Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-212

304 212. országos ülés m&rezins 24. 1886 aristocraticus földesúri tekintetek. Hiszen az ily főispánokból apró souverainek lesznek, a kikért a t. ministerelnök ur maga vállalja el a felelősséget, épngy, mint az igazi souverainért. És ha még tovább folytatja a t. ministerelnök ur ezen kinevezési rendszert, hová jutunk? oda, hogy lesz 70 olygarchánk és a ha meg akarja védeni a maga igazságát, ezen olygarchák előtt kell leborulnia, nem pedig az igazságszolgáltatás küszöbén áthaladni, belépni, hogy megnyerje a maga jogos védelmében az orvoslását (Igaz ! Ugy van! a ssélsó baloldalon.) Ily olygarchákat akar megteremteni a t. ministerelnök ur ezen törvényjavaslat által. Én tudom, mit szenvedett ez ország az olygarchiáktóh, mennyi csapás érte ez országot az olygarchiák alatt; pedig azok akkor alig tettek ki egy tuczatot. Most a ministerelnök ur hat tuczattal akarja kormányzását megerősíteni. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja erre a t. ministerelnök ur, hogy a magyar állameszme érdekében, a nemzetiségek ellenében kell az államhatalmat növelni. Én t. ház, a mit megtehetek, mindent el fogok követni, itt is elkövetek mindent, hogy a nemzetiségeket az állam törvényeinek tiszteletben tartására rá szorítsam; de lemondani szabadságomról azért, hogy abban gyönyörködhessem, hogy velem együtt szolgák a nemzetiségek is, arra hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt azt kell, hogy kérdjem, hogy az a sokszor hangoztatott magyar absolutismus, amiről beszélnek, miért nem akar elpárologni a kormányzó körök fejéből? Nem akarják azt belátni, hogy mihelyt absolutismus, az nem lehet magyar; mert nemzeti absolutismus csak ott lehetséges, a hol nemzeti uralkodóház van, nemzeti külügy, nemzeti hadsereg van; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Ugy van!) mert nemzeti absolutismus csak ott lehetséges, ;-. hol a nemzetnek törekvései az államélet keretén belül teljesen szabadon érvényesülhetnek. (Élénk helyeslés a bzelső baloldalon. Ügy van

I) Magyar absolutismus! Ez a legszerencsétlenebb gondolat. Önök megteremthetik a törvényjavaslattal az absolutismust, de nem állhatnak érte jót, hogy meddig lesz az magyar. Mert lefekhetik a hatalomnak puha ágyába ma Tisza Kálmán; de nem állhatunk jót érte, hogy nem ébred-e fel holnap ezen ágyban egy Réesey vagy egy Pálffy Mór. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt ha a t. ministerelnök urnak fejlődését tekintjük, megtörténhetik, hogy ő maga ébred fel abban az ágyban mint Pálffy Mór. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Ezen főispáni hatalom megteremtésében nem vezetheti e törvény megalkotóit sem államférfiúi magasabb gondolkozás, sem az administratio érdeke, sem a szabadságnak védelmezése; hanem vezeti őket egyszerűen az a félelem, hogy a nemzet egyszer majd fel fog ébredni. Ezen félelem nagyon hasonlít a Deliláéhoz, a melyet érzett akkor, mikor a hajnal közeledett, hogy majd felébred a hajától és erejétől megfosztott Sámson. Én, t. ház, a főispáni intézményt elfogadom, de oly fogalmazásban, mint e szakasz czélozza, elfogadni nem tudom és azért azt ezennel visszautasítom. (Hosszas éljeneés és tetszésnyilatkozatok a szélső baloldalon.) Láng Lajos: Azt hiszem t ház, hogy azon nagy érdekeltséggel szemben, a melyet a törvényjavaslat és annak különösen ezen pontja a házban általánosságban felkeltett, azoknak, kik velem együtt a javaslatot és különösen annak jelenleg tárgyalás alatt levő pontját a magyar állami administratio érdekében okvetlenül szükségesnek tartják, nem csak joguk, de némileg kötelességük is annak védelmére felszólalni. (Ugy van! Halljuk! a jobboldalon.) A dolog természetében állónak fogja tartani a t. ház, hogy parlamentáris szokás szerint, mindenekelőtt az előttem szólott beszédével és fejtegetéseivel foglalkozom. (Halljuk!) Kezdem mindenek előtt azon, a min ő végezte: a magyar absolutismuson. Én nem tudom, hogy a képviselő ur honnan vette azon gondolatot, hogy valaki volna e házban vagy csak említésre méltó töredék is volna, mely magyar absolutismusra törekednék vagy utána sóvárogna. Azt hiszem t. ház, hogy nemcsak az előttem szólott képviselő ur áll azon állásponton, hanem vele együtt mindannyian e házban, hogy a magyar nemzet jövőjét, de nemcsak a magyar nemzetét, hanem általában mindazon nemzetiségekét is, melyek velünk együtt a hármas bérez és a négy folyó partjain laknak, mindezek jövőjét, mondom, csakis alkotmányos parlamentáris szabadság mellett lehet biztosítani. (Helyeslés.) De azt hiszem, hogy ezen alkotmányos, parlamentáris szabadságot nem csak azon az úton lehet veszélyeztetni, ha absolutismusra törekszünk, hanem sokkal inkább veszélyeztetjük akkor, ha az absolutismusnak oly alkalommal való hangoztatásával, mikor annak semmi veszélye nem fenyeget, az államhatalmat akarjuk tehetetlenségre kárhoztatni, mely államhatalom ereje nélkül pedig az államot fentartani nem lehet. (Helyeslés a jobbóldalon.) Általában mintegy vörös fonálként látom végig húzódni az előttem szólottak beszédein azon felfogást, hogy a főispáni hatalom terjesztése nem egyéb, mint támadás a közszabadság ellen. Azt hiszem t. ház, hogy bármily nagy és fontos czélja legyen a politikai életnek a közszabadság, vagy mintegy másik ellenzéki szónok monda, a politikai szabadság, azt hiszem, nem mondok újat, ha azt állítom, hogy a politikai életnek tulajdonképeni tartalmát, a politikai küzdelemnek tulaj donképeni czélját ma nem a szabadság képezi és pedig nem