Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-208

208. országos ülés a törvényhozás részéről a praecis világos kifejezések használata nagyon is kívánatos és lehetséges, hogy valaki a nélkül, hogy ingatlannal bírjon valamely törvényhatóság területén vagy ott lakjék, két évnél több idő óta ingókkal, például árúraktárakkal birhat, a melyekre kétségtelenül a törvényhozás ezen szakaszt vonatkoztatni nem akarja, mert azt gondolom, hogy azoknak nem akar jogosultságot adni arra, hogy ők törvényhatósági bizottsági tagokul megválaszthatok legyenek, annálfogva ezen praeeisebb szerkesztés okából bátor vagyok javasolni azt, hogy „a két év óta" és „nem bir" szavak közé ezen szó: „ingatlannal" beiktatta ssék. T. ház! Ha már felszólaltam, legyen nekem is megengedve, hogy még a ministerelnök urnak márczius 3-án tartott ülésben tett egyik nyilatkozatára, már csak szavaim félremagyarázása indokából is visszatérhessek és röviden refleetálhassak. (Halljuk! halfelől.) Azt mondta a t. ministerelnök ur — leszek bátor szó szerint felolvasni — (olvassa): „Mert hiszen, ha a kinevezés mellett tartott szónoklatban azt hozzák fel szemben az én javaslatommal, hogy gondoljam meg mi fog történni, ha — mit nem kívánok — sötét felhők tornyosulnak a politikai égen és hogy az esetre a függetlenséget a kinevezettekben keressük: erre — ugy hiszem — refleetálni nem szükséges. Mert megengedem, sok előnye lehet a kinevezésnek, de ép a felhozott szempontból csakugyan nem lehet mellette lándzsát törni." T. ház! Én akkor, mikor a ministerelnök ur ezen nyilatkozatot tette, véletlenül — a ház ülésének azon részében — jelen nem voltam, ele ha jelen lettem volna is, sem akkor, sem talán másnap nem lett volna módomban rögtön refleetálni arra azért, mert nem szószerint idézvén szavaiinat és nem is azon összeköttetésb melyben azokat elmondtam, nem volt módom, teljes biztonsággal meggyőződni arról, hogy csakugyan az én szerény szavaimra vonatkozott-e az ő kijelentése, a mint most erről már meggyőződtem, a mikor azon fáradságot vettem magamnak, hogy az ugyanazon napon, valamint az előző napokon tartott szónoklatokat elolvassam, melyekből láttam, hogy ilyenféle csak az én szerény nyilatkozatomban fordul elő. T. ház! Én hivatkozhatom bátran mindazokra, a kik azon ülésben jelen voltak és igénytelen felszólalásomat hallották, hogy én, bár általánosságban állást foglaltam az állami közigazgatás mellett, természetesen csak mindazon garantiákkal, melyeket én és elvtársaim felhoztunk, de én egyáltalán nem argumentáltam a kinevezési rendszer mellett; e szó szószerint még elő sem fordult beszédemben; hanem az én egész beszédemnek tartalma legnagyobb részében arra volt irányozva, hogy a törvényjavaslatnak nagy és súlyos hiányait KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. X. KÖTET. lAÍtresms 19. 1881. jn I és hibáit felderítsem és kimutassam azon bajokat, a melyek a törvényjavaslatból, ha az a gyakorlati életbe lép, keletkezni fognak. A törvényjavaslat egy ilyen súlyos, felfogásom szerint veszélyes hibájául, az abban contemplált főispáni omnipotentiával szemben alkalmaztam egy ahhoz hasonló kifejezést, mini; a milyent a t. ministerelnök ur itt e nyilatkozatában felhoz. És a t. ministerelnök ur éles eszétől nem vonhatom meg azt, hogy ő kétségtelenül meg ne értette volna az én czélzásomat, hanem tulajdonkép nem akarta azt elérteni; és ha itt volna, mert nem akarta elérteni, bátor volnék azt röviden megmagyarázni, mi az, ami e tekintetben szemeim előtt lebegett, de mert nincsen itt, nem akarom a t. háznak figyelmét továbbra is fárasztani, hanem egyszerűen kijelentem azt, hogy a t. ministerelnök ur valószinú'leg azért hozta a kinevezéssel kapcsolatba ezen nvilatkozatoinat, hogy igy elterelje a közfigyelmet azon összefüggéstől, a melyben azt én mondottam és általában elterelje a t. háznak figyelmét azon hiányok és bajoktól, melyekre én akkor ezen javaslatban rámutattam és melyek valóságának érzetében azokat megezáfolni képes nem lévén, azokat megezáfolni meg sem is kísérletté : hanem alkalmazta ismét azon általa már megszokott tacticai fogásainak egyikét, hogy egyes szónoknak a beszédéből egyes tételt kiragad és egészen más vonatkozást tulajdonít neki, mini a melyben ez elmondva lett (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) és igy annak egészen má >'• • íelmet is tulajdonít, mint a melylyel az való': = bir (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) T. ház! Nem akarok messzire visszatérni ' általános vita visszaidézésébe; nem is szándékozom bővebben refleetálni a t. ministerelnök ur azon nyilatkozataira, melyeket az általános vitában az ellenzékkel szemben hangoztatott. De van mégis nyilatkozataiban egy, melyet nem hagyhatok szó nélkül. (Halljuk! balfelól.) Ez a t. ministerelnök urnak azon mondása, melyet Deák Ferencztő'l kölcsönzött. Megengedem, hogy Deák Ferencz azon vonatkozásban, a mint ő használta, méltán használhatta e szavakat, de abban a vonatkozásban, a mint a t. ministerelnök ur alkalmazta, egyáltalában nem felelnek meg a valóságnak. S ez a következő: (Halljuk! a baloldalon. Olvassa): „Én a t. képviselő uraknak csak azt hozom emlékezetébe, hogy ne feledkezzenek el azon mondásról, mely régen mondatott, de mindig igaz : hogy jobban kell szeretni a hazát, mint gyűlölni ellenségeiket. Ne vakítsa el önöket az ezen kormány iránti ellenszenv annyira, hogy, még ha ez van is ma a kormányon, ne akarják megadni az államnak, a mire az államnak szüksége van." T. ház! Mindenekelőtt csudálkozásomat kell kifejeznem azon, hogy a t. ministerelnök ur, a ki 26