Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-199

20 199. országos ülés márezíns 9. 1886. kiadásaival egyenlően megterheli állampolgárait, a társadalom tehát ma egyenlően érzi ennek a molochnak reá nehezedését, a társadalmi elégedetlenség tehát ma már egyetemes, ebben egyenlően osztozunk, de különben miben érvényesült a teljes egyenlőség V A régi osztálykülönbség megszűnt, de nincs biztosítva az egyéni képesség egyenlő érvényesülése, mert párturalom osztozik ma is a hatalomban és az egyénnek befolyása a szavazó urnákban fuladmeg, elenyészőleg csekély az államban. És vagyoni tekintetben teremtett-e az a hirdetett egyenlőség valamely kedvezőbb állapotokat a társadalomban? Hiszen ma a tőkehatalom sokkal kirívóbb, mint midőn apáink patrialchalis életegyszerfísége mellett, habár uraknak neveztettek, de valódi atyái voltak a szegény munkás népnek, melyet az új liberalismus egyenlőségi czímmel felruházott, de vis-ä-vis a capitalismussal nyomorulttá téve, soha nem pihenő munkára elítélte.. És az a hires politikai szabadság a kormányhatalommal szemben mivé lett? Megrontván a politikai erkölcsöket, előkészítője lett a párturalomnak s melegágya a növekedő absolutismusnak. (Ugy van! halj elöl.) A liberalismus vásárt csapott a nagy eszmékkel, szabadság, egyenlőség és testvériség helyett közelégedetlenséget, gyülölődést és féktelenséget hozott a társadalomba, melynek versenyküzdelmében a gyöngébb nincs megvédve az erősebbel szemben, hogy ki ne zsákmányoltassék. Én, t. ház, nem annak a szabadságnak, mely lucus a non lucendo, de a valódi, a józan, positiv irányú haladásnak harczosa vagyok s oly eszméknek hirdetője, melyek nem ígérnek többet sem kevesebbet, mint a mi a társadalom javára megvalósítható, mely eszmék, midőn az igazságnak hódolnak, a kölcsönös jogtiszteletnek érvényt is tudnak biztosítani. De, hogy a ház asztalán letett törvényjavaslatra reflectáljak, melyet a modern liberalismus diétáit, contemplálva és elemezve azt, a valódi szabadelvű szellemtől oly messze esik, mint Makó Jeruzsálemtől, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az a valódi szabadelvű szellemtől nagyon messze esik, miután annak csak egyetlen egy czéljavan, a legtűrhetetlenebb absolutismus behozatala". 48 előtt, midőn a népnek semmi joga nem volt, volt földesura, az védte őt a megyei közegek ellenében, a kérdéses törvényjavaslat nemcsak a felszabadult népet, de kivétel nélkül mindenkit egyenkint és in solidum kiszolgáltatja a megyét és a községeket egy ember szeszélyének, egy ember akaratának. És ha az az ember genialis, még megjárja, de ha szenvedélyes, boszúálló, rosszakaratú, hány szegény tisztviselő, hány család áldozatul eshetik a basáskodó ember önkényének ? Helyesen mondja Mohi Róbert, „hogy az állami élet újjáalakulásánál, a vezérelvek megállapítása a legelső szükség". Alkotmányunk visszaállítása után a vezérelveknek az administratio tekintetében való kimondására kerülvén & sor, a községek rendezése is napirendre jött. És mifélék voltak azok a vezérelvek, melyek ez irányban megállapittattak ? Az 1871. évi XVIII. törvény czikk oly forma benyomást tett, mintha száz különböző testalkatú, magas, apró, kövér, sovány embert egyforma mértékre szabott ruhába akartak volna bujtatni. És mi volt a következménye? Az, hogy egyiknek szerfelett kurta, a másiknak olyan hosszú volt a ruha, mind a kettőnek alkalmatlan. Mindegy, a ruha teszi az embert, forma dat esse rei, az ember itt mellékes s csak arra való, hogy a ruha méreteihez alkalmazkodjék. (Derültség.) De miután a gyakorlati életben működő szakférfiak évről évre hangosabban mondogatták, hogy ilyen vezéreivekkel igazgatni még sem lehet: fogták magukat s megcsinálták a mostani törvényjavaslatot. Az egész ország azt hitte, hogy a régi ruha a lomtárba kerül — dehogy került: megtartották a régi, egymérettí ruhát, de vártak rá új gombot, új paszomántot s hogy ezen ekként fölújított ruha hosszúra és kurtára egyaránt ráüljék, elővették a Procrustes híres ágyát. Ebbe akarnak most belefektetni kis és nagy községeket, rendezett tanácsú és szabad királyi rendezett tanácsú várost, jobban kifejezve falut és várost. A melyik legény hosszabb az ágynál, annak levágjuk a lábát, fejét, aki kurta, az üstökénél-lábánál megragadva kifeszítjük, nyújtjuk addig, mig a közigazgatási vezérelv kivánt mértékét eléri. Ezen egyszerű procedúra után jó lesz az a ruha mindenkinek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy pedig a hasonlat másik, a régi ruhának megtartására vonatkozó része is teljesen megfelelő a valónak, ezt a képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése világosan tanúsítja, midőn kimondja, hogy nagy elvi átalakítások szüksége nélkül vált az lehetségessé, hogy e törvényjavaslat csupán a gyakorlati alkalmazásban tapasztalt hézagok pótlására és az időközben hozott újabb törvényeink rendelkezéseinek összhangzat létesítésére szorítkozhatik. Abban ugyan igaza van a bizottságnak, mert az egyik törvény ép ugy hasonlít a másikhoz, mint két tojás. (Igás!) Egy szóval a vezérelvek maradtak a régiek, az egyforma méret a régi, az új csak toldozásfoldozás és a Procrustes ágya; és az neveztetik : megyei autonómia — önrendelkezési jognak — hozzá egy keleti kényúr.