Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.
Ülésnapok - 1884-199
18 199. országos ülés márezins 9. 1886. épen a képviselő ur által emlegetett jogállam követelményei. Avagy talán a törvényjavaslat szövegébe újonnan felvett i) pont idézné-e elő azon lényeges különbséget, mely a mostani és a törvényjavaslat által contemplált jövendőbeli állapotok közt fenforogna. Az én meggyőződésem szerint, nem t. ház, mert én nem hiszem, hogy legyen a müveit Európában, legyen a művelt világon olyan jogállam, mely ezen garantiát a saját törvénykönyvébe be nem iktatta volna. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezzel különben nem akarom megtagadni, hogy a gróf Apponyi Albert t. képviselő ur felfogása szerint is lehet egy jogállamot szervezni. Azt az egyet azonban már jó előre, már most és egész határozottsággal kinyilvánítom, hogy abban a jogállamban, a hol megtörténhetik az, hogy az alsó fokú hatósági szervezetek, melyeknek a dolog természeténél fogva az állam felügyelete és ellenőrzése alatt kell állaniok, habár azok önkormányzati szervezetek is, a törvénynyel és a miaisternek érvényben levő szabályrendeleteivel ellenkező és az állam érdekeit sértő határozatokat hozhassanak, nemcsak, de azokat akadálytalanul végre is hajthassák e ezen legújabb keletű jogállamban a magam részéről legalább nem igénylek polgári jogot a magam számára. (Élénk tetszés a jobboldalon.) De, t. képviselőház! Van még egy lényegesebb különbség a törvényjavaslat és a hatályban levő törvény közt az önkormányzatra vonatkozólag és ugy lehet, hogy épen ebben van elrejtve az a veszedelmes akna, a mely, ha a törvényjavaslat 10. szakaszával és az 57. §. i) pontjával érintkezésbe talál jutni, szétrobbantja az önkormányzat meglevő biztosítékait. Áll pedig a különbség abban, hogy a jelenlegi törvényjavaslat nem foglalja magában a hatályban levő törvénynek azon intézkedését, melynek erejénél fogva ma a magyar kormány fel volna jogosítva arra, hogy a szabályrendeleteket felfüggeszthesse és megsemmisíthesse. Ezek elmondása után, t. képviselőház, azt hiszem, felesleges is kinyilvánítanom, hogy részemről is a közigazgatás államosításának híve vagyok, azon értelemben és rendszer szerint, melynek legösszefüggőbb és legvilágosabb képét Szilágyi Dezső igen t. képviselő urnak 1876-ban a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslat s 1880. és 1885-ben az azon évi költségvetések tárgyalása alkalmával elmondott beszédei tükrözik vissza, nzon beszédek, a melyeknek a szombati nagyszabású nyilatkozat — a, mint kimutatni igyekeztem — nem épen minden tekintetben kellőleg sikerült paraphrasisát képezi. Daczára azonban ezen meggyőződésemnek és daczára azon sújtó ítéletnek, melylyel Beöthy r Ákos t. képviselőtársam már jó eleve engem is illetett; minthogy igen élénken érzem azoknak igazságát, a melyeket a közigazgatási bizottság igen t. elnöke, gróf Tisza Lajos képviselő ur a vita kezdetén mondott, tudniillik, hogy a közvetlen közelben lévő és még ma elérhető jót a távol fekvő és talán később bekövetkezhető jóért feláldozni, eldobni nem lehet, nem szabad, elfogadom a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául. {Hosszantartó helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Olay Szilárd: T. képviselőház! (Halljuk!) Előre bocsátani és jelezni óhajtom, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak csak egy hiányáról kivánok röviden szólani, miután erről senki sem emlékezett meg; és kérem becses figyelmüket. (Halljuk!) T. képviselőház! A közigazgatás érdekében tett ezen reformalkotásoknál feltűnést keltett bennem azon körülmény, hogy a kormány az állam harczképességének előfeltételét képező hadkiegészítés és mozgósítás előmunkálataira vonatkozólag e törvényjavaslatban kellőleg nem gondoskodott. (Halljuk! Halljuk!) Jelen felszólalásommal nem kivánok egyebet elérni, mint azt, hogy a honvédelmi minister az általam jelzett nagyfontosságú állami teendők felügyeletét a vármegyéknél ép ugy, mint a pénzügyminister az adófelügyelő, a vallás és közoktatásügyi minister a tanfelügyelő, a közmunka- és közlekedésügyi minister az építészeti felügyelő, a kereskedelmi minister a közgazdasági előadó és az igazságügyi minister a királyi ügyész személyében gyakorolhassa és az ebbeli teendők ellátását irányíthassa, ugy mint azt az állam harczképessége, de bizonyos tekintetben a véradóval terhelt polgárok érdeke is mindinkább megköveteli. Hangsúlyoznom kell itt a véradót, mert a népfölkelési törvény polgártársainktól a legnagyobb véráldozatot fogja követelni. Alig hiszem, hogy a honvédelmi minister ne érezné azon tényezők hiányát, a melyekkel a katonai közigazgatás e részében rendelkeznie szükséges. Az ujonczozási előmunkálatoktól kezdve a hadjutalék végleges számbavételéig, a tartalékosok, szabadságosok, valamint a távollevők nyilvántartásánál, a katonai férőhelyek kipuhatolásánál, a lakbér- és lóosztályozásnál, (Halljuk! Halljuk!) a mozgósítási előmunkálatoknál, a szabadságolási ügyek tárgyalásánál, szóval: a katonaügyek igazgatásánál lépten-nyomon tapasztalható e hiány. És a mai viszonyok mellett ez igen természetes, (Halljuk! Halljuk!) mert a közigazgatás legalsó fokú végrehajtó tisztviselője, a községi jegyző első teendőjének tartja az adóügyek elintézését, mert háta mögött van a királyi adófelügyelő a kezébe adott igon kiterjedt fegyelmi hatalommal. Azután következik a megyei szolgabíró a politikára irányuló törekvéseivel és a megyei administratio apró-cseprő bajaival, azután következik a
