Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-207

194 207. evsKágos ölés máreiiu« IS. 1SS6, létén, nem várva országos intézkedést. Oly veszélyes térre léptek a megyék, a mely a Cantonrendszerre, feoderativ rendszerre vezet, a mi igy Magyarország jövőjét komolyan veszélyeztethette volna. És ime midőn a criticus idők következtek, Nyáry Pál volt az, a ki előállott a nemzeti 1 gyűlésen, noha oppositióban volt akkor Kossuthtal és azt mondta — ez volt is már idézve az ujabb parlamenti időben Tóth Vilmos által — hogy „Hála istennek, már egy kicsit nyakára hágtunk a megyei omnipotentiának." (Úgy van! jóbbfelől. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Ezeket a történtek némi földerítésére hoztam fel, minthogy az ellenzék méltóztatott minket felhívni, hogy refutáljuk, ha birjuk. Azt hiszem, hogy ez nekem — legalább némi részben — sikerült. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Én is, valamint a t. mérsékelt ellenzék több tagjai határozottan inclinálok, megvallom a centrálisaim felé, tudniillik az állami centralisatio felé. A magyar állam a magyar nemzetiség nagyobb biztosítása tekintetéből hajlamaim inkább az államosítás eszméje felé vonzanak, mint főleg a kellő korlátokon túlmenő mnnicipalitás felé. De mégis az igazság érdekében loyális kötelességemnek tartom néhány szót koczkáztatni igen t. kormányelnökünk védelmére, ámbár ő legkevésbé sem szorult az én gyenge szavamra. A t. ministerein ök ur régóta követi ezt az elvet, a mennyiben én figyelemmel kisérhettem és a jelenleg szőnyegen levő törvényjavaslaton is azt lehet mondani, vörös fonalként húzódik végig (Felkiáltások a szélső baloldalon: Fekete-sárga fonalként.') az az eszme, melyet Kossuth pengetett mindig és környezete hitetlen, kétkedő mosolylyal szokta már akkor is kisérni, hogy majd meghozza a jövő a megoldást, de hogy nincs oly nagy ellentét a kettő közt. Igenis, keresni kell módot és ha kutatjuk, meg fogjuk találni, miképen lehessen összeegyeztetni a kettőt: a munieipalis és helyhatósági önkormányzatot a modern parlamentáris kormányzattal. En is azt mondom, hogy van mód a kettőt összeegyeztetni és e tekintetben nem értem logicáját az általam igen t. mérsékelt ellenzéknek, midőn azt mondja, hogy akarja az állami közigazgatást minden ízében és midőn azt kívánja, hogy minden hivatalnokot nevezzen ki a kormány, de hogy ebben nincs az önkormányzatnak semmi csorbítása! En ellenkezőleg azt hiszem s az iránt nem ámítom magamat, hogy az önkormányzatnak, a helyhatósági autonómiának minden esetre egyik leglényegesebb attribútuma, hogy maga válaszsza saját tisztviselőit. (Helyeslés a jobboldalon.) Az azután más kérdés, vájjon az önkormányzat barátinak kell-e az elvekbői néha valamit áldozni magasabb czél iránti tekintetből. Én az egész törvényjavaslatot, valamint a most tárgyalás alatt lévő virilis intézményt az élet igényeinek megfelelő compromissumnak tekintem. Ily módon míveljük épen azt, a mit Helfy t. képviselőtársam Schillerből idézett, noha nem tartunk igényt az ártatlan gyermekkedély együgyüségére, melyet Schiller magasztalt, hanem a messzebblátó politikus tapintatával igyekszünk megoldani e nehéz kérdéseket; (Helyeslés a jobboldalon) igyekezünk saíválni, a lehetőségig biztosítani, nem eldarabolni az állam erejét, de a hol lehet, megadni az önkormányzat követelményeit, biztosítani a helyhatóságok szabad mozgását. (Helyeslés a jobboldalon.) A virilis intézmény tagadhatatlanul ellenkezik a merev democratia elvével, de én sohasem vagyok rabja az eszmék, az elvek végső consequentiáinak, hanem kénytelen vagyok mint politikus a gyakorlati téren mozogni. (Helyeslés a jobboldalon.) És azért mindig azt kérdem magamtól: vájjon egy elv, mely magában nagyon helyes, az adott körülmények között javára válik-e a magyar államnak ? Ez vezet politikámban (Zajos helyeslés a jobboldalon) és ezen szempontból pártolom a megtámadott szakaszt. (Élénk hosszas helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Helfy képviselő ur személyes kérdésben kíván szólani, Helfy Ignácz: T. ház! Az előttem szólott képviselő ur azért, hogy bebizonyítsa azt, hogy én nem igazítottam jól helyre a történelmi tényt, nagyon ügyesen azon kezdte, hogy megkülönböztette a régi és a modern parlamentarismust és a jelen parlamentarismust identificálta a centrálisadéval. Igenis a centralisatio volt az, a mely ellen Kossuth Lajos határozottan tiltakozott és küzdött. De •— ismétlem — hogy egész múltjában nem fog a t. képviselő ur találni egyetlen egy szót is, mely a parlamentaris rendszer behozatala ellen lett volna irányozva. Nagy érdeklődéssel hallgattam végig azokat, a miket a t. képviselő ur mondott, de nemcsak hogy nem czáfolta azt, a mit én mondottam, hanem ellenkezőleg ép azt még jobban megerősítette. Igenis Kossuth küzdött akkor az ellen, a mi ellen mi ma küzdünk : a központi hatalomnak túlterjeszkedése ellen és épen annak ellenében akarjuk fentartani és kifejleszteni a megyei rendszert még a parlament keretében is. Egyébiránt én szívesen megadom azt a satisfactiót a képviselő urnak, ha nagy súlyt helyez arra, hogy bebizonyíthassa, hogy csakugyan niegtöxdénhetik, hogy Kossuth Lajos is változtat nézetet. Igenis erre adok a t. képviselő urnak satisfactiót. Megváltoztatta, de ellenkező irányban. O mindig barátja volt a parlamentarismusnak; o te-