Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-209

226 209. országos ülés márcEías 20. 1SS6. választóinak száma majdnem egy harmaddal apadt ezen idő óta. 1870 és 1871-ben még az 1848-iki választó törvény volt életben. Ennek az az intézkedése, hogy a választók összeírása közvetlenül a választókat megelőzőleg alig pár héttel előbb történt, a mikor már nemcsak az országos politikai pártok sorakoztak, hanem legtöbbnyire már a jelöltek zászlói is lobogtak, idézte elő azt, hogy azon párt, a mely a központi választó választmányban többségben volt s igy az összeíró küldöttségeket választotta, rendesen nagyon liberálisan járt el a választói jog osztogatásában. Különösen miután a jövedelmi adó alapjáni választási jogosultság határozottan a törvényben megállapítva nem volt, e ezítnen igen sok választó lett beírva, kiket ma már az új választói törvény alapján a választók névjegyzékébe felvenni nem lehet. Ez időben inkább ezen alapon történt a pártok erősbítése, mint a választói jognak 'csonkítása által, mert a reclamatio sokkal nehezebben volt eszközölhető a tömegesen jogtalanul beirt választók ellen a kisebbségnek, mint a netalán jogaiktól megfosztottaknak a választói jogot igazolni. De előidézte a választók csökkenését az is, hogy az újabb választási törvény azon qualifieatiót, a mely pusztán a nemességen alapszik, vagyis a régi jogon, az utónemzedékre, a suc eres centiára ki nem terjeszti. És igy azok száma, akik a választói jogot e czímen gyakorolják, elhalálozás folytán évről évre fogy. De nagy mértékben előidézi a csökkenést s azt hiszem, ezt senki tagadásba nem veszi, az általános elszegényedés, mely a társadalom minden osztályában észlelhető. Ha azon nézetem •szerint egyedül helyes intentiónak, hogy minél kisebb választókerületek alakíttassanak, meg akarunk felelni, akkor ma az itt megállapított minimalis szám, a 200, nézetem szerint nagy, mert ez által a legtöbb mostani megyei bizottságikig- választó kerület változást szenved, pedig én e tekintetben a stabilitásnak vagyok barátja. S ha a javaslat szövege fentartatik, a legtöbb nagyközség, értem azokat, a melyek a községi törvény értelmében nagyközséggé alakultak, a melyek most önálló választókerületi jogosultsággal bírnak, önálló kerületekké lenni megszűnnek, ezt pedig a közügy érdekében nem óhajtom. Egyáltalában a nagy választó-kerületeknek barátja nem vagyok. Nem vagyok először azért, mert megnehezíti a választó-polgároknak jogai gyakorlását: minél távolabb esik a székhelytől a község, annál több időveszteség és pénzköltségbe kerül az illető választónak e jog gyakorlása s ennek eredménye az, hogy nem megy választani; pedig a ki az autonómiának őszinte barátja, annak azt kell óhajtani, hogy azon apathia, a mely ma e tekintetben csakugyan fennáll, tovább ne terjedjen. Továbbá azon perhorrescált visszaélésekre, a választók corrumpálására annál több alkalom nyílik, minél nagyobb a választó-kerület; mert az olyan választó, a ki saját községében becsületével, társadalmi állásával összeférhetlennek tartaná elfogadni a jelölttől valamit, nem csinál a legkisebb lelkiismereti dolgot sem abból, ha fuvardíj fizettetik neki és hogy a választás színhelyén 8 áldomás czímén megvendégeltetik. De minél nagyobb tömeg hozatik választás czéljából össze, minél több oly választó csoportosul, a kik egymástól távol lakván, ritkán érintkeznek, egymást nem ismerik, annál több alkalom van a választásoknál még mindig gyakran arra, hogy egymást bottal capacitálják. Egy sajátságos jog fogalom fejlődött ki a magyar választó közönségnél a megyei bizottsági tagságra nézve s ez az, hogy a községek csak ugy hiszik magukat a megyei bizottságban képviseltetve, ha ott saját községükbeli lakos ül, vagy legalább a község által önállóan lett megválasztva. Erre nézve egy feltűnő példát hozok fel Győrmegyéből, a mely megyére épen Thaly Kálmán t. képviselőtársam mondta,hogy egyike a legtisztább magyar,megyéknek. Egyik ottani választó-kerület, melyhez öt község tartozik, választ 6 bizottsági tagot. A községek mindjárt az első választás alkalmával megegyeztek abban, hogy a 6 bizottsági tagközül minden község választ külön egyet s csak a 6-ik legyen közös s ezen egyezményt mai napig is lelkiismeretesen megtartják. Ha nem az ő községbeli bizottsági tag helyett kell választani, a választásnak feléje sem megy. S igy fordulnak elő oly esetek, a mi magammal is megtörtént, hogy elnököltem oly választásoknál, hol a beirt választók száma csaknem meghaladta a 600-at és a hol reggel 8 órától este 6-ig leszavazott 13. Hogy ez igy van, azt hiszem, abban igazat fog nekem adni a t. háznak minden tagja, ki a megyei életben részt vett. E jelenség okát nézetem szerint keresni kell először is abban, hogy a választó érdekeinek a kisebb kerületenkénti szavazás inkább megfelel, másodszor pedig azon körülményben onnan származhatott le, t. ház, hogy 1848-ban, midőn a nemesség kiváltságai megszűntek, addig is, mig a törvényhozás a törvényhatóságokról végleg intézkedik, gondoskodni kellett az 1848-iki országgyűlésnek egy testületről, mely a törvényhatóságok jogait gyakorolhassa és e végre felállította a megyei bizottságot. (Halljuk .') Ez pedig ugy alakult meg, hogy bevétetett minden úgynevezett honoratior, a ki azelőtt tagja volt a megyének s hogy a volt úrbéres községek is azonnal részt vehessenek, bevettek minden községből, a legkisebbekből is egyet vagy kettőt. Ép igy alakult a megyei bizottság 1861-ben; az ős gyűlések akkor is egybehivattak, megalakították a megyei bizottságokat és ezeknek tagjai gyakorolták a törvényhatóság jogait az 1870: XLII törvényezikk életbeléptetéséig. Innen magyarázom ún azt, hogy a községenkénti képviselet iránti