Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-211

270 213. országos illés máreaius 23. 188C. azt én felfogni képes nem vagyok. Csak egy esetben tudom felfogni, ha tudniillik az administratiót nem önmagáért, hanem bizonyos czélért akarjuk vezetni, ha az administratio nem a törvények pontos és helyes végrehajtásáért, hanem bizonyos czélokért használjuk s akkor ezen szakasznak van értelme. Á főispán előtt az általa képviselt kormánypolitika lesz az irányadó s ez lesz a motor az administratio vezetésében. De éppen ez a legveszedelmesebb és az administrationak igazi felforgatása. A javaslat egy oly eonceptio t. ház, mely egészében rossznak és elfogadhatatlannak mondható. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én részemről módosítást nem indítványozok, mert azt tartom, hogy ha még módosíttatnék is egyes szakaszaiban, ez egy oly egészet képez, hogy ha az épület egyes részeit itt-amott letördeljük is, de a gyakorlatban ép ugy, mint a sárkányfő, ki fog nőni, tehát mint alapjában hibás, mint elvetendő áll előttünk. Ha azonban módosítványokat adnak be e szakaszra vonatkozólag, a melyek látszólag mégis bizonyos módosításokat foglalnak magukban, készséggel járulok hozzájuk. így azonban én egészben e törvényjavaslat elvetését pártolván, ahhoz sem egészében, sem részleteiben hozzá nem járulok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Zichy Antal: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur, a ki a Corpus jurisban szorgalmasan búvárkodott, (Halljuk! Halljuk!) arra a conclusióra jött, gondolom, nem eléggé beható tanulmányok alapján, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat egészen kivetkezteti a maga lényegéből vagy szelleméből a főispáni institutiót és hogy nem olyan főispán van contemplálvn, mint a minő az a régi volt, a melyik iránt a magyar ember traditionalis kegyelettel viseltetik. Minthogy t. barátom Szederkényi Nándor előre tudatta velem e felfogását, az ő kedvéért kikapartam sok régi lom közül egykori jegyzeteimet (Halljuk!) a főispáni institntióra vonatkozólag régen tett tanulmányaimról, melyek véletlenül épen 40 évesek. Nem fogom a t. ház türelmét (Halljuk! Halljuk!) és a mélyen t. elnök urnak elnézését oly nagy mértékbe igénybe venni, hogy egy könyvbe való, academicus discussióval tartóztassam fel a tanácskozás folyamát. Hanem, annyival is inkább, mert a régi dolgok iránti kegyelet bizony kissé hanyatlóban van nálunk, méltóztassék mégis megengedni nekein, a régi kor egyik emberének, hogy egy kis átnézetet nyújtsak régi törvényeinkről. Lehető röviden fogom, csak inkább érinteni, mint idézni az illető törvényczikkeket. Talán nem szükséges Könyves Kálmánig vagy épen szent Istvánig visszamennem. Én is csak odáig megyek vissza, a hol t. barátom Szederkényi Nándor kezdette: Zsigmond. királyig. Zsigmond királynak összes törvényei — s pedig meglehetősen igyekeztek ő alatta codificálni — világos bizonyságot nyújtanak arról, hogy a főispánoknak különösen az igazságszolgáltatás terén, de általában az egész administratio terén igen nagy és nevezetes hatáskörük volt. Az 1405. évi Y. törvényczikk e kérdésre: Malefactorespuniendifacultaspenes quos? felelve, felsorolja az ország rendes biráit. Palatínus, Comites Paroehiales aliique etc. (Halljuk! Halljuk !) Az 1405. évi VIII. törvényczikk a panaszosokat a helybeli bírákhoz, vagy földesúrhoz utasítja, ha pedig ezek nem segítenének, a főispánhoz. Az 1405: XIV. törvényczikk még azt is hozzáköti, „de azonban a főispánok az egyházi jurisdietióba ne avatkozzanak". Ugyancsak Zsigmond királynak második decretuma a jobbágyok szabad költözködését vévén oltalma alá, azt mondja: „hogy ha a földesúr nem szolgáltat igazságot, praetextu abnegatae iustitiae, a főispánhoz vagy alispánhoz kell fordulni. E kettő mindég vagylagosan említtetik, mint t. barátom szintén jól fogja tudni; comes vagy vice-comes! Az 1405 : XVI. törvényczikk szintén a letartóztatott jobbágyokat a eomes vagy vice-comes gondjai alá bizza. Akkor tudniillik, t. ház, nem létezett még az a subtilis distinctiója, külön választása az államhatalom különböző functióinak. Akkor a iustitia regnorum fundamentum, a iustitiae administratio volt a fődolog és minden oda concentrálódott. Ezzel együtt vele járt a policialis intézkedés; a honvédelem adóbehajtás és minden egyéb. Az 1435 : I. törvényczikk ismét az ország rendes bíráinak sorozatát adja, kik a nádortól kezdve, főispánok, comites quorumlibet comitatum stb. voltak. Ugyanazon eskűformulát is szabja meg nekik, jeléül annak, hogy nemcsak az igazság felügyeletét, hanem valóságos kiszolgáltatását is rájuk bízta; sőt ezt még kiegészíti az 1435 : III. törvényczikk, a mely a bírságokat is egyenlően, aequa divisione felosztandónak jelöli a főispán, vice-comes és judlium között. Tudvalevő dolog, t. ház, hogy akkori időben még a magyar parlamentarismus nem volt annyira kifejlődve, hogy a többi közt külön igazságügyi budget is lett volna, hanem a institiae administratio a bírságokra volt utalva; ebből kellett fedezni annak költségeit, sőt az úgynevezett önkéntes ajándékokból, melyek azonban sokszor kényszerrel letek a felektől kierőltetve és azért van a törvényben számtalan oly intézkedés, mely az ily úgynevezett ajándékok megvételét a feleken bizonyos korlátokhoz köti, de melyek azt teljesen soha meg nem szüntetik egész a legújabb időkig. Talán sokaknak élénk emlékezetében van még, hogy egy valóságos, formális törvénynek meg-