Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-212

212. országos ülés márezins 24. 1886. 3^7 föltevésnek, hogy azért ment át, mert nem érhette el czélját valamely kinevezésnél. Ha gyanúsítani akarunk, ilyet mondani egyik részről épen ugy lehet, mint másikról s épen azért igen helyes attól tartózkodni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De Ugron Gábor t. képviselő ur azt is mondta: hisz természetes, a renegátokat teszik be a legelső hivatalokba, elannyira, hogy már a vidéki mamelukok egészen el vannak szörnyűködve. (Derültség.) Ugyan gondolják meg t. képviselőház, mit mondanak ezzel a váddal ? Önök sokszor — ma is ismételten hallottam — szerintem nem egészen parlamentáris módon gyanúsítják e házbeli pártot azzal, hogy azt nem elvek, hanem hatalmi vágy és érdekek tartják össze. Halíjuk azt is emlégettetni, hogy a vidéken is csak érdekből támogatják a kormányt. Ha igaz az, hogy csak a renegátok kapnak nagy hivatalt és mégis meg marad a párt itt és a vidéken, vájjon nem azt mutatja-e ez, hogy az önök évek óta folytatott gyanúsítása és rágalmazása még csak a valószínűség látszatával sem bir. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi t. gróf Apponyi Albert élczelését az ezen párton levőkre illeti, én erre a térre nem megyek. Tudom, hogy lehetne rámutatni minden pártban egyéniségekre, a kiket, ha csak a külsőségeket tekintjük, lehetne ugy csoportosítani, hogy a parlamenti komolyság daczára egy pillanatnyi mosolyt csalna az emberek ajkaira. De egyet mondok (Halljuk!) és ez az, hogy soha párt nem volt — és ez nem szemrehányás egyiknek sem — a melynek minden tagja egyet értett volna minden részletre nézve. A pártok alakulhatnak a főbb irányzatra, nem pedig az egyes kérdés részleteire. Így van ez — gondolom, nálunk és igy van körülbelül a ház minden pártján. De én ezért nem is vádoltam sem az egyik, sem a másik pártot, sőt akkor is elhallgattam, midőn rettenetesképen mondták, hogy itt a kormánypártban milyen ellentétes nézetek vannak. De hát persze, az nem egy. Ha Önökről mondják: sérelem, az nem szabad. Önöknek minket vádolni: az szabad. (Tetszés a jobboldalon.) És attól félek, hogyha majd beáll azon óra, hogy az új választások elé megyünk, akkor is ugy fognak mérni akarni a t. képviselő urak, hogy nekik minden szabad, nekünk semmi, mert hisz semmisem olyan ártatlan, mint a szónoki hatalom. Hát ugyan képviselő urak, vájjon ne tudnák, hogy történtek meglehetősen nem csupán szónoki hatalommal eszközölt választások is? (Ügy van/ jobbfelöl. Ellenmondás balfelöl.) Egyet pedig kell, hogy tudjanak, tudniillik:, hogy bejárták nem a szónoki egyszerű hatalommal a vidékeket, hanem a vidéki népességnek részint természetszerű, részint helytelen gyengéivel kokettirozva,izgatva és ugy próbáltak többségre vergődni. (Felkiáltások balfelöl: Kik?) Tessék elolvasni a vá- j lasztások históriáját. Hiszen nyilttitok, tréfás dolog, hogy még arra is volt eset.liogy egy képviselőjelölt felszólította a másik jelöltet, hogy mondjunk az államadósságokról nézve akármily sommát, de egyezzünk meg, mit mondunk, hogy ketten a szomszéd területen más-más összeget ne mondjunk. (Nagy derültség. Zaj.) T. képviselőház! Megvallom, nem érzek nagy hajlamot magamban mindezen kérdésekkel foglalkozni. Tévedésemet, hogy hittem, elmondottam, elismertem, nézetemet pártváltoztatásokra nézve is röviden, de biztosíthatom a t. képviselő urakat és ezt azért vagyok kénytelen tenni, mert gróf Apponyi Albert egyenesen hivatkozott tapasztalataimra — hogy voltam, mint ellenzéki vezér, vagy vezértag — a mint nevezni tetszik — egy képviselővel együtt, ki midőn azon ellenzékből egy középpárt kivált, azzal ment, midőn azon középpárt vezére minister lett, az ellenzékhez, hozzánk visszajött, azután midőn a fusió megtörtént, az akkori kormánypártba belépett; nem sokkal utánna azt a kormánypártot odahagyta és a különböző neveket viselt egyik ellenzéki pártnak lett tagja; és én soha — és ez az, a miért ezt felhoztam — soha egy perczig sem vontam kétségbe, hogy mindezen lépésnél Őt egyedül a tiszta meggyőződés vezette. (Helyeslés jobbfelöl.) Legyünk tehát kölcsönösen egymás irányában ezen elnézéssel és ne akarjuk másoknál az intentiót gyanúsítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Igen sokakra lehetne még felelni, de egykét tárgyilagos megjegyzés után beszédem végére fogok térni, hogy ne fáraszszam túl sokáig a t. házat. (Halljuk!) Az egyik megjegyzésem az, hogy mindaz, mi a candidatióról és ezzel kapcsolatos dolgokról felhozatott, valamint a tisztviselők felfüggesztéséről és helyettesíthetéséről is a főispánt illetőleg, az 1870: XLII. törvényben van. A mi tehát ezek ellen mondatott, nem csak a javaslat, de az eddig fennállott törvény ellen is mondatott. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt kívántam constatálni. A másik az, hogy abban is tévedett gróf Apponyi Albert t. képviselő ur, mintha az Í870: XLII. törvényczikk semmi esetben nem adott volna a főispánnak intézkedési jogot, mert annak 54. és 55. szakasza is adott egy esetben. Mi a különbség a kettő közt? Az, hogy az az i) pont 3-ik bekezdésében ad jogot a szükséghez képest intézkedni ott. a hol az államérdek szempontjából az halaszthatatlan. Én, t. ház, azt szükséges intézkedésnek tartom; s nem tehetek róla, ha ugy fogják fel, mint ha ez a kifejezés oly vague volna, hogy annak alapján a főispán minden egyes esetben intézkedhetik. Én jót állok érte a t. képviselő uraknak, hogy addig ugyan, a mig én leszek ezen a helyen, ! oly vague értelmezést senki se fog ennek adhatni,