Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-211

211. országos ülés aiirezhis 28- 1SÜ6. 533 noksága és törvény tiprása által. Hont, Arad, Szolnok-Doboka, Maros-Torda g más megyék krónikái (Felkiáltások a szélső baloldalon : Hajdú! Bihar!) furcsa adatokat szolgáltatnak e téren s mivel a ministerelnök és pártja előtt az ily hetman-főispánoknak volt kiváló becse s mivel a jelen törvényjavaslat, a többieket egyenesen ráutalja amaz újkori administrátorok példájának követésére, sőt azt egyenesen kötelességükké teszi, majd e törvény megteremtendi a vidéki zsarnokokat mindenhol, mert az intézmények alakítják az embereket. És az ily módon idomítandó administrator urak — mert főispánoknak nevezni okszerüleg nem lehet — szabadon és büntetlenül folytatandhatjáküzelmeiket, mert hát felettük senki és semmi nem áll, csakis egyetlen ember, a ki maga is az erőszakoskodás quintessentiáját képezi. (Igaz! a szélső halon.) Ők senkinek sem felelősek, helyettük csak a belügy minister felelős, kit ez időszerint felelősségre vonni a törvényhozásnak lehetetlen, mintán ez a többség mindent tudomásul szokott venni. De még ha ministeri felelőség léteznék is... Madarász József: A mi nem létezik! (Derültség.) Orbán Balázs: . . . a mint hogy nálunk nem létezik, még akkor is képtelenséget akar, mert ha a főispánok, akarom mondani administrátorok minden visszaéléseit irterpellatiók által akarnók megtorolni, akkor naponta 10—20, sőt több interpellatio szüksége merülne fel, a mi a törvényhozás működését lehetlenítené. Igen szép távlatai vannak e törvényjavaslatnak, a melyet a túloldallal megszavaztatni akar a ministerelnök ur. Hát azon, hogy a párt fiatalabb tagjai megszavazzák, nem csudálko, om, mert hát ők Bach és Schmerlig korában és ezen jelenleg közösügyes kormányzat alatt nőttek fel, a mely kormányzat amazoknak méltó folytatását képezi, a mely kormányzat átvette azon országtipró idegeneknek minden adóit, minden monopóliumait, stemplijét, minden furfangjait, minden hagyományait ; ők ezen opportunistieus korszakban nőttek fel, a mely nem ismer elveket, a mely alkudozik a haza nyomorán s hatalmának gyökszálait a nemzeti elszegényedés és elsatnyulás talajába bocsátja le. Ok a kettős hazát istenítő költő hymnusaiból szivták e mérget, ők a közösügyes légkörből lehelték be a mételyt sziveikbe. Őket az engedelmesség megszokottsága elpuhította, ha megszavazzák, azon egy cseppet se. csudálkozom. i De hogy az ott ülő meglett férfiak, kik nem csak ismerik, de át is élték az 1848/9-iki dicső korszakot, kik abban és az azt előkészítő mozgalmakban tényezők voltak; kik a valódi önkormányzat és alkotmányosság áldásait élvezték, kik a polgári erények iskolájából kerültek ki, kik közül sokan ama vívmányok védelmében résztvettek s azért szenvedtek, hogy ezek is képesek e muszka nkázt megszavazni, azt oly erkölcsi abnormitásnak tartom, a mi nemcsak megbotránkoztat, hanem mély hazafias fájdalommal tölti el lelkemet. (Ugy van! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Én részemről nem szavazom meg s valamint általánosságban is visszautasítottam e törvényjavaslatot, most ezen legveszélyeseb fejezetét sem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Győrffy Gyula: T. képviselőház! Meglehetős nehéz feladat ennyire előrehaladott időpontban a törvényjavaslathoz hozzászólni, (Halljuk!) hanem szükségesnek tartom a magam részéről némely megjegyzéseket tenni e szakasznál, még pedig azon fontosságnál fogva, melyet e szakasznak a törvényjavaslatban tulajdonítok. (Halljuk!) Ha e törvényjavaslatot és annak a tárgyalás alatt lévő szakaszát összehasonlítjuk, t. ház, mindenkinek okvetlenül azon meggyőződésre kell jutnia, hogy e törvényjavaslatnak semmi más ezélja, semmi más feladata nem volt, mint hogy e szakasz alkotmányos nton törvénybe iktatható legyen. Ezen állításomat igazolja a többek közt és minden bővebb bizonyítgatás nélkül maga a törvényjavaslatba melyből kiderül, hogy az 1870: XLII. törvéuyczikk összes intézkedéseit változatlanul fentartja és csupán csak annyiban módosítja, a mennyiben ezen szakaszban 'elődjével szemben a főispáni hatáskört túlságosan kiterjeszti. {Ügy van! a szélső báloldalon.) Minden más módosítás csupán arra való e törvényjavaslatban, liogy a főispánnak ekként kiterjesztett hatáskörét minden utón a legszélesebb alapokon, még a jogszolgáltatássalszemben is feltétl énül biztosítsa. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Lehetetlen tehát tagadni, t. ház, hogy e szakasz jellege dominál az egész törvényjavaslaton. Annál kevésbé lehet tagadni azt is, hogy e szakasz szelleme szabja meg maga a törvényjavaslatban felhozott összes módosításoknak szellemét és határát is. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nem akarok, t. képviselőház, a szakasznak ezen szelleméből és irányából következtetéseket vonni le; nem akarom szembe állítani az igen t. ministerelnök urnak az önkormányzat iránt több ízben kifejezett előszeretetével és nem kutatom, hogy ez előszeretet mennyiben valósittatik meg e szakasz által. Azt sem kutatom, hogy vájjon nem-e ama compromissummal állunk szemben e szakaszban, a melyet a t. ministerelnök ur is megengedhetőnek és elfogadhatónak jelentett ki, tudniillik azt, a mely a mnnicipalisták és centralisták közt létezhet. Es nem akarom azért, t. képviselőház, mert előttem nem az a fontos kérdés, hogy e szakasz intentiója, iránya mennyiben felel meg akár egyik, akár másik, akár a közvetítő harmadik iránynak. Hanem első sorban a fontos kérdés az, 36*