Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-211

2g4 211. országos ülés mérozias 2$. ÍSS6. vájjon az által mennyiben orvosoltatnak közigaz- j gátasunknak minduntalan hangoztatott, többször kifejezett hiányai és bajai. Mert, hogy ily hiányoknak és bajoknak létezniök kell, azt maga a törvényjavaslatnak általános indokolása is egyszerűen constatálja. Igaz ugyan, hogy elfeled rámutatni arra, hogy mikben vannak tehát e hiányok, hol vannak e bajok. Mi természetesebb tehát, hogy a törvényjavaslat maga ezekkel szemben orvoslásról nem is gondoskodik és nem is gondoskodhatik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. képviselőház, ha egyáltalán közigazgatásunknak voltak hiányai és voltak bujái, én legkevésbé hallottam panaszt arról, hogy e hiányok és baj'ok forrása a főispáni hatáskör elégtelenségében találtatott volna fel. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Legfölebb hallottunk panaszt és igen súlyos vádakat a miatt, hogy a főispánoknak már az 1870: XLII. törvényezikkben megszabott hatásköre is túlságosan veszélyezteti a közigazgatás menetét. (Ugy van! a ssélsö baloldalon.) Es ha hallottunk panaszt, az csak arra vonatkozott, hogy a főispánok e hatalomkörrel sem elégedve meg, azt mindig kibővítni törekedtek. E tekintetben, t. képviselőház, az 1870: XLII. törvény czikk egyik legnagyobb hibáját már akkor az igen t. ministerelnök ur abban találta meg, hogy a főispánoknak a candidationális jogban adott felhatalmazás és annak gyakorlása veszélyeztetőleg íog hatni az összes közigazgatás menetére azért és ezen okot ismét épen abban találta meg, mert ily széles alapon nyugvó hatalomkörreí szemben, a főispánnak semminemű felelőssége decreíálva nem volt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy az 1870 : XLII. törvényezikk alapján tett tapasztalatok a közigazgatás terén ezen akkor súlyos hibának bélyegzett bajt még csak megerősítették és én valóban aligha csalatkozom, midőn azt hiszem, hogy épen ezen ennyire igaznak bizonyult hiánya és baja az 1870. évi XLII. törvényczikknek adta meg az első impulsust arra, hogy az ezen és ilyen módosított alakjában újra a törvényhozás elé hozassék. Mert hiszen habár ki is fejeztetett e házban, hogy a törvény rossz, hogy közigazgatásunkat ez alapon fejleszteni nem lehet, mégis már azon intézkedések melyeknek czélja épen a közigazgatás fejlesztése volt, mire az első lépés az 1876: V. törvényczikk és a második a VI. törvényezikkben tétetett meg, már határozottan sejtetni engedik, hogy az általános reformjavaslat milyen természetű fog lenni, mert hiszen a főispáni hatáskör nemezen törvényjavaslatban nyer élénk kifejezést, illustrálja azt az 1876: VI. törvény czikk, hogy a közigazgatási bizottság révén, melynek a főispán elnöke és melyek legnagyobb részben igaz, hogy a választottakból alakittatnak össze, de túlságos befolyást nyer azon állami tisztviselőkkel, kik abban helyet foglalnak, az egész közigazgatás menetére döntő befolyását vitatni nem lehet és ha hozzá veszszükazt, t. ház, hogy a candidationális jognál fogva az önkormányzatnak fentartott és a választásban kifejezést nyert leghatékonyabb eszköze és módja egyenesen a főispánra ruháztatik és az eként megválasztott tisztviselőkre nyert befolyását állandóan biztosítandó az 1876: V. törvényezikk által alakított fegyelmi választmányban a döntő szó a főispáné, azután lehet a főispáni hatáskör teljességéről fogalmat szerezni. Ha tehát, t. ház, az alkotásokat és a fejlesztésnek jellegét és jellemét vizsgáljuk, melyek az 1870: XLII. törvényezikk óta történtek és a melyek e törvényjavaslatban lelik betetőzésüket, azt hiszem, t. ház, alig lehet kétségbe vonni azt, hogy e reform semmi egyéb czélnak nem felel meg, mint annak, hogy a hatalom minden áron és minden irányban biztosittassék. {ügy van! balfelöl.) Én e rendszerben sehol soha sem látom megóva a kormányzottaknak érdekét, {Ugy van! balfelöl) soha és sehol sem látom, hogy azok az államkormányzat által, bár csak hajlam mutatkoznék is az iránt, hogy orvosoltatni kívántatnának : csupán egyet látok mindenütt, tudniillik azt, hogy a hatalmi befolyás, a közigazgatás összes keretében és minden fórumán biztosítva legyen. (Ugy van! balfelöl.) Chorin Ferencz t. képviselő ur szíves volt kijelenteni, hogy ő a javaslatot elfogadja azért, mert ő az államhatalomnak módot és alkalmat akar arra szolgáltatni, hogy az az állami czélokat minél hatékonyabban valósítani képes legyen. Nos, t. ház, ha ez indok e törvényjavaslat és e szakasz elfogadására: én bátor vagyok teljes tisztelettel kérdezni, hogy ezen czélok megvalósítását eddig is mi akadályozta? Mert hiszen a főispánok — a mint az előbb arra hivatkozni bátor voltam — teljesen és akadálytalanul gyakorolták az 1870: XLII. törvényezikkben körülírt hatáskörüket, sőt azzal meg nem elégedve tovább mentek és ezt túlhágva, s beleavatkoztak a közigazgatás minden ágába és most azzal állnak elő, hogy ezen főispáni hatáskör elégtelen volt arra, hogy az állami czélok megvalósíttassanak. (Tetszés balfélöl.) T. ház! Ennek az indoknak tarthatatlanságát bővebben nem akarom vitatni, hanem elfogadom azon második indokot, a mely mióta a magyar törvényhozásban a közigazgatás szervezetéről valaha szó volt, mindig azon czélból történt, hogy az a parlamentaris felelős kormányzattal összhangzatba hozassék — sőt igen nagy előszeretettel, mondhatni mint legfőbb indokra szoktak e törvényjavaslat védői arra hivatkozni, hogy e parlamentáris felelős kormányzattal való összhang