Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-210
258 210. országos ülés márczins 22 1886. ben tétlenek maradjanak. {Igaz! Ügy van! a haloldalon.) Már most, ennek a következménye az lesz, hogy tovább is fenn fog maradni azon állapot, hogy tudniillik a községi administratio teljes megromlásának oka legalább legnagyobb részben kellő ellenőrzés hiányában rejlik. Most gouvernementális szempontból a lehetőség ennek kizárására megvolna,és eztaministerelnök ur ellenzi, vagyis ellenzi épen azt, a mire neki szüksége volna, hogy az administratio a nép érdekeinek és a törvény rendeleteinek megfelelő legyen és ellenzi azt, a mi az ő administratióját hatályossá tehetné, ellenzi azon indítványt, a mely őt azon helyzetbe juttathatná, hogy legyenek minden megyei hatóságban oly közegei, melyek a községi administratio tisztasága és törvényszerűsége fölött őrködhessenek. [Igaz! JJgy van! a baloldalon.) Hát, t. ház, valóban érthetetlen állapot! Én megvagyok róla győződve, hogy ha ezen kérdést Európa bármely szabad és rendezett országának államféríiaiból összeállított juryje elé hozzuk, tudniillik vájjon azon szakaszszal lehet-e egy országban tisztességes adnrinistratiót gyakorolni ? Ennek a juryje egyhangú nyilatkozata az lesz: hogy lehetetlen. (Igaz! JJgy van! a baloldalon.) És ezen szakasznak egyik hiányát igyekszik javítani Gulner barátom módosítása. (Igaz! JJgy van! a baloldalon) Én hiszem is, hogy az, a ki komolyan akarja a megyei és községi administratio javítását, kell hogy elfogadja ezen módosítást. Mert valóban, t. ház, midőn a t. ministerelnök ur folyton azt hangoztatja, hogy kívánja az administratio javítását, de nem akar rohamos lépésekkel haladni, bizonyos átmeneteket ker biztos és lassú haladás iránt, azt hinné az ember, hogy csakugyan igy van, tudniillik lassú tempóban, de czélravezető eszközökkel akarj administratio javulását előmozdítani. De méltóztassanak elhinni, hogy a legnagyobb optimismus mellett is, az, ki az administratio érdekeit fel tudja fogni, valóban csak bizalmatlansággal tekinthet ezen nyilatkozatra, mikor azt látja, hogy a ministerelnök ur mindent megtart, a mi az administratio megrontását idézi elő. (Igaz! Ügy van! a baloldalon. Zajos ellenmondások jobbfelől) És nem akar elfogadni semmit, a mi az administratio javulását garantirozná. Én nem látom be, miben akadályozná a ministerelnök ur programmját a lassú haladás tekintetében a Gulner t. barátom módosítása, mely a praeticus életből van merítve? Hiszen eddig is azt tapasztaljuk, hogy a tisztviselő működése meg volt bénítva az által, hogy az ő sorsára az alárendelt tiszt- í viselők befolyást gyakorolnak. (Igaz! JJgy van! a baloldalon.) : /' No, ha ez igy van, akkor nagyon egyszerű j dolog, szüntessük meg ezen bajnak kútfőrrását és ne engedjük azt, hogy a községi jegyző, vagy elöljáróság, mint bizottsági kültag a választásban résztvehessen. {Helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, hiszen ezen az utón már maga a ministerelnök ur indult el. Ott van korlátozása a virilisták és a választott községi elöljárók közt. Mert hiszen világos, hogy itt meg van téve a különbség a jogok gyakorlatában is és a községi elöljárók azon esetben, midőn a tisztviselők ellenőrzéséről, felelősség alól való felmentéséről, ellenük a fegyelmi törvény értelmében vizsgálat elrendeléséről van szó, már nem is szavaznak a törvény értelmében sem. Ezek a legritkább esetek és még sem olyan döntők a tisztviselőre, mint a választás. A választás az tulaj donképen, amely az alárendelttel szemben a tisztviselőt megbénítja; erre nézve kellene valamit felvenni a törvényjavaslatba, a mi a tisztviselőt némileg a saját alárendeltjének befolyása alól emancipálja. És valóban nem értem, miért ellenzi a ministerelnök ur, hiszen épen az ő administratiója érdekében volna ezen módosítás elfogadása, mert csakis abban az esetben volna képes a közigazgatási organismus, melynek élén áll, legalább a községi administratio megtisztítása tekintetében feladatát teljesíteni. Pártolom Gulner Gyula képviselőtársam módosítványát. (Helyeslés a baloldalon.) Almásy Sándor: T. ház! Én Gulner képviselő ur módosítványát nem fogadhatom el. Méltóztassék megengedni, hogy észrevételeire egy pár megjegyzést tegyek. Én elismerem, elfogadom, a mint általában el kell fogadni, hogy emberek vagyunk és gyengék vagyunk, hogy megtörténhetik az az eset, hogy a szolgabíró genirozva van jegyzője irányában, mint alárendeltje irányában, gondolva a választásra. De ez az eset nem alkalmazható az általános választásokra. Egészen más volna, hogy ha a kerületek külön-külön választanák a maguk tisztviselőit. De, tisztviselő, szolgabíró a maga functióját ugylátszik tökéletesen függetlenül gyakorolhatja, mert azt csak nem lehet feltenni, hogy valamennyi jegyzőre szükséges az a különös fegyelem, mert az megint nagyon szomorú helyzet lenne. Megesik, hogy néhány jegyzőre kell felügyelni, de ezek egyes esetek és a többi jegyzők nem is veszik ezt zokon, sőt szeretik, ha a szolgabíró azokat szorgalomra, pontosságra szorítja. Sőt én ezen szakasz kihagyását vagyok bátor indítványozni, mert én jelenleg a jegyzői karnál, ha a maga kötelességét teljesíti, függetlenebb tisztviselőt a megyében nem ismerek. Én legalább éltem a megyében és részt vettem a megyegyűlésen és tapasztaltam, hogy a I jegyzők a maguk véleményét bátran kimondták akár a főispán, akár az alispánnal szemben. De a mint én magam tudom, mikor ilyen fügdetlennek | látóm a jegyzőt, akkor a jogok gyakorlatából