Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-213

324 213. országos ülés márezius 26. 18S6. hanem vissza kell menni, miként ,gróf Apponyi t. barátom igen jól jegyezte meg, Ázsiába, a hol a török pagák és a persa satrapák jutnak eszembe. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Ez az oka, t. ház, hogy mi a főispáni hatáskört egyáltalában nem tekinthetjük lépcsőnek az állami administratióhoz. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Ebben a kérdésben, ugy mint minden más kérdésben, áthidalhatlan ür választ el benünket; ez az oka, hogy oda nem szavazunk, ez az oka, hogy innen oda nem lehet át mennünk, még ha akarnánk sem. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A ministerelnök ur azután — ezt „pour la bonne bouche" hagytam — minapi beszéde végén azt mondotta, hogy ő minden hatalmat a magyar állam számára akar megszerezni. Én, t. ház, nem tudom, hogy a ministerelnök ur minek áll elő mindig ezzel az elcsépelt phrasissal, mert hiszen, t. ház, a vita exigentiája nem kívánja azt. Ezen törvényjavaslat ugy is megszavaztatik és megszavaztatik az ő felszólalása nélkül is. De miután ez már mondatott, én mégis röviden refiectálok rá. Hát ez nagyon szép, t. ház, ha a magyar államnak az ember hatalmat szerez, de hát minő eszközökkel és minő módokkal. Én, t. ház, meglehetősen ismerem a történetet, ismerem a nagy államok történetét és az államférfiak történetét; de a ministerelnök ur eljárásához hasonló eljárást nem ismerek. Én megengedem, hogy a ministerelnök ur talán eredetileg akar eljárni. De hát mi képezi a ministerelnök politikai rendszerét, hogy ugy mondjam speciális receptjét? Ha t. ház, látjuk évről-évre consecutive ugyanazt az eljárást, hogy amit tegnap hirdetnek, azt ma megtagadják, (Derültség balfelöl) akkor arra vagyunk kénytelenek jönni, hogy az elv, a rendszer, az semmi, a fődolog az, hogy a ministerelnök ur kormányozza ezen országot, hogy minő elvvel és minő alapon, az egészen más kérdés. (Helyeslés baloldalon.) Erre, t. ház, azt szokták mondani, hogy ez ráfogás, hogy ez rágalom. Én, t. ház, ezen intentió ellen határozottan tiltakozom. Ez semmi más, t. ház, ha ugy tetszik, mint egy logieai értelmi processus : mi a tények és tapasztalatok után vonjuk le a következtetéseket. Meglehet, hogy ezek a következtetések helytelenek, de maga az eljárás, ismétlem, hogy a tények és tapasztalatok után akar az ember indulni, a helyes eljárás, mert ez különbözteti meg az ember az oktalan állattól. (Helyeslés a baloldalon.) Azt mondta a ministerelnök ur, hogy neki nincs oka az ellenzék hatalmától félni. Igaz, hogy tegnapelőtt oda concludált, hogy ezt az ellenzékről vette és hogy egyetlen egyszer adott az ellenzéknek igazat, akkor is megjárta vele. Hát t. ház, mindenesetre igen érdekes és jellemző tünemény, hogy a ministerelnök ur csak egyszer adott az ellenzéknek igazat és azt is akkor, mikor neki van előnye belőle, az ellenzéknek pedig hátránya. Hanem az egészen mellékes dolog, hogy ki mondta és ki volt az értelmi szerző, az a kérdés, hogy a dolog hogy áll. Hát én elismerem, hogy csekély erővel és csekély számmal vagyunk és súlyos, majdnem pótoInatlan veszteségeket szenvedtünk ; de azon körülmény, hogy ezen veszteségeket kibírtuk és igazán megfogyva, de törve nem, kötelességeinket teljesíteni tudjuk, (Helyeslés a baloldalon) ez azt teszi, hogy e kötelesség mégis egy egészséges kötelesség, ez azt teszi, hogy Magyarországon a parlamentárismus még is egy életerős intézmény, mely az ellenőrzést gyakorolja, mert hiszen még a fogyatékos ellenőrzés is jobb mint a semmi ellenőrzés. (Helyeslés a baloldalon.) Á t. ministerelnök ur, úgy látszik szintén meg van velünk elégedve, mert azt méltóztatott mondani, hogy jövőre is hasonló egészséget kivan nekünk. Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy az egészségnek nem az az ismérve, hogy az ember egy éktelen nagy hústömeg legyen, (Zajos derültség és tetszés balfelöl) mert a húsíömeg is lehet egészségtelen, hanem sz egészségnek ismérve az, hogy az illető szervezet — itten tehát az ellenzék — jól funetiónáljon. (ÉlénJc derültség és tetszés balfelöl) Már pedig, t. ház, én azt találom, hogy az utóbbi napokban elég jói functiónált a dolog (Igaz! Ugy van! tetszés balfelöl) és én sem kívánok többet, mint azt, hogy a jövőre is hasonló módon íunctiónáljon az ellenzék. (Derültség és helyeslés balfelöl,) De, t. képviselőház, ha nem méltóztatnak tő! lünk félni, hát akkor mire való ellenünk ez a fenekedés és ez az agyarkodás? {Ugy van! balfelöl. Halljuk!) Ha tehát nem tőlünk félnek, ez a fenekedés és ez az agyarkodás azt teszi, hogy félnek valami mástól. (Halljuk!) Ez a más pedig az, hogy legyenek itt emberek, a kik önök fejére, az önök politikáját és az önök viselkedését ráolvassák. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez pedig azt teszi t. ház, hogy ez a politika és ez a viselkedés olyan, hogy annak még csak emlegetésétől és felemlítésétől is úgy fáznak, mint a hogy az ember a rossz lelkiismerettől (Zajos helyeslés balfelöl) szokott fázni. Ezek voltak, t. képviselőház, a miket el akartam mondani, különben Horinszky Nándor t. barátom határozati javaslatát pártolom. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Pulszky Ágost: (Hosszas zaj a bal- és szélső baloldalon: Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én részemről azokhoz képest, a mik az általános vitában oly férfiú részéről, kinek elveit és nézeteit e kérdésben tökéletesen vallom, kijelentettek, a szakaszt nem fogadhatom el és ha a t. ház megengedi, elő kívánom tisztán csak saját részemről terjeszteni azon indokokat, a melyeknél fogva el nem fogadhatom; (Halljuk! Halljuk!) de ép oly kevéssé fogadhatom el azon indítványt, i melyet Horánszky Nándor igen t. képviselő ur