Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-207

207. orsságos ülés Márcaius 18. 18S6. 193 Pandurenwirthsehaftnak árnyékoldalait és vissza- i éléseit. És Eötvös akkor túlzásba esett tagad- j hatatlanul. Emlékeztetem önöket, ha nem fárasztom ki figyelmüket, (Halljuk! Sálijuk!) az öreg Deáknak egy jellemző adomájára a melyet társalgásközben hallottam tőle. Azt mondta e regényre nézve, a melyet felhozni méltóztatott, hogy láttál-e már egy baromorvosi czégtáblát? (Halljuk! Halljuk!) Láttam. No hát, azon ki van pingálva egy ló alakja és a lónak alapvonalai megvannak ugy, a mint egy lónak alkotva kell lennie; hanem minden kigondolható hiba, a mi egy lóban meglehet, a fején, hátán, gerinczén, lábán, szóval mindenütt, elején, hátulján, mindenféle csúnya domborodások, beteges abnormitások vannak reá bigyesztve, ugy hogy eredeti alakja többé fel sem ismerhető. (Derültség.) Ehhez hasonlította — mondom -— Deák maga is Eötvösnek ama regényét. Hanem a Tendenz-románoknak azért minden időben meg volt a maguk jogosultsága és jelentősége. Ez kétségtelen. De méltóztassék ettől eltekintve, más térre is visszaemlékezni. (Halljuk!) Az apróbb részleteknek praecis előadásába nem bocsátkozhatom ugyan, hanem csak a lényegesre szorítkozom^ mert bajos is volna ex história juris publici rögtön examenre kiállani. Ha tudom, hogy ez felkozatik, jobban készültem volna el az adandó feleletre. De most csak ugy emlékezetből utalok az 1847—48-as országgyűlés előtti időre, midőn Pestmegyében voltak azok az oly nagy érdekű tárgyalások és országszerte, de különösen az úgynevezett vezérmegyében, Pestmegyében az országgyűlési utasításokra készültek. Akkor történt, hogy báró Eötvös József, a kinek neve és emléke minden esetre nagy eszmékhez van hozzákötve, elvbarátaival, de leginkább ő maga, ki ez időben igen buzgó részt vett a pestmegyei gyűlésekben, indítványt tett oly értelemben, hogy a vármegye nyilatkozzék a centralisatio és parlamenti kormányzat mellett. S ezt ékesszólása és rábeszélése hatalmával el is fogadtatta. És mi történt ? Másodnap vagy harmadnap, mondom, az apró detailleokról nem állhatok jót, mert emlékezetem csalhat, összeszedte magát — a mi igen gyakori eset volt — az ellennézetű párt, eljött Kossuth és szónoklata lángszavával megbuktatta az előbb hozott határozatot és minden tisztelet mellett, melylyel Eötvös iránt minden ember, ő maga is viseltetett, kivitte az ellenhatározatot. Ezen határozatokat megtalálhatja t, barátom Pestmegye archívumában, de az akkori hírlapokban is, melyek a nyilvános vitatkozásokról akkor már elég kimerítő tudósításokat hoztak. Históriai tény, hogy Magyarország igen sok jeles államférfia akkor municipalista volt oly értelemben, hogy e miatt ellenezte a centralisatiót, de nem fogadta el magát a ministeri kormányKÉPVH. NAPLÓ. 1884— 87.X. KÖTET. zaíot sem, melyet különben a centralisatio bizonyos józan foka nélkül én képzelni sem tudnék. (Mozgás balfelől.) Ez volt a fő argumentum. Akkor is divatban volt, mint mai napság, külföldi példákra hivatkozni, akkor talán meg inkább, mert csekély lévén nálunk e tekintetben a praxis, onnan kellett szedegetni az argumentumokat. Mindig Angliára és Francziaországra történt utalás. Midőn felelős kormányzatról, parlamentarisniusról s egyúttal municipalis jogokról volt szó, jól vagy rosszul Angliára szerettek hivatkozni, midőn pedig merev centralisatióról volt szó, amely absorbeál minden életerőt, akkor Francziaországra volt szokás hivatkozni s azt mondták — ma is megszívlelésre való dolog — „tessék Francziaországot nézni, mennyi változás és forradalom történt ott egymásután, mert bármily hatalom kerítse kezébe Paris városát,az uralkodik Francziaország felett". Tehát ugy látták, hogy egy ponton összpontosittatván az állam ereje,ha valamely ellenséges hatalom, legyen az külellenség, vagy legyen az, a mit akkor jobban feltételeztek, belellenség, tudniillik maga az akkori osztrák kormányzat, a melylyel való összeköttetésünket, mint maga Széchenyi is vegyes házassághoz szokott hasonlítani, hatalmába keríti a centralis hatalmat, uralkodni fog — azzal visszaélve effész Magyarország: felett. Ennek a ceníralisatiónak ily értelemben való veszélye volt az ok, a miért nemcsak Kossuth, de a többiek is mindnyájan ellene voltak. Ezt kár szépíteni, mert ez históriai tény, valamint históriai tény az is, hogy mikor azután ütött órája, Kossuth volt az, a ki felhívta a pozsonyi országrendeket, hogy emelkedjenek a kor színvonalára. És mi volt e kor színvonala? Az, hogy el kellett fogadni a parlamentarismust és a collegialís és dicasterialis rendszer megszüntetésével a centralisatiót magyar értelemben, tehát a független felelős ministeriumot. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondás a baloldalon.) Jöttek a nagy események, a melyekre fátyolt vetettünk. Kein is fogom a sebeket felszaggatni; hanem azért mindenki emlékezetében van, hogy Magyarország akkor nagy veszélyben forgott, saját határában támadt ellensége itt is, ott is, és nem municipalis fegyverekkel többé, hanem egy concentrálható erővel voltak csak legyőzhetők és féken tarthatók. Felhívom Madarász József t. barátomat, a ki velem együtt látta azon időket .... Madarász József: Le is győzte a megye! Zichy Antal: Elmondhatja velem együtt, hogy: alios ego vidi ventos, alias prospexi animo procellas stb. Hát ki volt erősebb municipalista, mint Nyáry Pál ? Hiszen Nyáry Pál annyira vitte a municipalismust, arra a veszélyes térre vitte át, hogy a megye rendéi törvényszékeket rendeztek be, perrendtartást hoztak be maguk a megye terü25