Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-211

253 211. oncágos tl«* márexias 2t. 1586. Hodossy Imre: T. ház! A törvényjavaslatnak ezt n részéhez én akkor jelentkeztem szólásra, mikor még a kormány az 57. §. b) pontjához rag« szkod ott. Azóta tudomásomra jött, hogy a t. ministerelnök ur kijelentette, hogy az 57. §-nak ezen részét elejti és tudomásomra jött az is, hogy a kormány részéről szónok lesz kijelölve a kormánypártból, a ki ezen indítványt megteszi. Én nem is akartam most máshoz szólani, mint ahhoz, hogy kijelentsem, hogy én a magam részéről szívesen engedem át a túlsó oldalnak az indítvány megtételét. Az előttem szólott azon ezím alatt, hogy a törvényjavaslat mellett akar szólani, (Derültség a bal- és a szélső baloldalon) immár megtette az indítványt az 57. §. b) pontja ellen. Nekem ehhez nincs más mondani valóm, de fentartom magamnak, hogy a discussio folyamán teendő indítványokhoz a magam részéről hozzászólhassak. {Élénk helyeslés a baloldalon.) Szederkényi Nándor: T. ház! Én az indítvány tétele után sem tehetem azt, a mit az előttem szólott tett, hogy ezen szakaszhoz bővebben ne szóljak. (Halljuk! a szélső baloldalról.) Én az általános tárgyalásnál különben is fentartottam magamnak a jogot, kijelentvén, hogy miután épen ez egyik kiváló pontja, a törvényjavaslatnak sajátszerű alkotása, majd az illetékes helyen a főispán hatáskörének kiterjesztését a múlthoz s a jelenleg fennálló helyzethez viszonyítva megvilágítsam és tárgyalja >.. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Ennek folytán bátor vagyok a. t. ház becses figyelmét néhány perezre kikérni; előbb azonban Chorin képviselő urnak eljárására, hogy ő ezen szakaszt részben indítványszerü'leg tárgyalván, azon kifejezéssel élt, hogy neki egyéb észrevétele nincs azon bizalomnál fogva, melylyel a kormány iránt viseltetik, (Derültség a szélső baloldala ->) kívánok egy rövid észrevételt tenni. Én ugy gondolom, t. ház, hogy ily fontos szakasz tárgyalásánál az egyszerű bizalomnyilvánítás nem indokolt. (Ugy van! a szélsőbaloldalonJ Ez olyan természetű, mely szakszerű igazolást kivan, mely a politikai bizalmat kizárja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen alkotás nem egyes kormánynak szól, mely iránt a képviselő ur bizalom aal viseltetik; ez alkotás, mely hosszú éveknek szól, e tekintetben tehát a bizalom kérdése nem dönt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) • ,•'fj T. Ház! hogy most már a lényeghez szóljak, ó formán azon kell kezdenem, mit a 47-es időkben, mikor az admimst^ativ rendszer ellen országos harcz volt folyamatban, melynek betetőzése volt a 48-iki alkotmány megteremtése, egy kitűnő rzónoka a főrendiháznak mondott, hogy tudniillik r

a nádori és főispáni hivatal az, a mely Magyar osszágon a magyar alkotmány és nemzetiség jellegét tökéletesen a homlokán viseli. A király által kinevezve, rendes eljárás nélkül elmozdíthatlan, megyei pénztárból fizetve: király s megyei méltóság, hiv.tal és méltóság egyszersmind.

ff így jellemezte az általam hivatkozott kitűnő szónok. Ha e találó jellemzést a szervezet fogalmazója ismeri és megtekinti bővebben a magyar közjogot, kétségkívül egytől megkíméli magát, hogy szerkezetére a magyar történelmi jogfejlődésből eredő szervezet hamis bélyegét üsse. A t előadó ur ugy, mint a kormány és a ház túlsó oldalának szónokai több izben emlegették, hogy azon intézkedések, a melyek itt foglaltatnak, jóformán következményei a múlt institutióinak. Ez téves felfogás és a múltnak teljes ign rálása. vagy félreértése. (Helyeslés a széls8 baloldalon.) Ha azt nézzük, hogy mi volt hajdan a főispán, nyo mára jövünk, hogy a jelen szerkezet teljesen ellenkezik azzal, csupán a czímet tartja és őrizte meg. De talán azt fogják erre mondani, hogy azon régi főispánt ezen törvényjavaslatba átültetni az 1848-ban megváltozott viszonyoknál fogva teljes lehetetlen. Hát jó; de akkor ne indokolják, a múlttal, akkor mondják, hogy ez sajátos alkotás, melyet jónak látnak a míi guk nézpontjából és kormányzati szempontból és akkor Chorin Ferencz t. képviselő ur indokolását, hogy tudniillik ez a bizalom kérdése, teljesen elfogadom. Nemcsak a házban, de a házon kivül a sajtónak egy tekintélyes orgánumában is visszhangzott, hogy mi, kik a régi megyei önkormányzatot a maga lényegében a viszonyokhoz alakítva megtartani akarjuk, mi tulaj donképen a legrégibb multat ignoráljuk, elhanyagoljuk. Rá is mutitnak, hogy a legrégibb múltban, akkor, mikor még az államátalakulás processusa folyt, tulaj donképen Magyarországon centralisált megyék voltak, királyi főispánokkal. Hogy a visszafejlődésnek ezen tünete miként nyilatkozik a jelen javaslatban és miként egyeztethető az össze, azt most magyarázni nem fogom, hanem azokat, a kik ilyen véleményben vannak, egyre figyelmeztetem, arra tudniillik, hogy nézzék a fejlődés és átalakulás stádiumát, tehát akkor, mikor a megyei rendszer inkább vár rendszer volt, nézzék meg a főispánokat is és azokat nem ismerik fel a jelen főispáni szervezetben. Az 1222. évi 5-ik törvény, a mely a várispánokról beszél, biztosítékkal és garantiával látta el a főispánokat, nem ugy, mint e javaslat, mely a biztosíték és garantia teljes hiányával áll elő. Az 1222. évi törvény élesen körvonalozza, hogy az a főispán, a ki nem felel meg a megye érdekének, hogy az mikép fosztassák meg és ha megrontotta a várnak népét, hogy mily elégtételre szorittassék még anyagi tekintetben is. Zsigmond király idejében hozatott egy törvény, mely azt lehet mondani, hogy nemcsak az akkori viszonyokat tekintve, páratlan, hanem még a mai