Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-199

199. országos ülés márcziHS 9. 1886. 23 ministeriumok összes hivatalnokai és alárendelve oly módon, hogy hivatalba jutásuk, megmaradásuk, előmenetelük egyenesen a főispántól tétetik függővé, vagyis a többi ministerek megalázásával és mellőzésével csakis a belügyministernek vettetnek alá, a kinek a főispáno közegeit alkotják. De hiszen ez iszonyatos állapot, hiszen ez valódi gályarabság, hiszen a törvény ez intézkedései Magyarország több mint százezer hivatalnokát valódi rabszolgaságra degredálja, minden hivatalnoknak feje felett fog függni a főispáni mindenhatóság Damocles kardja, existentiája egyetlen ember önkényétől, szeszélyétol tétetik függővé. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De nem csak a hivatalnokokat degredálja a rabszolgaság iszonyatos sorsára, hanem a főispánt az egész törvényhatóság mindenható jkényurává teszi és törvény fölé helyezi, mert a közgyűlési határozatokat felfüggesztheti s felülvizsgálatra felterjesztheti, ha azt az államérdekre sérelmesnek véli; azonban ez oly tág köpenyeg, a mit mindenre rá lehet borítani s igy a midőn a közgyűlés minden határozatának érvénye a főispántól függ s miután közvetlen rendelkezési joggal parancsolhat törvényhatósági és községi közegeknek: oly hatalom összpontosittatik kezei közé, a minővel még eddig semmiféle potentát felruházva nem volt. E korlátlan hatalmat a javaslat védelmére kelt Pulszky Ferencz képviselő ur is constatálja; de azzal vigasztalja magát, hogy az csak az elméletben van meg, de nem fognak vele élni; de én azt tartom, hogy nagyon is fognak vele élni, mert főispáuaink, ha egyébben nem is, de az erőszakoskodásban eddig is kitüntették magukat. És e korlátlan hatalommal szemben a törvény védelme sem vehető igénybe, mert a 94. §. kimondja, hogy a tisztviselő oly cselekményeért, melyet a törvény vagy illetékes felsőbb hatóság rendelt el— tehát a főispán s ennek a minister — fegyelmi utón felelősségre nem vonható. Némi correctirum formát ugyan nyújtani látszik a 89. §., mely kimondja ugyan, hogy a tisztviselő az okozott kárért — ha szabályszerű jogorvoslással el nem hárítható — kártérítéssel tartozik; ámde ott van e szakasz 3-ik kikezdése, a mely a kártérítés kívánattól elveszi kedvét a szegény kegyelemre kiszolgáltatott honpolgárnak, a midőn 500 frt bírságot szab a konok perlekedőre; mert hát a konokságot könnyű lesz rámondani mindazokra, a kik igazukat keresni mernék. Hát lehet-e jogállamban ily helyzetet teremteni? hisz ilyen elméletet csak absolut államban, ily intézkedéseket csak rendőr-államban lehet felállítani. Hiszen e törvényjavaslat sorai közt az van kimondva, hogy a hivatalnok feltétlen engedelmességgel tartozik nem a törvénynek, hanem hivatalfőnökének, nyomorgathatja a népet, szabadon zsarolhatja, korteskedhetik; mind azért törvényes felelősségre nem vonható, mert hát illetékes felsőbb hatósága rendelte azt el. Eddig is hivatalnokaink rosszasága, hanyagsága, hűtlensége leginkább onnan eredt, mert nem tekintette magát az állam, hanem a kormány hivatalnokának s nem a törvényt, hanem főispánja akaratát tekintette zsinórmértékül. Ez a hamis felfogás — mely hivatalnokaink jellemét eddig is megrontotta — most törvényesíttetik s hivatalnokkarunk oly géppé alakittatik, a melyet egy kéz, egy akarat fog mozgatni, mert a teljhatalmúfőispánok csak szolgai végrehajtói lesznek a központi hatalomnak, a mit ez idő szerint egy ember monopolisal hazánkban. Ha e javaslat törvénynyé válik, akkor Tisza Kálmán valódi alkirályává lesz hazánknak, ki hatalmát saját képére teremtett 63 alterego által gyakorolja, ezek mellé ellenőrző felügyeiőkül ministeriumából kiküldendő titkárokat állít, kik őrködni fognak a felett, hogy a főispán urnak más akarata ne legyen, mint a ministernek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) ff * 0 kegyúri jogot gyakorol az ország felett, főispánjai ezt foganatosítják a törvényhatóságokban. Ő kényuri hatalommal uralkodik itt a törvényhozásban, melyet a főispánok tetszésük szerint alakítanának és az országban főispánoknak nevezett satelesei által, kik valódi teljhatalmú korm Inybiztosokká lesznek, minőket csak rendkívüli körülmények közt szoktak rövid időre ily jogkörrel felruházni. Elborzad minden alkotmányos érzetű ember, ha e törvényjavaslatot olvassa, annak következményeire gondol, hiszen az, ha törvénynyé válik, valódi sírja lesz az önkormányzatnak, az békés időben létrehozott valódi ostromállapotba fogja helyezni az országot s a mellett újabb anyagi terhekkel is fogja terhelni az ország népét, mert fölemeli á főispánok fizetését, ha több törvényhatóságot vezet, másfél fizetést húz, megállapíttatik nyugdíjképessége, sőt bizonyos esetekben szolgálati évei kétszeresen számittatnak, rövid szolgálati éveknél dús végkielégítést nyernek. Tudjuk azt, t. ház, hogy kormányváltozás esetében a főispánok is rendszerint változni szoktak, de mivel rendes alkotmányos viszonyok közt — a minőnek a mi mostani állapotunkat nem mondhatjuk — a kormányok gyakran változnak, tehát fog majd a magyar állam a nyugdíjas főispánok, azok családjai és titkáraiban ismét egy sereg ingyenélőt kapni, kik a szintén nyugdijt élvezendő bukott ministerekkel egyetemben a kitartottaknak egy gyönyörű légióját fogják képezni. Sőt e törvényjavaslat elvben kimondja és megállapítja a közigazgatási tisztviselők nyugdíjképességét is, a midőn a 83. §. elrendeli, hogy a törvényhatóságok e törvény kihirdetésétől számított egy év alatt nyugdíjintézet létrehozása iránt gondoskodni tartoznak. Ennek természetesen egy