Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-208

g l±) 2Q8. országos ftles atárezins 18. 1886. tanácskozva, hogy melyik irány felé hajoljanak. Ha ez nem eliekszerű eljárás, akkor nem tudom, hogy mi az. Méltóztassanak felvenni, hogy minden megyében a bizottsági gyűléseken bizonyos pártok vannak. Ezeknek egymással való elvi vitatkozásai szükségesek. De az eln és más szempontoktól egészen eltérőleg ezen 76 s némely megyében még több jegyző együttes szavazata dönti el a mérleget s ez nem elvi álláspontok, hanem a click nézete szerint irányzódik. Azt mondotta a t. ministerelnök ur — és erre vagyok bátor refleetálui — hogy a községi elöljárókat nem lehet általánosságban kizárni a bizottsági tagságból. Én sem tartanám ezt helyesnek s ugyanez okból a jegyzőket sem zárnám ki. De bátor vagyok a t. ministerelnök urnak figyelmébe ajánlani azt, hogy a községi bíró és előljáró csak rövid időre, egy, legfeljebb két évre van megválasztva és a községi birónak az állása oly rövid ideig tart, hogy ha bizottsági tag is, ez birói működésére hatást nem gyakorol. A jegyzőnél nem igy van. Az életfogytiglan van megválasztva és igy annak benmaradása egészen más tekintet alá esik, mint a községi biróé. Mi felszólalásom legutóbbi részét illeti és ezt tartom legfontosabbnak ez a 23. §-nak a szabadságvesztésről szóló h) pontjára vonatkozik. Méltóztassék gyakorlatilag venni a dolgot. A ki párbajért egy hétre volt elitéivé, mi történik azzal ? Az, hogy e törvény értelmében a virilis bizottsági tagok közül kitörültetik és hogy ha az egy hetet leülte, a bízottsági tagságot többé nem gyakorolhatja; holott az, <* ki szabadságvesztéssel nincs büntetve, virilis jogát nem veszti el. Ha pedig az illető választott volt, miután a választások 3 évről 3 évre történnek, ezen egy hét miatt három évig van megfosztva attól, hogy résztvegyen a bizottsági tárgyalásokban. Ezt, t. ház, ma, midőn a társadalmi felfogás szerint a párbaj el nem fogadása miatt még a legtisztességesebb ember is ferde positióba jut, el nem fogadhatom, hanem pártolom Szalay Károly képviselő ur módosítványát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Chorin Ferencz: Én a 23. §-nak csak h) pontjához szándékozom hozzászólni, előrebocsátván, hogy az a)—g) pontokat a bizottság szövegezése szerint fogadom el. A h) pontra nézve aggályok merültek fel s több módosítvány terjesztetett be, a melyekhez hozzászólni óhajtok. (Halljuk! Halljuk!) Az első módosítvány az, melyet Lázár Ádám t. képviselőtársam terjesztett be. 0 első sorban kifogásolja a 23. §. h) pontjának azon rendelkezését, mely szerint az, a ki nyereségvágyból eredő bűntett vagy vétség miatt elítélve volt, bizottsági tag többé nem lehet és a bizottsági tagságra nézve disqualifksáltnak mondatik ki. Azt hiszem, hogy a t. képviselő urnak ezen módosítványa nem fogadható el, mert tisztességes embereket arra kényszeríteni, hogy becstelen motívumokból eredő bűntények miatt elítélt emberekkel együtt gyakorolják a politikai jogokat s azokat, kik becstelen indokok miatt elkövetett bűntények miatt voltak elmarasztalva, felruházni azzal a joggal, hogy a köztisztviselőket válaszszák s azokat ellenőrizzék, sem a köz erkölcsiség, sem pedig az állami érdekek szempontjából, nem volna indokolható eljárás. (Helyeslés jobbfélöl.) Azon indítványa sem fogadható el, t. ház, hogy azok, kik bűntény vagy vétség miatt a vizsgáló biró által vizsgálati fogságba helyeztettek, elveszítsék bizottsági tagságukat; mert a politikai jogok gyakorlatát a vizsgáló biró ténykedésétől függővé tenni nem volna helyes, mert gyakran megtörtént, hogy a vizsgálati fogság törvény ellenére s önkényesen rendeltetett el s igy magától a vizsgálati fogság elrendelésének tényétől a politikai jogok gyakorlását nem lehet függővé tenni. (Helyeslés jobbfelöl.) Több figyelmet érdemel az a módosítvány, melyet Szalay Károly képviselő ur terjesztett be. Ö első sorban kifogásolja a h) pont azon rendelkezéséi, hogy a ki bármely bűntett vagy vétség miatt helyeztetett vád alá, már a vád alá helyezési határozat folytán veszítse el bizottsági tagsági jogát. Nem habozom beismerni, hogy ezen ellenvetés jogosult és alapos, (Halljuk/ Halljuk!) mert büntető törvénykönyvünk kétfélebűncselekményeket ismer. (Halljuk/ Hallpik!) Ismer oly bűntényeket, a melyeknek elkövetése esetében a szabadságvesztés büntetésen kivüL a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése mellékbüntetés gyanánt a biró által kiszabandó és oly bűncselekményeket, a melyek csak szabadságvesztés büntetéssel sújtatnak, a nélkül, hogy a politikai jogok gyakorlására nézve bármely következményt vonnának maguk után. Hogy minden megkülönböztetés nélkül, a vád alá helyezés puszta ténye, a bizottsági tagság elvesztését vonja maga után, részemről indokoltnak s helyes jogpolitikai eljárásnak nem tartom. Indítványom tehát oda irányul, hogy csak azon vád alá helyezési határozatok vonják maguk után a bizottsági tagsági jog elvesztését, a melyek oly bűntettekre és vétségekre vonatkoztak, a melyekre a törvény elmarasztalás esetében a politikai jogok felfüggesztését állapítja meg. A második kifogás, a mely ezen szakasz ellen emeltetett, az, hogy annak rendelkezése szerint minden szabadságvesztés már maga után vonja a bizottsági tagság elvesztését is. Igy például, gyakorlatilag tekintve a dolgot, ha valaki könnyű testi sértés, vagy párbaj vétsége, vagy egyéb nem becstelenítő indokokból elkövetett