Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-212
296 21 ^' orszi ? <,s filés »4r«ams 24. 1886. értesültem annak tartalmáról és azt vettem észre hogy az igen t. képviselő ur szives volt velem is foglalkozni és rólam a legnagyobb határozottsággal azt állította — daczára a közbeszólásoknak, melyek ezen oldalról jöttek — hogy én pure et simple a legnagyobb határozottsággal Magyarországban a franezia préfet-rendszer életbeléptetését követelem. Hát, t- ház, igen nagy szerénytelenség volna részemről, bárkitől azt követelni, hogy az én publicistikai működésemet figyelemmel kisérje, vagy hogy beszédeim tartalmát, melyeket hetekkel ezelőtt tartottam, magának megjegyezze. De ha már abban a kitüntetésben részesültem a t. képviselő ur részéről, hogy reám hivatkozott, akkor elvárhattam volna, hogy azt tegye híven, megfelelőleg a valóságnak; de nem oly módon, mint tette, hogy tudniillik olyat állított felőlem, a melynek részint publicistikai irataimban, részint a képviselőházban tartott beszédeimben épen az ellenkezőjét mondtam. Hiszen nekem ezen főispánok ellen épen az a kifogásom van, hogy nagyon is hasonlítanak a franezia prefétekhez és azért nem akarok hozzájárulni a törvényjavaslatnak a főispánokra vonatkozó intézkedéseihez. Csakis ennek a kijelentésére szorítkozom. (Helyeslés abaloldalon. Péchy Tamás elhagyja az elnöki széket, melyet gr. Bánffy Béla foglal el.) Sághy Gyula: T. ház! Minthogy az 57. §. B) pontjának elejtése indítványoztatott at. kormánypárt részéről és minthogy ezen szakasz egyéb részleteire már volt szerencsém kifejteni szerény egyéni nézeteimet az általános vitában, nem szólalnék fel most a részletes vitánál, ha a t. ministerelnök urnak azon szakasz B) pontja tekintetében oly kijelentésével nem állanánk szemben, mely szerint azt állította, hogy azon szakaszban a birói függetlenség a legkevésbé sincsen megtámadva s hogy semmin sem csodálkozik inkább, mint azon, hogy ebben sokan a birói függetlenség megtámadását látják. Sajátszerífleg vagyunk, t. ház, e tekintetben a t. ministerelnök ur felfogásával szemben. Ha akkor mondta volna a t. ministerelnök ur, hogy a birói függetlenség megtámadása nincsen szándékában, midőn az eredeti javaslatában foglalt 54. §-ról volt szó, ugy ezt a kijelentését örömmel vehettük volna; mert legalább én részemről addig, mig a bizottságban azon kijelentését, hogy az a bíróságokra is vonatkozik, nem tette, abból a szakaszból nem magyarázhattam volna ki a birói függetlenség megtámadását. Mert az 54. §. csak általánosságban szól állami közegekről, nem is az összes állami közegekről, hanem egyszerűen arról, hogy bármely államközegtől concret esetekben a főispán felvilágosítást kérhet. Magában az indokolásban is csak egyszer fordul elő az összes állami hivatalnokok, most már nem is állami közegek kifejezése. Kétségtelen | ugyan az, hogy egy későbbi törvény lerontja a korábbit; de csak akkor áll ez, hogy ha a későbbi törvény ellenkező intézkedése ugyanazon tárgyra vonatkozik, mely a korábbi törvényben is szabályozva van. Már most az 1869 : IV. és az 1871: Vili. törvényezikk a birói szervezettel foglalkozván, két nagy elvet valósít meg, a birói függetlenséget és egyúttal a birói hatalom gyakorlásának a közigazgatástól való teljes elkülönítését. Ezen két nagy elvnek az 54. §-nak ily általános formulázása a logicai magyarázat elvei szerint egyáltalában nem derogálhat, mert ez esetben külön ki kellett volna mondani a szövegben, hogy azon szakasznak intézkedése a bírákra is kitérj esz tetni czéloztatik. Mi pedig még az indokolásban sincs jelezve. Ha tehát a t. ministerelnök urnak intentiója ez volt, a mint erről később meggyőződtünk, ugy a formulázása legalább jogászilag feltétlenül elhibázott. De hogy a t. ministerelnök ur hajlandó e javaslatnak ily magyarázatot adni, arról meggyőződtünk a bizottságban. Ugy voltunk ezzel — engedelmet kérek a kitérésért — mint mikor tegnapelőtt a 46, §-nál felhoztam, hogy a főispán a rendkívüli közgyűlés összehívására nem kötelezve, hanem csak jogosítva van, mert a szövegben az áll, hogy „összehívhat". Mire a t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy fölösleges máskép formulázni, eddig is igy magyarázták —- én azt hiszem így alkalmazták — hogy tudniillik hasonló esetekben a közgyűlést a főispánok eddig mindig összehívták. De hát tetszett a ministerelnök urnak a t. többség által fentartatni ezt az intézkedést azért, hogy a főispánnak kibúvó ajtót nyújtson azon esetre, ha nem akar a felhatalmazással élni a közgyűlés összehívására főleg oly kérdésben, mely tetszésével nem találkozik, vagy melyről azt hiszi, hogy nem találkoznék a kormány intentióival. Hasonló helyzetben vagyunk az eredeti javaslat 54. §-al, kerülő utón,erőszakolt értelmezés útján czéloztatott abban a birói függetlenség megszorítása, a mi, mint helyesen mondotta Horánszky Nándor képviselőtársam, concret alakot csak az új 57, § ban öltött magára, mely azt hiszem, mindnyájunk előtt vilá gos, hogy sokkal nagyobb mérvben veszélyezteti a birói függetlenséget, mint az általam kifejtettek folytán az eredeti 54. §. Én e kérdésre, mert osztozom azok nézetében, hogy ne döntsünk be nyitott ajtót, részletesebben nem terjeszkedem ki, de mert egy irányban nem nyitott ajtót döntök be, a mennyiben t. i. a ministerelnök ur azt állította, hogy e szakasz nem támadja meg a birói függetlenséget, azért erre, de csak erre kénytelen vagyok reflectálni, hogy meggyőzzem a t. házat arról, hogy mit ér a birói függetlenség védelmezése nagy szavakkal, mikor tulaj donképen a nagy szavak alatt a birói függetlenség megtámadásának tendentiája van elrejtve. . Ha az emberek gyarlóságát veszszük, ugy a
