Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-212

í 212. országos ülé és németesen megirt belügy mini steri rendeletekben van letéve. (Igaz, ugy van! a szélső baloldalon.) Midőn sem a tartalom, sem a forma, sem az eljárás szabályozva nincsen, egy ember kezében ily nagy hatalmat eoncentrálni egyenes támadás a közszabadság ellen. (Ugy van/ a szélső baloldalon.) Ugy látszik, hogy ily túlnyomó hatalmat a főispánnak azért kell adni, mert a vármegye többé nem a közigazgatásért lesz szervezve, hanem a harczért, ugy, hogy a főispán többé nem a közigazgatás feje, hanem a belügyministernek a közigazgatásban ezredese lesz, a ki a maga csapatait minden ellenzéki támadásokkal szemben fegyverrel ellátja és csatába vezeti. (Tetszés balfelöl.) Azt mondják, hogyan lehet korteskedéssel vádolni a kormányt. Épen Beniczky Ferencz t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy várta a rendeletet a ministertől és nem kapta. Magában az, hogy oly gyakorlott állami és politikai férfiú, mint Beniczky Ferencz, várta a belügyministertől az utasítást a választásra, mutatja azt, mi szokott az országban történni, mi az ország felfogása a választási eljárásról. (Derültség a szélső balon.) És ebből nem az következik, hogy Beniczky Ferencz rosszul ismerte a választásoknál való eljárást, hanem rosszul ismerte a belügyminister urat, mert tudhatta volna az ő okosságáról és bölcsességéről azt, hogy csak ott alkalmazza e kortes eszközöket, a hol sikert lehet elérni, nem ott — mint JászNagykun-Szolnok megyében — a hol sikerre kilátás nincsen. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Maga a t. képviselő ur is elősorolta, hogy az '6 vármegyéjében minő jelöltek voltak és azzal meggyőzött engem, hogy ott, hol ellenzékiek álltak egymással szemben, ő a főispáni hatalmát nem érvényesítette, de egyetlenegy kerületben a szolnokiban, a hol kormánypárti és ellenzéki képviselő volt, megkísértette a maga befolyását érvényesíteni, sőt ezt be is vallotta. Hátén tudom, hogy t. barátom sokkal jobb ember, mint a milyennek fel akar tűnni és személyes befolyása nem buktatta meg Polónyi Gézát, a mint állítja, hanem megbuktatta egyszerűen a szolnoki törvényszék, a mely kártyát a ministerelnök ur a pénzüí»yminister támogatásával játszotta ki. (ügy van! balfelöl. Mozgás jobbfelől.) Azt mondja, hogy nem kortesek és a főispánok persze az állam érdeke és az administratio jó karban tartására vannak hivatva. Önök közül mindnyájan a vármegyékben élnek és nagyon kevés van, a ki azt nem ismeri. Hát választás előtt két hónappal nem megszűnik-e a vármegyében minden munka (Ugy van! balfélől.) és a főispán nincs-e mindennap a vármegyeházán? (ügy vm\ Ugy van! balfélől.) És nem-e a főispán szobája azon főhadiszállás, melyhez érkeznek a jelentések, honnan távoznak a küldöttek, gyakran ä márcrms 24. 1886. gQg | igen megterhelt állapotban. (Élénk helyeslés tetszés és taps balfélől. Zajos derültség) Hiszen a belügyminister és általa a főispán nem ügyel arra, hogy mit engedhet a politikai tisztesség egy köztisztviselőre nézve, (Mozgás jobbfelől) hogy megengedik azt, hogy alispánok pártelnökök, szolgabirák és törvényszéki elnökök — mert ez is megtörtént — választási kerületek elnökei legyenek. Hát szabad és tisztességes dolog, hogy a vármegye és az állam által fizetett egyén, kit az állam bizonyos befolyással, hatáskörrel és hatalommal ruházott fel a törvény kiszolgáltatására, odaálljon a párt élére, mint főkortes és pártvezér ? (Tetszés balfélől) A ministerelnök ur azzal szokott előállani: „hisz önök is korteskednek". Nekem nincs több erőm és hatalmam, mint a mennyit egyéni tulajdonságaim nyújtanak, nincs rendelkezésemre hivatalos hatalom, hogy azt is alkalmazhassam; nincs ténykedésemben ígéret, fenyegetés: mert csak egyszerű polgár vagyok, ki épugy ki vagyok téve a ministerelnök közegei önkényének, mint a legutolsó polgár és ha valami szemrehányást tehetek magamnak, csak azt tehetem, hogy azt az erőt, melyet magamban érzek, nem érvényesítettemé házon kivül és nem korteskedtem eleget arra, hogy e kormányt megbuktassam. (Zajos éljenzés a szélső baloldalon.) Lássuk, hogy újabb időben — mert a ministerelnök urnái a fejlődés mindig nagyon érdekes: nem az alap, hanem mindig a fejlődés — a ministerelnök ur mit csinál, mikor főispánt akar kinevezni? Elmegy a főrendiházhoz és a questortól elkéri a fiatal mágnások névjegyzékét (Derültség balfelöl) és megnézi, melyik éri el 24 éves korát. Nem azt tekinti, vannak e képességei, tudománya, emberismerete, tapasztalatai, a mit egy főispántól meg kell várni első sorban arra, hogy csak roszszat ne tegyen azon hatáskörben, hanem kinevezi azt, ki rendelkezik nagy vagyonnal, névvel és befolyással. Nem árulja-e ez el, hogy a főispán a ministerelnök urnak nem képességeért, hanem befolyásáért kell, a melyet politikailag érvényesít és felhasznál. (Ugy van! balfélől) Pedig igen gyakran oly fiatal urakat nevez ki, kiket van szerencsém jól ismerni és kikben lappanghatnak nagy tehetségek, de egyebet nem tapasztaltam, mint azt, hogy az „r" betű kimondásával évek óta birkóznak, de nem tudják megtanulni. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) És a közigazgatás élére ily nagy hatalommal, ily véghetetlen befolyással, nem érett, már kipróbált, jól ismert férfiakat állít a t. ministerelnök ur, hanem állítja a fiatal főurakat és ezt teszi mind azért, mert az ő kormánya szabadelvű kormány s a szabadelvüségnek pedig az felel meg, hogy ne a képességek legyenek döntők ily | magas állások kiosztásában, hanem egészen más, JI