Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-212
302 '212, országos ülés uiárczitiä 24. 1886. ellenjegyzi, tehát tudja, hogy miért vállalja el a felelősséget és a souverian nem felelős. A főispánnal szemben pedig felelős a minister vakon, a nélkül, hogy tudná, mit fog cselekedni az a főispán. Az alkotmányos parlamenti kormányforma megalkotói szükségesnek tartották az ellenjegyzést a souverainnel szemben, de hogyan lehessen a felelőséget felállítani a ministerekre nézve és melyik az a minister, a ki lelkiismeretes ember és nem hatalmának érdekeit tekinti, hanem arra is tekint, hogy meg is legyen nyugodva lelkiismerete, hogy közegei helyesen fognak eljárni: melyik azon minister, mely ezekért elvállalja a felelőséget. (Élénk tetszés a szélső haloldalon.) Hiszen a minister felelősségére való utalás azokkal szemben, kiken A főispán és a főispán rendelete következtében a hatósági közegek sérelmet követnek el, mennyit ér? Hisz a felelősség oly magasra vau helyezve, hogy az a szegény szerény polgár azt nem érheti el. Azt látjuk, hogy az ilyen tág uiinisteri felelősségnél oly elvek érvényesülnek, a mely elveket a polgári törvénykönyv a kiskorúakkal szemben sem állít fel. Mert a kiskorúakért felelős bizonyos tekintetben az atya, de nem felelős minden tekintetben, a minister ur pedig elvállalja a felelőséget főispánjaival szemben mindenért. Még a gazda és a cseléd között való viszony és a gazdára ebből a viszonyból háruló felelősség sem vehető például, mert a gazda annyi felelősséget nem vállal el, mint a mennyit a minister ur főispánjaival szembe elvállal. (Élénk tetszés a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Holott a gazdának atyai fenyíték is jogában áll cselédeivel szemben, a mi a minister urnak nem áll rendelkezésére. (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Igen jól és helyesen fejtette ki tegnap Győrffy Gyula és ma Sághy Gyula képviselő ur, hogy ha a főispán és közegei követnek el visszaéléseket, ha a minister felelős értük, kifog a fölött ítélni ? Maga a többség, a melynek érdekében követtetett el a visszaélés. Elfogadható-e, hogy valaki egyúttal fél és biró legyen s ekkora érdekeltség mellett várható-e helyes és részlehajlás nélküli ítélet. (ügy van! a szélső baloldalon.) De van még több szempont is, melyeket röviden felsorolok. Az administrationalis kérdésből közjogi kérdés lesz, mihelyt a minister felelős érte. Az egyénen elkövetett sérelem pártügygyé válik, a ténykérdésből politikai kérdés lesz. A törvényt fogja alkalmazni a képviselőház akkor, mikor a törvények hozására van hivatva és az egyént, ezt a parányt, melynek érdekében áll fenn az állam és melynek érdekeit kell hogy az állam minden institutiójában megvédelmezze, ugy más polgártársaival, mint a hatalom különböző közegeivel szemben, ezen egyént nem állítja a törvény az ellene vétő bűnössel szembe, hanem szembe állítja az államhatalommal, (ügy van! ügy van: a szélső baloldalon.) Hogyan kaphasson akkor az 5 egyszerű egyén és polgár igazságot, elégtételt és hogyan várható az, hogy bizzék a törvényben, midőn látja, hogy azért, hogy az ő kisebb érdekű sérelme, az ő szabadságán elkövetett kisebb mértékű bántalom, másként nem orvosolható, mint hogy ha például a jelenlegi helyzetet fölvéve, a képviselőház megfosztja a kormányt hatálmától és megfosztja az országot belügyministerétől és a többség félre dobja magától vezérét. És ha még egy egyszerű, gyámoltalan, jámbor belügyminister hozná ezt a törvényjavaslatot a képviselőház elé. De a kinek egyénisége annyira túlnyomó, annyira felülemelkedik a többieken, hogy csak egyedül az ő befolyása és hatalma irányadó a többségre nézve, midőn ilyen törvényjavaslatot nyújt a törvényhozás elé, nem akar egyebet tenni, mint a maga és hívei számára a büntetlenséget biztosítani, (ügy van! a szélső baloldalon^) Azt mondja Beniczky Ferencz t. képviselőtársam, (Halljuk! Halljuk!) hogy önkényről beszéltem a múltkor. Igen, én arról is beszéltem és arról is van szó. Mert önkény van ott mindenütt, a hol a felelősség nem fékezi a hatalommal felruházott embereket a hatalommal nem biró egyénekkel szemben. Önkény van ott, a hol a hatalommal birok hatásköre nincs jól meghatárolva, a hol a hatalomnak tartalma nincsen praecise megállapítva. És épen azért ezen feltételekre a közszabadság érdekében oly nagy szükség van, hogy mindenütt, a hol alkotmányos kormányzat van, arra törekednek, hogy a hatalomnak kiszolgáltatása több kézben legyen elosztva, hogy még ezen garantiákon kivül a megosztottságban is a közszabadság egyik garantiáját létesítsék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De itt mit látunk ? Látjuk azt, hogy megalkottatott a főispáni hatalom, a melynek hatásköre minden dicsekvés és ellenkező állítás daczára na-r gyón tágan van körülírva, ugy, hogy azalatt igen sokat lehet érteni, a mit talán képviselőtársaim még most nem is értenek, de a mit később az eddigi gyakorlat szerint, bele fognak magyarázhatni és nincs megvonva a határ arra nézve, hogy meddig mehet el a főispán. Hanem akár meddig elmehet, mert még a községekbe is kiszállhat és ott is intézkedhetik. Tehát a legmagasabbtól a legkisebb érdekkörig leszállhat, nen> csak ellenőrzőleg, hanem intézkedőleg is. (Ugy van/ balfelől.) Továbbá a hatalom tartalma sincsen megállapítva. Mert nincsen közigazgatási törvényünk, közigazgatási eljárásunk, hanem minden az egymásnak ellenmondó, gyakran nagyon obscurus értelmű és igen gyakran helytelenül fogalmazót!
