Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-212

212. országos ülés märeiins 21. 1886. g()g tartalmaz, nem fogadhatunk el; (Helyeslés balfelol) s ezt leszek bátor néhány szóval illustrálni. T. képviselőház! Ha apróbb intézkedésektől eltekintek, lényeges különbség a főispáni állás közt, a minő az még az 1870 : XLII. törvény ­czikk szerint, tehát ez ideig fennállott és azon állás közt, melyet a törvényjavaslat létesíteni ki­van, abból áll, hogy mig az 1870 : XLII.törvény­czikk szerint a főispán tisztán felügyeleti és ellen­őrző hatalommal birt, a jelen törvényjavaslat bizo­nyos esetekben a főispánt felruházza direct intéz­kedési hatáskörrel. (Ügy van! balfelol) És az álta­lános vitának egyik eredményeként kívánom con­statálni azt, hogy a törvény intentióinak leghite­lesebb magyarázója, tudniillik a ministerelnök ur beszéde által lefoszlott a törvényjavaslat ebbeli intézkedéseiről az a homály, a melybe — akarom feltenni és fel is teszem, akaratlanul — a t. bizott­ságnak jelentése ezen új hatáskört borítani kí­vánta; lefoszlott az a hit, mintha a főispánnak adott új hatáskör nem volna érdemleges intézke­dési hatáskör, hanem tisztán felügyeleti utasítások adására terjeszkednék; mert a t. ministerelnök ur világosan megmondta, hogy az i) pont utolsó alineájában említett esetekben, a főispánnak direct érdemleges intézkedési hatásköre van. Ezt a két képet kell tehát egymással szembe állítani, hogyha a mostani és a leendő törvény közötti különbséget meg akarjuk bírálni és ezen az alapon kell önmagunkhoz azt a kérdést intéz­nünk, hogy elfogadható-e a főispánnak ezen hatá­rok közt adott direct és érdemleges intézkedési kör. És kizárólag erre a kérdésre — a kisebb dolgokról, a melyeket az előttem szólott ellenzéki képviselőtársaim is már kifejtettek, hallgatni kí­vánván — csupán erre, mint leglényegesebb kér­désre akarok szólani. (Halljuk!) T. képviselőház, nézzük először, hogy minő kiterjedést nyer ez intézkedési kör a gyakor­latban. A sokat említett i) pontnak alineája azt mondja (Olvassa): „Oly esetekben azonban, midőn az állam érdeke halaszthatlan intézkedéseket kö­vetel, a főispán rendeleteinek végrehajtását köve­telheti s ha az alispán vagy nincs a helyszínén, vagy a rendeletet kiadni nem akarja, közvetlenül is intézhet rendeleteket s törvényhatósági és köz­ségi közegekhez". És már most t, képviselőház méltóztassanak meghallgatni az 57. §. 5) pontjának némely részeit (Olvassa): „Megvizsgálja legalább egyszer évenként ugy a központi mint a kültiszt­viselők hivatalos eljárását és ügykezeiéséta hely­színén". Már most méltóztassék ezt a kettős intézke­dést egybevetni: a főispán a helyszínén vizsgálj a meg a kültisztviselők eljárását. Ha most nem akar­juk azt feltételezni, hogy a főispán mindig az al­ispán kíséretében utazik, a minek ha ő az alispán intézkedései felett is felügyeletet és ellenőrzést gyakorolni hivatva van, semmi értelme nem volna : akkor ebből előáll az, hogy valahányszor a fő­ispán valamely, a megye központján kivül tett tapasztalásának alapján kimondja azt, hogy itt az államnak érdeke sürgős intézkedést kivan, a mi tisztán az ő subjectiv belátására van bízva: a fő­ispán direct érdemleges intézkedéseket tartal­mazó rendeleteket intézhet minden törvényható­sági kültisztviselőhöz és minden községi orgá­numhoz. (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ez t. ház, a főispán ezen intézkedési hatás­körének terjedelme. Ez a terjedelem nincs kö­rülírva, mint Beniczky Ferencz igen t. állam­titkár és képviselő ur szíves volt ma mon­dani; hisz az épen egyik lényegesebb hibája, hogy sehogy sincs körülírva, hanem e hatáskörnek ki­terjesztése tisztán a főispán belátásától, önkényé­től függ. {ügy van! ügy van! balfelol.) Már most, t. ház, bárminő legyen az a közeg, bármily garantiákkal legyen körülvéve az a fő­ispán, kinek ilyen, az ő diseretiója szerint kiter­jeszthető intézkedési jog adatik: én azt mondom, hogy — egyelőre semmi más szempontot t kintve. mint a helyes, jó és rendes közigazgatás szem­pontját — egy ilyen hatáskörnek megállapítása szervezeti szempontból — bocsánat a kifejezésért — merő absurditás. (ügyvan! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Mert, t. ház. én egy olyan ad­ministratiót nem képzelhetek magamnak, a mely­nek két feje van, (Helyeslés a bal- és a szélső balolda­lon) a hol egyik a másiknak tudtán kivül ugyan­azon hatáskörben intézkedhetik, mikor neki tet­szik. (Ugy van! ügy van! a bal-és a szäső baloldalon.) Ez az intézkedés, ez a rendes apparátus mellé állított kisérő szervezet, ez a permanentiában tar­tott lehetősége a kivételes állapotnak, (Ugy van! balfelol) ez, t. ház, semmi egyébre nem való mint arra, hogy az administratiónak egyöntetűsége tel­jesen praecariussá tétessék, hogy esetleg a főispán, ha neki az alispán személye nem tetszik, az al­ispánt kizaklathassa a megyéből (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső báloldalon) és arra, hogy az alispánban, ki az administratio feje gyanánt névleg meghagyatik, a felelősség érzete csökkentessék ; mert valóban jó lélekkel felelősséget egy oly ad­ministratióért senki sem vállalhat el, a melyben egy tőle függetlenül intézkedő közeg, ha neki tetszik, a főközeg tudtán kivül beleszólhat. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) És a mi ezen intézkedésnek állítólagos szük­ségességét illeti, bátor vagyok a t. ministerelnök urat és az egész házat a következő dilemma elé állítani. (Halljuk!) Vagy annyira megbízhat!an a törvényjavasla­által különben fentartani szándékolt megyei köz­igazgatási szervezet, hogy a kivételes állapotnak létesítését annak ily tőszomszédságába kell hozni

Next

/
Thumbnails
Contents