Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-212

212. országos filés márczsiis 24 1886, 297 mint van, bátran kérdhetem, hogy akkor, mikor a főispán a birói állomások rendszeresítésére, a birák előléptetésére, befolyást gyakorolhat, vájjon nem jogos feltevés-e hogy akkor az a biró, nem mondom mind, de sok biró a főispán kegyét minden körülmény közt törekedni fog megnyerni az által, hogy olyasokban is iparkodik kedvére tenni, mikor a főispán hozzá informatio végett nem fordul; de feltehető az is, hogy ha a főispán oly gyakori érintkezésbe jő a bíróval s az az ő befolyása alá helyeztetik, befolyását fel fogja használni a magánjogi ügyekben is, akár saját maga, akár hozzátartozói, akár pedig azon cotteria érdekében, mely őt ä megyében támogatja, (ügy van! a baloldalon.) Ekkor azután odajutnánk a szakasz fentartásával, hogy a régi szomorú időkké! szemben, melyekből a eabinet justitia származik, odajutnánk, mondom, hogy annak rosszabb kiadását érnek meg, mert nem egy eabinet justitia, hanem annyi lenne, a hány főispán van. (Ugy van! a baloldalon) Még absolut államokban is, milyen Oroszország, egész a legújabb időkig is a politikai bűntényeket külön független bíróság, jelesül esküdtszékek elé utalták. S épen ez a közszabadság egyik biztosítékát képezi. Az állam közigazgatási beavatkozásának jogát ugyan addig, míg ezek a rendészet körébe tartoznak, az állam érdekében mindnyájan készséggel elismerjük, de mikor azok már bíróság elé kerülnek és tartoznak, akkor a főispáni beavatkozás a közszabadságot is veszélyeztetheti. És hogy e részben akármilyen nagy tehetségű is a t. minipterelnök ur •— mint azt mindig készséggel elismerem — mégis inkább ő róla lehet ez irányban téves felfogást feltételezni, mint mi rólunk, annak igazolására hivatkozom arra, hogy pártjában nem akad jogász, ki mindebben a birói függetlenségre nézve aggodalmakat nem szemlélt volna. Sőt tovább megyek: akadt olyan classicua tanú, kit kétségtelenül a ministerelnök ur is el fog fogadni, tudniillik a nagyváradi ügyvédi kar egy igen tekintélyes, igen derék tagja, Eitook, ki a ministerelnök urnak, a mennyire tudom, intim barátja is, de pártjának ott minden esetre fő támasza, kit e részben legkevésbé sem állíthat sem pártszenvedélytől elfogultnak, sem pedig ellenszenv által vezéreltnek és mégis merem állítani és ha a ministerelnök ur nem hiszi, kész vagyok felolvasni nyilatkozatát, hogy sokkal élesebben nyilatkozik a birói függetlenségnek ezen intézkedések által való veszélyeztetéséről, mint én ezt igénytelen felszólalásomban tettem. T. ház! Ezeket csak azért hoztam fel, hogy azon felfogást, mely mögött ép a birói függetlenmegtámadásának jövőbeni czélzata is még előttünk megjelenhetik, megfelelő módon jellemezzem és nem azért mondtam, mintha feltételezhetném, hogy sikerül a ministerelnök urat e részben más megKÉPVH. NAPLÓ. 18 84—87. X. KÖTET. győződésre bírnom; mert ha ő azt mondotta tegnap, hogy nem hallott olyanokat, melyek más meggyőződésre birhatnák, ugy bizonyára az én szerény felszólalásom, annak daczára, hogy tényeket constatáltam, melyek álláspontom helyességét bizonyítják, más meggyőződésre bírni őt nem fogja. A mi ezen szakasz többi részeit illeti, t. ház, nem szándékom most, miután az általános vitában e részben kifejtettem nézeteimet és miután annak a rendezett közigazgatást veszélyeztető irányát és hatalmi túlterjeszkedéseit az előttem szólott ellenzéki képviselők már részletesebben feltüntették, ezekkel a t. ház türelmét fárasztani, hanem csatlakozom azokhoz, melyek e részben elmondattak és csak azt akarom még megjegyezni, hogy ezen hires 54., illetve most 57. §. B) pontjával egy taktikai sikerét a t. ministerelnök urnak el nem vitathatom, mi abban mutatkozik, hogy ezen szakaszokban a közvélemény ép a birói függetlenséget, mint a közszabadságnak a sajtószabadságon kivül utolsó érintetlen oszlopát s a jogállam legprimitívebb követelményét látván veszélyeztetve, főleg ezen leginkább féltett kincsének védelmére kelt. S igy hosszú ideig elvonatott a közfigyelem ezen szakasz egyéb nem kevésbé veszélyes irányzatú intézkedéseitől, mi által nevezetesen megkönnyittetett, hogy a t. ministerelnök ur ezen többi intézkedéseket legalább saját pártja által változatlan elfogadtassa, de ez bennünket nem téríthet el attól, hogy ezért figyelmünket a tárgyalás alatt levő szakasz ezen pontjaira is ki ne terjesszük. Végre legyen megengedve nekem mé°- csak a t. ministerelnök urnak tegnap tett nyilatkozatainak egynémelyikére röviden reflectálni. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur foglalkozott azon állítással, a mely egyik pártból a másikba való átmenetelt illeti (Halljuk!) és azt támadta meg, hogy különbözőleg fogják fel, hogy ha valaki az ellenzékről a kormánypártba lép és ha valaki a kormánypártról jön az ellenzékre. Azt hiszem, hogy annak, ki azon megkülönböztetés iránt kifejlett érzékkel bir, mit mindjárt mondandó leszek, nincs szüksége ez irányban bővebben magyarázatra, de meghiszem, hogy a t. ministerelnök urat e részben nem leszek képes capacitálni. Tudniillik nem szabad elfelejtenünk azon külömbséget, hogy ellenzékből a kormánypártba való átlépésnél legalább is meg van lehetősége az egyéni érdekek kielégítésének — habár nem állítom, hogy az átlépés mindig azért történik — mig megfordítva, ha valaki a kormánypártról megy át az ellenzékre annak egyéni érdekei itt épen nem találhatnak kielégítést. Ez tehát mindenesetre nagy erkölcsi erőt igényel, mert esetleg nagy áldozatokkal járhat. (Élénk helyeslés és tetszés balfélöl.) A t. ministerelnök ur tegnapi felszólalásának még azon állítására vagyok kénytelen reflectálni, 38