Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-212

300 212 országos ülés márezias 24. 1888 Én óhajtok főispánt a vármegye keretében, óhajtom a régi magyar felfogás szerint, hogy legyen a közigazgatásnak ellenőrzője, legyen az állam érdekének védelmezője, álljon a pártokon kivül, hogy igy a megyei pártokban a választások rendén érvényesülő uralom között legyen egy higgadt itélő bíró, hogy ne engedje, hogy a többségre jutott párt a kisebbséget elnyomja, páriákká alacsonyítsa. {Helyeslés a szélső haloldalon.) De az a főispán, a melyet e javaslat eontemplál, az nem ellenőriz, hanem rendelkezik, nem a tisztviselői választások tisztaságának ellenőrzőj*e, hanem egyenesen ő hat közre, nem ellenőrzi csak a közigazgatást, hanem akkor, mikor az alispánt magához rendelheti referádára, az ügydarabokba beletekint, ez azt jelenti, hogy az ügykezelésbe előre is befoly. És mikor neki higgadtan kellene magát a választások alatt tartani, a pártok felett kellene állani, mikor candidationalis bizottságban 3 taggal ő a döntő/akkor bele keveredik a pártok közé és az egész választás a főispán kezében van letéve, ugy hogy mikor a vármegye azt hiszi, hogy szabadon választott, egyebet nem tett, minthogy katonát állított a főispán rendelkezésére. És mikor egy esetre hivatkoztam, hogy egy megyében 35 állásra tehát majdnem az egész tisztikarra a főispán csak egy-egy egyént candidált, erre a ministerelnök nr azt mondta, hogy nem találta a candidatiót a törvénybe ütkezőnek, mert a bizottság hatáskörében járt el. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.)Hát a törvényt csak az sérti meg, a ki illetéktelenül jár el, nem az is, a ki hatáskörében rosszul jár el; és a ki gonoszságot, hibát követ el illetékesen, azzal szemben nincs a ministerelnök urnak semmi tenni valója? {Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen a tiszti újításnak az a rendszere, hogy előbb a főispán kegyeit kell megnyerni és nem a nép kegyét, nem egyéb, mint a kinevezésnek gyakorlása minden felelősség nélkül. Hogy ha a tisztviselő, a ki a főispán protegáltjai közül, tiszttartója vagy ügyvédje atyafiságából van, hibázott, akkor a bűnös eljárásért a megyét vonják felelősségre, de a főispánt senki. Ez az, a mi az immoralitást terjeszti az egész országban. A tisztviselőknek candidatio útján, olyképenvaló választása, hogy a főispáni omnipotentiával szemben semmi hatalom nincs, mely azt ellenőrizze és az egyeseket megvédelmezze, hiszen nem a hivatalban elkövetett immoralitás az, a mi Magyarországot annyira lesülyesztette és szolgaivá tette, hanem azon immoralitás, melyet azért követnek el, hogy valahogy hivatalba jussanak. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon természetes, hogy a választásnak ilyen immoralitása folytán, mikor ilyen nehézanyagi helyzetben vagyunk, magukat megadják. Nem is kell messze menni példáért: (Halljuk!) ha csak körülnézek itt a parlamentben is, mit látok? (Halljuk! Halljuk!) A kormánytól adható legmagasabb állásokat mind a renegátoknak adják. (Igás! Ugy van \ a bal- éspzélső baloldalon.) És igy van a megyében is. Hisz a jóra való mamelukok már el vannak szörnyűködve azon, hogy a hűséges odaadásnak nincs annyi jutalma, (Zajos derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon) mint a csúfos átállásnak. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jóbbfelől) És a nagyoknak példája, az eszmények hatása, tudjuk, kiterjed azután a vidékre is: a mit tesz a belügyminister, azt követik a főispánok. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A főispán nemcsak kinevezi a tisztviselőt, igy felelősség nélkül, hanem joga van felfüggeszteni, ideiglenesen helyettesíteni; vannak esetek, a midőn felfüggesztheti végleg és véglegesen helyettesítheti. T. ház! Ha van önkormányzat s az önkormányzati orgánumnak, testületnek joga van a tisztviselőit megválasztani, akkor annak kell felette a hatalmat gyakorolnia és ha felfüggesztheti is a főispán, helyettesítése a törvényhatóságot illeti meg, ezen javaslat szerint pedig azért, ha egy tisztviselő vétkes volt, hibát követett el, egy ministeri rendeletet nem hajtott végre, megbüntettetik a törvényhatóság és annak tisztviselői választási joga koboztatik el, akkor, midőn a főispán végleg is helyettesíthet. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondják, hogy nagy haladás van az administratióban, mióta a minister ur átvette a kormányzást és azt mondta tegnap a minister ur is, hogy igyekezett eddig az állami hatalmat, az állam befolyását mindenütt érvényesíteni. Hát ez nekem mindig eszembe juttatja a Bel bálványnak papjait, (Halljuk!) kik örökké az istenség számára kérték az áldozatul adandó báránykákat, de maguk fogyasztották el. (Hosszantartó zajos derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) 1876 óta nem tesz egyebet a minister ur, mint csak arra törekedik, hogy saját magának és főispánjai által megint csak a belügyministernek hatalmát mindig tágabb körre terjessze ki. Az 1870 : XLII. törvényczikk értelmében a tisztviselők felett a fegyelmi bíráskodás a törvényszékekre bízatott. Ez nagyon helyes volt. Mert a mint mindenkinek meg van, úgy a tisztviselőnek is legyen meg amagabirája; a ki vagyonúnkra gondot visel, az őrizze szabadságunkat is. De a minister urnak ez fájt, (Derültség bal- és szélső baloldalon) mert a törvényszékekre nem tudott kellő befolyást gyakorolni, a bíróságoknál nem lehetett kortes szempontokat és az egyének megmentésének érdekét érvényesíteni s azért a fegyelmi bíráskodás a bíróságok kezéből kivétetett és egy külön fegyelmi bíróság alkottatott meg, melyben megint a főispánnak van döntő szava.