Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-199

199. országos ülés márezins 9, ÍSSfi. 17 kedett volna, ma számos nagyfontosságú törvényünk s ezek között a tisztviselők minősítéséről és a megyék háztartásáról szóló törvényeink aligha előfordulnának a magyar országos törvénytárban. (Helyeslés jőblftlöl.) Nem sok mondani valóm van azokra vonatkozólag sem, a mik gróf Apponyi t. képviselő ur beszédében a hivatali felelősségre nézve foglaltatnak. Én részemről szintén abban a véleményben vagyok, hogy a hivatali felelősség megállapítása és részletes szabályozása a polgári szabadság és a polgári jogok elengedhetetlen biztosítékát képezi, s e részben a büntető törvénykönyv, a hova az természeténéi fogva tartozik, nemcsak megállapítja, de azt hiszem, elég részletességgel szabályozza is a tisztviselők büntetőjogi felelősségét, míg a polgári , helyesebben vagyonjogi felelősséget, minthogy polgári törvénykönyvünk, fájdalom, mindez ideig nincs, ezen törvényjavaslatnak egy külön fejezete, az úgynevezett közigazgatási vagy fegyelmi felelősséget pedig egy a t. képviselőház tárgyalásaira teljesen készen levő önálló törvényjavaslat öleli fel s igy é részben általában véve legalább a gáncsoskodásra, valami nagy panaszra sok és fontos okaink nem lehetnek. A törvényjavaslatnak a felelősségre vonatkozó intézkedéseiben azonban a magam részéről is látok egy nagy hiányt és egy igen lényeges hibát. Nagy hiánynak találom, t. képviselőház, azt, hogy az a főispán jogi felelősségét nem mondja ki és nem szabályozza, hibának tartom azt, hogy a kártérítési kereset megindításának jogát a kereshetőségnek előzetes fegyelmi eljárás útján való megállapításától függeszti fel s igy magát a jogot, a visszaélések elleni ezen egyik legfőbb biztosítékot, igen sok esetre nézve könnyen illusoriussá teheti. De ezeknél még fontosahbak, t. képviselőház, azon nyilatkozatok és észrevételek, a melyek a múlt pénteken az önkormányzatra vonatkozólag hangzottak el e teremben. (Halljuk! Halljuk/) Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur a jogállam magaslatára emelkedve, azon ítéletet hirdette ki előttünk, hogy a törvényjavaslat nemcsak, hogy nem fejleszti az önkormányzati hatáskört, de az önkormányzatnak ma tényleg meglevő attribútumait is megsemmisíti. Igazán sújtó ítélet, t. képviselőház, s jaj a szegény vádlottnak, a szegény törvényjavaslatnak, ha az alaposan talál indokolva lenni. A dolog azonban szerencsére nem igy áll t. képviselőház, mert habár nem is akarom kétségbe vonni azt, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő ur egy pár igen erős gyanáokot is hozott össze, de teljes próbákat, minden kétséget kizáró bizonyítékot nem szolgáltatott állításának támogatására ; s pedig azt hiszem, hogy ez a t. képviselő urnak nem tehetségén, még kevésbé akaratán múlt el. (Tetszés és helyeslés a ;obboldalon.) KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. X. KÖTET. De, t. képviselőház, lássuk hát magát az indokolást! Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur kimondotta szigorú ítéletét a törvényjavaslat 10. szakaszára s az 57. szakasz i) és k) pontjaira alapítja. Teljes készséggel beismerem, t. ház, hogy abban a mit a t. képviselő ur a 10. szakaszra vonatkozólag megjegyzett, vele teljesen egyetértek, mert a kormánynak rendkívüli felülvizsgálati joga az én nézetem szerint sem terjedhet tovább a cassatió cselekményénél. De egyetértek a képviselő úrral arra nézve is, hogy az 57- szakasz i) pontjának utolsó bekezdése igen könnyen megzavarhatja azon irányt, a mely az egész törvényjavaslaton végig vonul és melynek eharacteristiconja az, hogy az alispán intézkedik és határoz, a főispán felügyel és ellenőriz s igy megzavarván ezen irányt, igen könnyen káros visszásságoknak válhatik forrásává. Ezen beismeréseimhez csak annyit kívánok hozzáfűzni még t. képviselőház, hogy részemről a tárgyalások egy megelőző, előkészítő stádiumában mindkét irányban megkísértettem a törvényjavaslat ezen helyeinek az én nézeteimnek megfelelő átalakítását és ha a viszonyok kedvezőleg alakulnak, meg fogom azt kisérleni még talán későbben is. Azonban azon véleményemet, hogy a t. képviselő ur ítélete túlzott s hogy az nincsen kellőleg indokolva, még azon esetre is fentartom, ha ezen t'irekvés sem jutna sikerre; mert t. képviselőház, azon önkormányzati hatáskör, a melyet a törvényhatóság ezen törvényjavaslat törvénynyé válása esetében is birni fog, igen nagy számú és igen sok fontos praerogativát tartalmaz. E szerint is fel lesz jogosítva nevezetesen, a mint jelenleg is fel van jogosítva a törvényhatóság arra, hogy a törvény és ministeri szabályrendelet utasítása folytán állami érdekű ügyekben is szabályrendeleteket alkothasson, a mint történt az pékiául a korcsmahitel maximumának kérdésében. Joggal fog birni arra, hogy saját ügyeiben önállólag intézkedjék, határozzon, szabályrendeleteket alkothasson, határozatait s szabályrendeleteit végrehajthassa. (Zaj. Halljuk!) Joggal fog birni arra, hogy ugy a közigazgatás, mint az önkormányzat költségeit inegállapíthasa és azok fedezésérői gondoskodhassak és végre joggal fog birni arr. , hogy országon politikai kérdéseket is megvitathasson és hogy azokra vonatkozó nézeteit határozatok alakjában kifejezhesse és a többi törvényhatóságokkal és a kormánynyal is közölhesse, sőt a törvényhozáshoz is felterjeszthesse. És, t. képviselőház, e részben semmit sem változtat a dolog lényegén azon körülmény, hogy a szabályrendeletek alkotása bizonyos megszorító feltételektői tétetik függővé és hogy a határozatok azon részének végrehajtásához, a mely az állam érdekeit is közvetve legalább érinti, előleges [ ministeri jóváhagyás kívántatik meg, mert ezek