törvényszék, mely szükségkép csak a törvény szakaszait nézhette és a melyhez csupán egy igen eomplicált, előző eljárás után juthatott a fegyelmi ügy, azon törvényszék nem lehetett abban a helyzetben, hogy fegyelmi tekintetben azt a hatáskört és tevékenységet érvényesítse, mely az administratio és az administratio közegeinek folytonos felügyelet alatt tartására és apró különféle visszaélések és apró különféle érdeksértések eseteire vonatkozik. Ezért volt szükséges egy áj fegyelmi törvény megállapítása, egy oly fegyelmi törvény megállapítása, mely nem csupán juridicus szempontból engedjen fegyelmi esetekben felülvizsgálatot és ítéletet, de a mely Ítéletet és felülvizsgálatot engedjen, tekintetbe vételével azon fontos érdekeknek, appreciatiójával azon politikai tekinteteknek, melyek a politikai tisztviselők irányában a fegyelem érvényesítésénél múlhatatlanul szükségesek és melyeknek tekintetbe vétele nélkül minden fegyelmi eljárás hatálytalanná válik. Egyébiránt még egyet akarok megjegyezni, (Sálijuk!) hogy olyan fegyelmi eljárást pedig, a hol a hivatalos felsőbbség kezében semmi hatalom nincs, én hatályosnak soha semmi körülmények közt nem képzelhetek s épen annak a példáját, hogy 1870-ben az államhatalomnak erősítésére kellő tekintet nem volt, épen azon traditióknál fogva, melyek a megyéhez fűződtek, látom én kifejezését abban, hogy 1870-ben az állami fegyelmi hatalom érvényesítésére más módon nem volt gondoskodva, mint azon traditionális, nem törvényes módon, a mely kormánybiztos, vagy királyi biztos kiküldése és az egész megyei functionálás megakasztása által volt csak eszközölhető, annak következtében az 1876-iki törvényre, mely az 1870-iki törvénynyel szemközt nem egy reactionárus visszalépést, hanem a közigazgatás rendezésének múlhatatlanul szükséges momentumát képezi, annak idejében nemcsak én, hanem —ugy tudom — igen számosan, a kik a ház ezen okialán ülnek, rászavaztak. És már most, ha e szempontból tekintjük az i) pont rendelkezését, a melyet — mondom — szabatosabban kívántam volna részemről látni, meg nem tagadhatom. Ha a főispánnak ellenőrzési jogot adunk, a mint hogy múlhatatlanul adnunk kell és a mint, hogy az ellenőrzési jogot senki sem kívánja megtagadni, akkor lehetetlen, hogy az ellenőrzési jogot ne hatályosbítsuk azzal, hogy ha ez ellenőrzési jogból kifolyólag múlhatatlanul szükséges, törvényes intézkedés szüksége forog fenn, lehetetlen ezt megtagadni, a nélkül, hogy magát az ellenőrzési hatalmatillusoriussá, teljesen üressé tegyük. És itt igazán üres phrásis az, a mely ebben a szabadság veszélyeztetését gondolja látni; üres phrásis, a melynek indokaira és czélzataira vonatkozólag majd később leszek bátor áttérni. Legyen szabad e keretben megmaradnom és megmondanom, mi az e szakaszban, a mit én a főispán részére és hatalmi körére vonatkozólag helyesnek nem tekintek. Ez mindenekfölött a g) pont, a mely a főispánnak tényleges kinevezési hatalmat ad nemcsak azon körben, a melyben az, hogy — ugy mondjam — a segéd- és kezelő-személyzetre vonatkozólag elkerülhetetlen, hanem ad tényleges kinevezési hatalmat oly körben, a melyet én a ministernek reserválva óhajtanék látni, nevezetesen az orvosok, különösen a számvevőség, levéltárnok és rendőrkapitányok tekintetében. Megmondom: miért. Azért, mert itt nem puszta betöltési módozat a, kinevezés. Különösen a számvevőségeket illetőleg rendkívüli fontossággal bir ez állásoknak jövőre kinevezés utján betöltése. Mert ez által teremthető meg egyedül azon egységes számvevőségi rendszer és a számvevőségre hivatott testület kebelében azon egységes érzület és esprit de corps, a melyet egy jó számvevőségi rendszer kiképezésáre