Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-213

213, országos ülés míirestius 26. 1886. 325 terjesztett be és a mely az említett elvekkel még sokkal inkább ellentétben áll, a mint ezt szintén bátor leszek kimutatni. {Halljuk!) Már az általános vitában kifejtetett, t. ház, hogy a megyei tisztviselőknek kinevezés utján való betöltése nem pusztán betöltetési, hanem szervezeti kérdés. E nyilatkozat jelentősége a jelen szakasznál mutatkozik legvilágosabban és legtisztábban; mert ha a megye összes tisztviselői, épen a jurisdietionalis tisztviselők, államilag neveztetnek ki, akkor természetesen az állam részéről I azok irányában semmi egyébre többé szükség nincs, mint azon ellenőrzés teljesítésére, mely minden tisztviselő tekintetében fenforog, valamint szükséges lesz az ország minden megyéjében — mint akkor hasonlókép kifejtetett — oly állami közigazgatás, mely a megyei önkormányzatban való hatáskör ellenőrzését eszközli. Ezen közeg akkor a főispán volt és ezen esetben igenis a főispánnak semmi intézkedési jogot adni nem szűk- j séges, mert az intézkedési jog a megyei tisztviselő kezében is állami tisztviselő kezében lett volna, ki felett ennek következtében csakis ellenőrzés gyakorlása szükséges. Ez egy tiszta, világos szervezeti álláspont. Ez azon álláspont, mely engem akkor vezérelt, midőn az általános vitában való szavazatommal lehetőleg a tisztviselők kinevezésének elvét akartam érvényre emelni. Ámde ha az általános vitában azon álláspont elvettetett, ha e háznak túlnyomó többsége azon szervezetet fogadta el, mely most itt a részletes tárgyalás alapjául szolgál, akkor teljesen illusorius dolog, hogy a részletes tárgyalásban ismét azon szervezet consequentiáit, a mely itt le van fektetve, le ne vonjuk. Es ekkor ismét teljesen lehetetlen dolog az, hogy azok, a kik az úgynevezett állami közigazgatást kívánják, akkor, mikor nem az állam közvetlen közegei kezébe van a végrehajtó hatalom letéve, hanem a megye által választott tisztviselők kezébe, hogy akkor a felügyeleti jogon kivül az i államnak ne adjanak —

: már szervezetileg meghatározandó módon — hatalmat arra, hogy netán veszélyeztetett érdekeit szükség esetén önmaga is { megvalósítsa. És, t. ház, minden szervezet, a mely a választott tisztviselők rendszere mellett fennáll, szükségképen beleesik azon ellenmondásba, szükségképen beleütközik azon nehézségekbe, amelyeket gróf Apponyi általában e kérdésre vonatkozólag diffieultál, de a melyeket meg nem szüntetünk, ha elvetjük ezen szakasz részleteit és az 1870. évi XLII. törvényezikkre akarunk visszatérni; mert azok, a mint bátor leszek kimutatni, az 1870. évi XLII. törvényezikkben benfoglaltatnak és ha az 1870. évi XLII. törvényezikk elveit következetesen akarjuk alkalmazni, akkor talán az alárendelt kérdésekben némi csekély változásokkal, de egészben csakis ugyanazon szervezet vonásait fogjuk feltalálni, a melyek a jelenlegi szakaszban feküsznek előttünk. T. ház! A mi ellen nekem mindenek előtt ezen szakaszt illetőleg a részletekben is szükségképen az általam kifejtett álláspontnál fogva kifogásom kell, hogy legyen, nem lehet e szakasz i) pontja, nem lehet a főispánnak azon hatalma, hogy a hol az állam érdeke fazt kívánja, rendkívüli intézkedéseket közvetlenül tehessen, h a az alispán ezt tenni nem akarja, vagy ha az alispán helyben nincsen. Magam Is óhajtanám némileg szorosabb körülírását az állam érdeke kifejezésének, bár más országok törvényeiben e kifejezés szintén előfordul, mint előfordul a belga törvényben, ahol az „intérét générai" szintén ugyanezen kapcsolatban és ugyanezen értelemben van használva ; az „állam érdeke" kifejezést, mondom, szívesebben láttam volna valamely szabatosabb és kevésbé elasticus kifejezés által helyettesítve, ámde maga a gondolat ellen a jelenlegi szervezet mellett lényeges kifogást nem lehet tenni. Nem lehet tenni miért? Nem lehet tenni azért, mert a jelenlegi szervezet mellett, a mely mellett az alispáni állás csakugyan a megye által választás útján töltetik be, a mely mellett az alispán közvetlenül a kormánytól nem függ, hanem függ a megyétől és utasításait közvetlenül a megyétől veszi, igenis fenforoghat azon, a kinevezési rendszer mellett képzelhetlen eset, hogy ott, a hol esetleg a minister, vagy főispán az állam érdekét veszélyeztetettnek látja, a választott közeg intézkedni még sem kivan s az engedelmességet esetleg megtagadja. Mondom, kinevezett tisztviselők mellett ezen eset képzelhetetlen, mert épen azon szolgálati pragmatica és fegyelmi törvény folytán, a melyben csak az egyéni jogok garantiáját kívánták látni, ez esetben kinevezett tisztviselők mellett az ellenszegülés valóban lehetetlenné van téve. Választott tisztviselők mellett — és ez a választási rendszer egyik gyengesége •— a közigazgatási szervezet tekintetéből igenis fenforoghat ez az eset és ezen esetben igenis szükség van a pótló intézkedésre, szükség van arra, hogy mulhatlan szükség esetén az ellenőrző közeg intézkedhessek. Szükséges ez egy további indoknál fogva is, t. ház; azon további indoknál fogva, hogy az ellenőrző közeg ezen szervezet mellett nem bír tulajdonképen fegyelmi hatalommal; mert a mai törvény szerint az alispán felett tulajdonképen fegyelmi hatalommal bir-e a minister ? Nem ! Minden kinevezési rendszer mellett pedig — bárhogy körülírják azon kinevezési rendszert, bárminő biztosítékot adjanak a hivatalnokoknak, a hivatali praginatica szempontjából — a ministernek mindig lesz közvetlen fegyelmi intézkedési joga is bizonyos mértékben. Minden kinevezett tisztviselőt a minister minden országban fegyelmileg megróhat,