Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-212
298 213. országos fiiéi márezims 21. 1S86. a melyben Győrffy Gyula t. barátommal szemben azt hozza fel, hogy ő is elismerte, hogy egyes főispánnak egyes hibás lépéseiért a kormányt a többség nem fogja elejteni, de hogy ebből nem szabad azt következtetni, hogy a többség akkor sem fogja elejteni a kormányt, hogy ha a főispánok nagy számban követnek el nagyobb visszaéléseket, végre hogy ebben fekszik a dolog helyes megkülönböztetése. (Halljuk! Halljuk/) Azt hiszem, a megkülönböztetésben itt is tovább kell menni. Megengedem, hogy nem akad oly többség, a mely támogatásával akkor is hajlandó a kormányt fentartani, ha a főispánoknál az állam érdekei elleni visszaéléseknek egész lánczolatát tapasztalja. De ezektől különböztessük meg azon visszaéléseket, a melyek a nemzeti közvélemény szabad nyüvánulásának képezik gátjait és a melyek a választásoknál mutatkoznak legnagyobb mértékben. Az emberi természetet a maga valóságában vizsgálva, képzelhető-e az t. ház, hogy azok, a kik ily visszaéléseknek köszönhetik mandátumokat és a kik e tekintetben önzetlenségüket, mikor ezen visszaélések alapján elfogadták a mandátumot, legkevésbé sem tanúsították, azon visszaéléseket, melyeknek képviselői állásukat köszönhetik, el fognák ítélni s ezek miatt a kormányt el fognák ejteni. (Élénk tetszés balfelöl.) A t. ministerclnök ur a ház ezen oldalának szemére vetette azt is, hogy az itt ülő ellenzék a legújabb időben magát szabadelvű ellenzéknek vallotta. (Halljuk! Halljuk!) Erre csak az a megjegyzésem, hogy ha ezt az ezen oldalon ülő ellenzék tette, tette azon usurpatioval szemben, a melyet ezen jelzővel szemben a t. túloldal gyakorol s tette azért, hogy a nagy közönségnek legyen egyenlő mértéke, a melylyel megítélheti, hogy a háznak melyik oldala az, a mely inkább közeledik ezen jelszó igazi értelmének megvalósításához: a kormánypárt-e, vagy pedig az ellenzék ezen része? és hogy legyen a közönségnek mérvadója arra nézve, hogy mik felelnek meg inkább a valódi szabadelvűség szempontjának: azon alkotások-e, a melyeket a t. kormáuy javasol, vagy pedig azon követelmények, a melyeket az ellenzék ezen része azokkal szemben felállít. (Élénk helyeslés balfelől.) Végre a ministerclnök ur állításainak még csak egyikére kívánok reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) 0 ugyanis azt mondja, hogy akarja erősíteni a magyar állam hatalmát, nem magyar állameszme, de a magyar állam érdekében. Azt gondolom, t. ház, hogy a kik az ezen oldalról történt felszólalásokat figyelemmel kisérték, meggyőződhettek arról, hogy mi is igen akarjuk a magyar állam hatalmát a magyar államért erősíteni, de a jogállam szervezésével és annak megvalósításával, nem pedig az önkény uralomnak létesítésével a rendőr államban, a melyhez e javaslat ezen intézkedései vezetnek, mert ezt nem tartjuk a magyar állam megerősítésének. (Élénk helyeslés balfelől.) Végül azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy szivesebben üdvözölne magával szemben oly ellenzéket, melytől hatalmát komolyan félthetné, mint olyat, melyről magának az ellenzéknek egyik tagja azt mondja, hogy ok nélkül félti hatalmát tőle. Hogy milyen komolyan vehetjük ezen nyilatkozatot, erről eléggé meggyőz bennünket azon igazán jobb ügyhöz méltó erély, a melylyel vonakodik a t. kormányelnök ur a választási visszaélések ellen hatályos törvényhozási intézkedéseket javasolni. Méltóztassék a t. ministerelnök urnak, a mint ez 1875-ben történt, mikor a nemzet közvéleményének szabad nyilvánulása elé számba vehető gátat nem gördítettek, a választások helyzetét ide visszaterelni és a választási visszaélések ellen következetesen és hatályosan végrehajtható törvényhozási intézkedéseket létesíteni, majd ekkor azt hiszem, meg fogja látni, hogy csakugyan lesz egy ellenzék, melytől hatalmát komolyan féltheti. De én épen azt látom, hogy ő ép ezt nem óhajtja, hogy hatalmát komolyan kelljen féltenie, ezért nem kívánja a választási vissza éléseket sem komolyan meggátolni. Pártolom Horánszky t. barátom indítványát. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A túloldal szónokai e törvényjavaslat elfogadásánál kétféle álláspontot foglaltak el. Egyik része azért pártolta a törvényjavaslatot, mert fentartja az önkormányzatot, a választást, más része pedig azért, mert abban erős, hathatós közeledést lát az állami administratió felé. E két felfogás egymást kizárni látszik és mégis mind a két félnek igaza van. Mert valóban e törvényjavaslat kétkulacsos törvényjavaslat, (Derültség abal- és szélső baloldalon) melyekben egyik felén árulják a vármegyének és a népnek az önkormányzatot, de a másik felébe már beletöltötték az állami administratiót. Eszembe juttatja ez, hogy midőn 1820 ban Nápoly utczáin népfölkelés volt s a nép a királyi palota elé vonult s azt kiáltotta: „constitutiót adjon Felség!" IV. Ferdinánd, gondolva, hogy addig, mig az osztrákok megérkeznek, jó lesz mindenbe beleegyezni, azt mondta: „Megadom fiaim a eonstitutiót, ha kell kettőt is". (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Egy constitutió tartalmazhatja egy nemzetnek jól concipiált jogait és szabadságait; de már két constitutió egymást annyira kizárja és lehetetlenné teszi, hogy ott, a hol két constitutió van, nem lehet egy constitutió sem. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A kormány javaslata is IV. Ferdinánd szándékához hasonlít, ki adott két eonstitutiót addig, mig elkövetkezik az idő, hogy mind a kettőt elvegye. (Élénk tetszés a baloldalon.) Ha tekintjük, mily mindenhatónak állíttatik fel a főispán, azt kell kérdeznünk, mily utón jutott
