Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-199

199. országos ülés márczius 9. 1888. 21 Difficile est satyram non scribere. így gondolkoznak, ily felfogással vannak c törvényjavaslatról a provincián a polgárok. {Igás!) Mondatról mondatra igy vélekedik egy szabad királyi város főtisztviselője. De tulaj donképen, t. ház, miféle önkormányzati rendszer után készült a napirenden álló törvényjavaslat ? {Halljuk !) Hogy nem magyar, nem franezia, angol vagy porosz után, be volt bizonyítva e padokon ülő szónokok által és mégis hasonlít e javaslat valamely távol fekvő külföldi állam rendszeréhez. (Halljuk!) Egy veterán szellemdús nagy tudományú és tapasztalatú képviselő, pártokon kívül esvén, függetlensége egész tudatával szives volt megfejteni e talányt. (Halljuk!) Azt mondta ugyanis ez igen t. képviselő ur márezins hó 4-én mondott beszédében, hogy az új főispánnak elég lesz a minister lehellete és ő mindenben engedelmeskedik, de különben dolgozni nem fog, administrálni annál kevésbé, legfeljebb kényelmesen élni és tarokkozni. (Derültség.) No, t. uraim, ezen főispáni qualificatio tökéletesen megfelel a mandarin-rendszernek, a főispánság tehát mandarini dignitás lesz, a titkára európai hivatalnok, kihez a sok munkán és ódiumon kivül még a híres Procrustes-ágy körüli szolgálat is tartozni fog. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az ily szellemű és ily irányú törvényjavaslatot részemről el nem fogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Orbán Balázs: (Halljuk !) T. ház! Én épen 1870-ben lettem a képviselőház tagjává, akkor, a midőn a törvényhatóságokat megbénító ez évi törvényczikk került tárgyalás alá, akkor a ministerelnök ur vezénylete alatt kezdettem meg parlamenti előcsatározásomat. Elénk emlékemben van még az az emelkedett, mondhatnám magasztos magatartás, a melyet altkor Tisza Kálmán ur, mint a balközép vezére, a municipiumok fentartása és azoknak a 48-iki törvények szellemében való fejlesztése mellett tanúsított. Még most is felvillanyoz a nemes lelkesedésnek azon heve, a melylyel ő az akkori centralisticus irányzatok ellen sikra szállt. Én magam is e lelkesítő szavak élénk benyomása alatt szálltam először a parlamenti küzdtér homokjára a ministerelnök ur által magasan lobogtatott zászló alatt ha csekély tehetséggel is, de eltelve azon nemes buzgalommal és ihletséggel, a melyet a vezér lelkesítő példája éleszte lelkemben. Én akkori naivságomban azt hivém, hogy a ministerelnök ur hevét is a hazaszeretet, ősi intézményeink iránti ragaszkodás és a meggyőződés férfias erényei táplálják, hogy ő az önkormányzati intézmények egyik kipróbált vezérbajnoka. Fájdalom, hogy e naiv feltevésemből keserű csalódások ragadtak ki azóta s azon szomorú meggyőződésre ébresztett az 1876: VI. törvényczikk és főleg ezen jelenlegi törvényjavaslat, miszerint akkori vezérem rég hűtelen lett azon zászlóhoz, mely alatt én először csatába szálltam s hogy akkori meggyőződése, akkori lelkesedése, akkori nemes heve: csak tettetés és műfogás volt, csak áldhatom végzetem, hogy felismertem idejében e csalfa fényt snemcsalattambe magamat e lidércz csillám által azon ingoványba, mely elnyelé egy szép reménynek minden varázsát s mely a szép múlt megtagadásának szomorú kényszerhelyzetébe sodorta az egykori ellenzéki vezért, a ki a nemzet megváltójának dicső szerepét most a nemzet sanyargatójának szánalmas állásával cserélte fel. T. ház! Az alaptörvények minduntalan való változtatása sem nem kívánatos, sem nem előnyös; mivel az ily gyakori változtatások és módosítások legtöbb esetben a szabadság rovására történnek. A gyakori változtatásokat csakis a reactionarius irányú kormányok szokták foganatosítani, azért, hogy a szabadság biztosítékait fogyaszszák, (ügy van! a szélső baloldalon.) Veszélyes az ily gyakori átidomítás főleg nálunk, a hol az ily módosítások mindig az alaptörvény megrontására, a népjog megszorítására, a kormány hatalmi körének kitágítására szoktak vezetni. E tendentiák áthatják minden izében e jelen törvényjavaslatot is. Nincsen annak egyetlen szakasza, egyetlen kikezdése, egyetlen sora, egyetlen betűje, amely a jogcsonkítás mementojaként ne tűnnék fel, a mely vigyázatra, éber őrködésre és elszánt védelmezésre ne serkentené a nép jogaira, az alkotmányra, a szabadság áldásaira féltékeny népképviselőt, a ki ellenőrzési kötelességét komolyan veszi s nem a kormányi kegyhajhászat sikamlós terén áll. Önök egyáltalában törvényalkotási túltengésben szenvednek, (Derültség a szélső baloldalon) ámde a sok törvényalkotás mindig rossz előjel; az mindig csak zavart és a honpolgárok zaklatását szokta előidézni, sok kibúvó ajtót hagyván fenn a jogsérelmekre és az igazság elférdítésére. így van nekünk vagy 50 darab adó, kezelési, illetékszabási, bélyeg- stb. törvényünk, a melyeket számnélküli ministeri rendeletek egészítenek ki s ép e sok törvény és rendelet idézi elő azt a zűrzavart, azt az ide-oda kapkodást, azt a félremagyarázást, azt az el nem igazodhatást. a mi mindig az adózó honpolgárok megrövidítését s jogtalan zaklatását szokta maga után vonni. Különösen gazdag volt az úgynevezett alaptörvények módosításában, illetőleg gyökeres felforgatásában ezen most folyamatban levő ülésszak, a mely magát az országgyűlést vette tatarozás alá s alkotott a régi aristocraticus felsőház helyett egy olygarchicus főrendiházat; a népképviseleti alapon nyugvó képviselőházat pedig az 5 éves cy-