Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-212

212 országos üléi márczins 24. 1888. gQ J Tehát, hogy egy tisztviselő, ha alispán is, állásában maradhasson, nem attól függ, hogy mi­ként cselekedett, mikép járt el, hanem attól, hogy van-e kedve a főispánnak őt üldözni és ha kell, a fegyelmi bíráskodás útján, bármi csekély hibát vagy hanyagságot követett is el, őt elítéltetni, a mint számos példát látunk arra, hogy vissza­élések derittetnek ki és a visszaélők gyakran ki­szabadulnak, sőt kétes értékű egyének meg is dicsértetnek. (Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfélöl.) A megye ezután nem lesz egyéb, mint a fő­ispán. {Tetszés a szélső baloldalon.) A megyének csak az a feladata lesz. hogy maga magát compro­mittálja ; de az a feladata, hogy az önkormányzat körében működjék és cselekedjék, mind szűkebbre lesz szorítva. Ma is az administratiónak egyik hibája, hogy a főispán csak a felsőbb rendeletek végrehajtása végett és czéljából nehezedik a megyei adminis­tratióra; de abból a szempontból, hogy a megye a maga önkormányzati körében tegye meg mind­azt, a mit meg lehet tenni, szólítsa munkára mind­azon erőket, a melyek még felhasználhatók, azt már nem tartja kötelességének és nem tartja érde­mesnek, mert azért a belügyministeriumból őtet ugyan felelősségre nem vonják. A czél nem az, hogy a vármegyei institutio éljen, hanem a czél az, hogy magát addig compromittárja, a mig ezen eompro­niissio fejében eltörülhetővé válik. (Tetszés és he­lyeslés a szélső baloldalon.) Nem marad akkor a vár­megyei institutióból egyéb emlékünk meg, mint a ministerelnök urnak vérző szive, a melylyel azt elfogja törülni, (Derutség a szélső baloldalon) a mi­dőn megalkotta előbb ugy azt az institutiót, hogy az életképes nem volt. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) A vármegye ezután a törvényjavaslat elfoga­dása s a főispáni hatalom megalkotása után nem lesz többé a nemzetnek az az erős kardja, a mely­lyel magát minden zsarnoki támadás és megrohanás ellen védelmezhesse, az egy egyszerű hüvely lesz, a melyben a főispán, mint a hatalom éles kardja van s a hüvely csak arra szükséges, hogy az a kard meg ne csorbuljon. (Tetszés a szélső balonj Álljon vissza a főispán, hogy a megyei clique uralmat, a melyre olyan szép beszédeket tudnak hangoztatni az egész országban, a vármegyék ellen közvéleményt tudnak csinálni, megszüntesse; B vájjon a főispán megszünteti-e ezt a clique uralmat? Nem. Mert a főispán az egyik vagy másik megyei clique élére áll, az ő döntő befolyása azon rendkívüli hatalom, a mely rendelkezésére áll s annak tudata, hogy szüksége van emberekre, hogy majd a képviselő választásoknál megmutathassa, hogy ki a legény és a cliquet uralomra segíti s azon uralmát évtizedekre biztosítja; és épen ugy a mint itt a kormánynak túlságos hatalma és be­folyása s azon eszközök, a melyeket használatba vesz, lehetetlenné teszi, hogy a parlamentben a többség váltógazdaságát életbe léptethesse, ugy a megyében is szintén lehetetlenné teszi azt, hogy egyik vagy másik megyei párt egymást felváltva, ott új életet, friss levegőt, új erőket s egyszers­mind a felváltásnak lehetősége által a felelősségnek egy nagy és hatékony nemét megállapíthassák. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Hát az önkor­mányzatnak a polgárokért, a szabadságért kellene, hogy legyen. Hogy ha az állam hatalmát kezelők nem birnak felelőséggel, akkor vájjon lehet-e az önkormányzatot, lehet-e az állampolgárok sza­badságát velük szemben biztosítani? Hiszen az első felfogása a szabad népeknek s különösen az angoloknak az, hogy a hatalommal és a hatalom közegeivel szemben a törvény vértezetével lássa­nak el minden egyes polgárt. S mit tapasztalunk nálunk? A mi az első feltétele a személyes sza­badságnak s az első feltétele az alkotmányos élet­nek, a személyes felelősség, itt ezen'törvényj avaslat által a főispánokra nézve megszüntettetett; pedig már szabadság másként nem állhat fenn, mint ha mindenki tudja azt, hogy az ő cselekedeteiért személyesen felelős. De arra, hogy a ki egy oly állást bír, mint egy főispán, hogy miként gondol­kodnak a szabad népeknek jogtudósai, egy rövid idézetet fogok felolvasni. (Halljuk!) Mannsfield igen hires angol jogász, a Queen's bench elnöke, a ki ilyen illetékességi ügyekben és visszaélések ügyében, mint legmagasabb fórum Angliában szokott ítélni, következőleg nyilatkozik: (Halljuk!) ,,Ha valaki elfogad oly bizalmi hivatalt, mely népet és államot egyaránt érdekel, főleg a szolgálataiért fizetést húz, felelős a bíróságnak mindazon tényeiért, melyek ellenkeznek hivata­lának kötelmeivel". A főispán ezen törvény által a felelősség alól, a mely felelősség itt az angol bíróságok előtt a fegyelmi ügyekben és hivatalos kötelmeinek át­hágása esetén is érvényesíttetik, ezen törvény által teljesen kivétetik, (Ugy van! a szélső bal­oldalon) hanem a helyett az mondatik, hogy felelős majd érette a minister. No hát ez gyönyörű fele­lősség ! A minister felelőssége kétféle, politikai és büntetőjogi; tudniillik a politikai felelőssége az, hogy a vád aláhelyezett ministerek felett illetékes hatóság ítél. Az alkotmányos államnak keretében, nem mintha gonosz és rossz ministerek nem volnának, ritkasággá vált az, hogy a büntetőjogi felelősség érvényesíttessék velük szemben, hanem inkább csak a politikai felelőség. És miben áll a ministeri felelősség ? és a ministeri felelőséget mibenvitiálja a főispánokért való feltétlen kizárólagos felelősség ? Mert a felelősség kizárólagossága az, a mi meg nem engedhető. Abban vitiálja, hogy a minister felelős a souverain, a fejedelem tényeiért, mert azokat

Next

/
Thumbnails
Contents