Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-212

308 212 országos ülés márezins 24 1886. sen a tartalom nélküli szabadság eszméje, hanem a jó közigazgatás, a mely azt jelenti, hogy a polgároknak anyagi érdekeiről, a földmívesnek, az iparosnak, a kereskedőnek megélhetéséről legyen gondoskodva. Elmondja ezt nem épen ugyanazon szavakkal, de körülbelül ugy, a mint nekem szerencsém volt azt a jelen országgyűlést megnyitó felirati vitának végén elmondani. (TJgy van! balfelől.) És én az eszmék ezen találkozásának ő vele örülök, (Halljuk!) azonban kénytelen vagyok egy kis megszorítást hozzátenni. Midőn ugyanis a t. képviselő ur azt mondja, hogy a jó közigazgatás ma küzdelmeink tárgya, a jó közigazgatást pedig — véleményem szerint is helyesen — akként definiálja, mint a mely az állami szerkezetet abba a helyzetbe hozza, hogy az állam polgárainak reális érdekeit szolgálja, akkor bátorkodom neki megjegyezni, hogy ez teljesen igaz ugyan; de ezen reális érdekek alatt nem csupán az anyagi érdekeket kell érteni — ámbár azok is igen nagy fontosságúak — hanem érteni kell a társadalomnak és a polgároknak erkölcsi érdekeit is. (Igaz! Ugy van balfelől) és ezen érdekek között nem utolsó a szabadság. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A szabadság fogalmát tehát kiválasztani és azt a jó közigazgatás követelményeivel mint egy, nem mondom ellentétes, de azokkal idegen fogalmat szembeállítani szerintem nem lehet, (Ugy van! Ugy van! balfelől) mert jó közigazgatás, mely a honpolgárok szabadsági érdekeit sérti, nem képzelhető; mert azáltal, hogy ezen fontos érdekeket, a társadalomnak ezen fontos erkölcsi javát sérti, megszűnik jó közigazgatás lenni. (Helyeslés a balfelöl.) Mi tehát egészen azon a téren mozgunk, melyet a t. képviselő ur abban jelölt meg, hogy a küzdelem a jó közigazgatásért foly, midőn mi gondosan kutatjuk az előttünk fekvő törvényjavaslat minden intézkedésében egyebek mellett azt is — és pedig nem mint alárendelt szempontot — hanem első sorban, hogy ez a törvényjavaslat a polgárok szabadsági érdekeit mennyiben érinti és mennyiben sérti. (Halljuk!) T. képviselőház! Zichy Antal t. képviselőtársam a tegnapi napon szíveskedett igen sokat foglalkozni a mérsékelt ellenzék azon tagjainak álláspontjával — a kik, hogy a szokásos jelszóval éljek — habár az talán nem egészen szabatos a — közigazgatás államosítását kívánják. O ezen képviselők álláspontját a főispáni hatalomnak itt szándékolt kiterjesztésével szemben nem érti, álláspontjukban inconsequentiát lát; és ennek kapcsán azt is volt szives elmondani az igen t. képviselő ur, hogy mit tenne ő, ha ő Apponyi Albert lenne. (Derültség balfelől. Halljuk!) Miután a t. képviselőház a képviselőfjurnak i erre vonatkozó fejtegetéseit, hogy tudniillik mit tenne ő, ha ő nekem volna, figyelemmel hallgatta a t. ház, legyen szabad remélnem, hogy e tekintetben talán engem illetékesebbnek ismervén el, (Élénk derültség és tetszés balfelöl) engem is szives figyelmével meg fog ajándékozni, hogy magam legyek bátor kifejteni, mit teszek én a magam álláspontjából. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur, midőn ellenünk az inconsequentia vádját emeli, kényelmes helyzetet teremtett magának. Először is egy téves feltevésből indult ki. 0 ellentétet, vagy legalább árnyalatott akar fölfedezni azon felszólalások közt, a melyek G-rünwald Béla és Horváth Lajos t. barátaim részéről, meg az én részemről itt történtek. És ebben nagyon téved a képviselő ur. (Ugy van! balfelöl.) Természetes, hogy miután egy beszéd keretében oly nagy problémát, mint a minő a közigazgatás rendezése, teljesen felölelni lehetetlen, azok, a kik ezen problémával foglalkoznak, annak hol egyik, hol másik oldalát színezik ki élénkebben, domborítják ki jobban; de ebből aztán egészen jogosulatlan dolog azt a következtetést vonni, hogy a problémának azon részeire vonatkozólag, a melyeknek részletezésébe az illető szónok bele nem ment, a melyekkel nem foglalkozott, elvbarátainak nézeteivel és meggyőződéseivel ellentétben áll. Én hangsúlyoztam t. képviselőház és miután ugy látom, hogy a túloldalról többen és még oly éles eszű képviselőtársaim is, minő Zichy Antal ur.ezt elfelejtették, ismételten hangsúlyozni kénytelen vagyok, hogy jurisdictióval ellátott tisztviselőknek állami alkalmazása mellett, melyet igenis óhajtunk, épen ugy és ettől elválaszthatatlanul óhajtjuk az önkormányzat életeres szervezésének és a közigazgatás és a szabadság mindazon biztosítékainak létesítését, melyet több nagyobb terjedelmesseggei kifejtettünk és e tekintetben közöttünk t, képviselőház, nézeteltérés egyáltalán nincsen. És a t. képviselő ur csak azért fedezhetett fel ellenmondást a mi álláspontunk és azon szempont közt, melyre mi a jelen törvényjavaslattal és különösen azzal az 57. szakaszszai szemben helyezkedünk, mert ő nyilatkozatainknak csak azon részéről volt szives tudomást venni, a melyekben mi az államhatalom kellő szervezésére szükséges organismusnak rajzát adni iparkodtunk ; fejtegetéseinknek azon részét pedig ignorálta, a melyben mi a közszabadságnak szükséges biztosítékairól beszéltünk; és mert ezt igazság szerint nem ignorálhatja, mert a ki a mi álláspontunkat igazságosan akarja megítélni, ezen két rendbeli felfogást egymástól el nem választhatja, hanem csak a mindkettőjükből, mint egyenrangú tényezőkből alkotott képet teheti bírálatának tárgyává; épen azért nem ellenmondás az, hanem a mi álláspontunknak logicai kifejtése, hogy mi oly intézkedéseket, mint a minőket az 57. §. a főispáni intézkedésre