Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-199

22 199. országos ülés máreziss 9. 1886, clussal ajándékozta meg. Azt hiszem, hogy önök sem követelik azt, hogy ezen úgynevezett reformokban előhaladást és a democratia térfoglalását keressük : sőt igaz lélekkel mindenki kénytelen bevallani, hogy e törvényváltoztatások oagyon is magukon viselik a reactio bélyegét. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Felülről már megreparálván az államot, már most alólról kezdenek hozzá a jelen törvényjavaslat által, a mit nem sokára a községekről szóló törvényjavaslat fog követni. Tizenöt év alatt tehát háromszor alakiták át gyökeresen törvényhatóságainkat s ugyanannyiszor a községekről szóló alaptörvényeinket. Oly sok kísérlet, a mi egy századra túlságos lenne, még az esetben is, ha e törvények mind jók és helyesek lennének. Ámde e törvényekről valóban elmondhatjuk, hogy adtál uram esőt, de nincs köszönet benne {Igás! Ugy van! a szélső baloldalon) s a nemzet is felkiálthatna Demosthenessel, hogy „a helyett, hogy több, meg több törvényeket hoznak, inkább törüljék nagy részét azoknak, a mit már hoztak". Valóban legczélszerübb lenne, ha a hazája hanyatlásán aggódó görög szónoknak tanácsát követve eltörümők mindazon korábbi törvényeket, a melyekkel közigazgatásunkat megrontották s municipiumainkat példányszertí ősi szerkezetükből kivetkőztetek; de miután a centralisatio meredélyein gyorsan léptető kormányunkat e minden izében rossz és veszélyes iránya javaslat visszavonására rá nem bírhatjuk: nem marad más, mint szemébe nézni ezen új merényletnek is s a törvényjavaslatot bírálatunk tárgyává téve, annak veszélyeit és romboló hatását kimutatni, hogy ekként a törvényhozásnak módot és alkalmat nyújtsunk a veszélyes államcsíny meghiúsítására. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Előttem felszólalt t. barátaim igen sok oldalról mutatták ki e javaslatnak árnyoldalait, vészteljes tendentiáját s habár a tárgy kellőleg meg van világítva s nekünk későn szólóknak csak a tarlózás nehéz munkája jut: még sem hiszem magamat felmenthetőnek azon kötelesség alól, hogy észrevételeimet megtegyem s csekély tehetségem szerint, de a közügy hü közharczosaként síkra ne szálljak e törvény ellen, a mely szabadságunk végmenhelyeit: vármegyéinket és a szabad szellem ápoldáit: városainkat akarja lefegy vérezni, védképtelenné tenni s egész önkormányzatunkat halomra dönteni. Tagadhatlan, hogy az 57. §. s főleg annak a hirói függetlenséget veszélyeztető b) pontja képezte e javaslat fő botránykövét, mely az egész országot pártkülönbség nélkül izgalomba hozta s még a szelídebb kedélyüeket is fellázította. Ezt ugyan állítólag visszavonta a ministerelnök ur azon macchiavelisticus reservatióval, hogy intézkedését majd törvényen kivül is érvényesítendi, de e visszavonás, nem tudja figyelmünket elvonni e szakasz többi részének és e javaslat többi szakaszainak veszélyeitől. Nem, mert a hétfejű sárkánynak csak egyik feje bénittatott meg, a mérges kígyónak csak egyik foga töretett ki; de azért az nem szűnik meg közveszélyes lenni mindaddig, mig minden feje le nem hull, minden foga ki nem töretik. Vannak ezen kivül e javaslatnak még sok más veszélyes szakaszai s vannak oly intézkedései, a melyek álnokul csempésznek be oly dolgokat, a melyeket nyíltan be sem mernek vallani és a törvénybe világosan kifejezni. Ilyen a 80. §., mely a törvényhatósági tisztviselők szabad választását megsemmisíti és csaknem semmivé zsugorítja össze. Hiszen e választást már ugy is illusoriussá tette a candidatio, melynél eddig is a főispán akarata érvényesült; de legalább mégis meg volt a látszat, meg volt a névleges jog; most azonban a 80. §. a választást csak pár egyénre, tubvjdonképen az alispán és főszolgabirákra, megyei jegyzőkre korlátozza, a többiek, vagyis a közigazgatási hivatalok nagy tömege, mint orvosok, alorvosok, állatorvosok, rendőrkapitányok, számvevők, levéltárnok nyilvántartók, írnokok, gyakornokok s az összes segéd- és kezelő-személyzet a főispán által neveztetnek ki, helyeztetnek át egyik állomásról a másikra, függesztetnek fel és helyetesittetnek véglegesen mások által. De nem csak e kinevezettek, hanem a választottak is feltétlenül alá vannak a főispánok önkényének rendelve. Azokhoz rendelkezik s rendeleteinek feltétlen végrehajtását követelheti, ha az alispán vonakodnék azt teljesíteni, avagy jelen nem lenne: közvetlenül intézkedik a törvényhatósági és községi közegekhez, az engedetleneket felfüggeszti, elmozdítja s véglegesen helyettesíti az általános tisztújításig s az elkergetett tisztviselő vagy a letiprott törvényhatóság csak az országgyűlésnél kereshet jogorvoslást; azaz kérvényezhet, hogy kérvénye kiadatván a belügyministernek, annak papírkosarába kerüljön, de különben még ha elintézést nyerne is, vájjon helyes-e minden falusi biró kérdéseivel az országgyűlést elfoglalni s a legkisebbet a legnagyobb eszme elibe utalni, az országgyűlést administrativ ügyek elintézőjévé téve, erejét igy elforgácsolni. És ezen valóban török pasai teljhatalmát a főispánnak nemcsak a közigazgatási tisztviselők nyögik, hanem az kiterjed a vármegye területén levő összes állami hivatalokra és azoknak hivatalos eljárásaira. Alája vannak rendelve adóhivatalok, tanfelügyelőségek, tanintézetek tanárai, vasúti, posta- és távirdai, egészségügyi hivatalok, mérnöki, bányászati, erdészeti, kincstári hivatalok, pénzügy érségek, közigazgatási hivatalok le az utolsó jegyzőig, szóval a bíróságok kivételével a többi