Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-209

228 2*9. országos ülés márezins 20. 1SS4. egy szóval, hogy a közönség czéltalan izgatottságnak tétessék ki. Én ezen okoknál fogva ezen intézkedést ki hagyatni kérem, (Helyeslés bal/elől) mert nincsen ezélja. Az intézkedésekkel a változtatásokra bőven meg van adva az alkalom. Az időközben izgató, inkább corteaiára szolgáló dolgokra pedig én tért nyitni a törvényben nem akarok. Ennélfogva én azt indítványozom e szakaszhoz, hogy ezen általam felolvasott, a 29. §. 5. kikezdésének végsorai hagyassanak ki s kérem a t. házat, méltóztassék ehhez hozzájárulni,mert hiszen a czélszertíség is ezt hozza magával. Elnöki Az indítvány fel fog olvastatni. Zsilinszky Mihály jegyző {olvassa az indítványt): „A 29. §. 5. kikezdésének következő végsorai: kiigazítható azonban időközben is, ha a törvényhatóság indokolt előterjesztésére a kiigazítást a belügyminister szükségesnek találja" törlendők. Sághy Gyula: T. ház! Én csak röviden óhajtok Goda t. képviselőtársam által benyújtott módosítványhoz hozzájárulni. Mert meg akarom kísérelni a t. ministerelnök urnak ezzel szemben nyilvánult aggodalmait eloszlatni és őt megnyugtatni. A t. ministerelnök ur azt mondta, hogy a mit Goda t. képviselőtársam és barátom felhozott azon irányban, hogy 600 választó közül is csak 13 jelent meg a választásnál, az épen a mellett szól, hogy nagyobbítani kell a választó-kerületeket. De hiszen t. barátom Goda képviselő' ur, e jelenséget azzal indokolta, hogy ez épen azért történik, mert nem községenként történvén a választás, a választóhely székhelyének távolságánál fogva, a választók a költség és egyéb kellemetlenségek miatt a választó székhelyre beutazni restéinek. De én ezzel nem akarok sokat foglalkozni. Hanem volt egy másik aggodalma az igen t. ministerelnök urnak, a melyre azt hiszem, köteles vagyok reflectálni. Azt mondta ugyanis, hogy ez a móclosítvány azon veszedelmet foglalja magában, hogy ha a minimum leszállittatik 100-ra, a maximum pedig 500-ra, a nagy törvényhatóságokban az történik, hogy a kis községek kapnak ugyan a bizottságba képviseletet, de a nagy kerületeknek semmi sem fog maradni. Hát ezen aggodalom talán eloszlatható annak figyelembe vétele által, hogy a törvényjavaslat ugy intézkedik, miszerint a megyékben minden 500 lakos után esik egy bizottsági tag, városokban pedig 250 után és hogy e mellett a törvényhírtóság maga osztván be a választó-kerületeket, a nagy törvényhatóságok a lakosság arányában fogják a választó-kerületeket akként osztani be, hogy ilyesmi tekintettel a bizottsági tagok 6C0-ra menő maximumára, meg ne történhessék, mert erre elég latitude száztól egész 500-ig. És mert nem a község, hanem a törvényhatóság van hivatva e beosztás eszközlésére, hogy ily aránytalanság nem fog előfordulhatni, erről kellőleg gondoskodva van. Azt hiszem tehát, hogy ez az aggodalom, a melyet a t. ministerelnök ur felhozott Goda t. képviselőtársam módosítványával szemben, nem foroghat fenn. Azért részemről is pártolom az indítvány elfogadását. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha szólni senki sem kivan, ennélfogva a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt azt kívánom megjegyezni Sághy t. képviselő urnak előadására, hogy ő igen is helyesen idézte azt, hogy 500 lélekre egy bizottsági tag jut. De kifelejtette, hogy ha azonban 500 lélek után egy nagy vármegyében 1000-re esnék is ki az arány; azért 500-nál több nem lehet. Tehát már a kiindulási pontban is nélkülözi az alapot az ő számítása. De van több megye, melynek 500,000 lakosa van, 600 lévén a maximális szám, az 500,000 lakos után ily megye nem választhat több tagot, mint 300-at. Ha már most, ugyanily megyékben, számosabb nem nagyon nagy, de nagyocska községek vannak, a hol 100 választó van és ezeknek megadjuk a jogot, hogy ők mint külön kerület válaszszanak, mert ez benne van a törvényben, ezek a községek ugy elveszik a választható 300 nak egy részét, hogy a többi lakójára a megyének nem esik aránylag elegendő választható. Ez az indok, a miért a módosítványt elfogadni nemdehet. A mi Szederkényi Nándor t. képviselő ur módosítváuyát illeti, (Halljuk! Halljuk!) én részemről, t. ház, azt sem fogadhatom el; mert nem helyes ott, a hol esetleg a beosztás fentartásából igazságtalanságok származhatnának, hoszszabb időre kizárni az orvoslás lehetőségét. Mutatja ezt az eddigi tapasztalás is. Az eddigi törvény szerint ezen ideiglenes kiigazítás nem volt lehető. Némely megyék azonban mégis megtették s ez, ha senki fel nem szólalt ellene, mint igazságos dolog, helyben is hagyatott; de nem volt törvényes alap reá és akárhány helyütt megesik, hogy választanak oly választók, kiket a jog törvény szerint meg nem illet és nem választanak olyanok, kiket a változott viszonyoknál fogva az megillet. Nem is látom át, minő veszély lehetne abban, midőn a javaslat azt mondja, hogy „a törvényhatóság indokolt előterjesztésére a belügyminister megengedheti". Itt van először a törvényhatóság; arra van bizva megítélése annak, van-e reá szükség, míg a belügyministernek van módja az indokokat mérlegelni. De a minister a törvényhatóság elő-