Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-207

207. orsíágog ülés márezins IS. 1SS6. 18g nisterelnök ur ez alatt azt érti, hogy még a jelenlegi országgyűlés lesz abban a helyzetben, hogy ezt a törvényt megalkothassa és hogy még ezen országgyűlés mandátumának letelte előtt előterjeszti az erre vonatkozó javaslatot: akkor beleegyezném abba, feltéve, hogy t. barátom is jónak látja ezt, hogy a határozati javaslat visszavonassák. De ha a t. ministerelnök ur az általa felemlített idő praecisirozása tekintetében odáig sem akar menni, hogy megígérje, hogy még ezen országgyűlés folyamán jöhetünk azon helyzetbe, hogy ily javaslatot tárgyaljunk: akkor a magam részéről ragaszkodom a határozati javaslat fentartásához. (Helyeslés balfelöl.) Pulszky Ágoston: Legyen szabad, t. ház, csak egy pár szóval indokolnom azt, hogy én, daczára annak, hogy a közigazgatási bíráskodásnak alapos, lehetőleg minden térre kiterjedő s lehető gyors életbeléptetését részemről is kívánom, az előttünk fekvő határozati javaslathoz miért nem járulhatok. (Felkiáltások a szélső balfelől: Tudjuk! Halljuk! Halljuk! jobbfém.) Ismeretes dolog, hogy a közigazgatási bíráskodás kérdése mindenütt a legbonyolultabb es a legnehezebb administrativ kérdések egyikét képezte. E kérdés, t. ház, hazánkban irodalmilag már hosszabb idő óta lett megvitatva. A t. ház kebelében is több ízben volt róla szó. De megjegyzem azt is, hogy minden alkalommal, vagy legalább az alkalmak messze túlnyomó eseteiben nagy baj volt az, hogy a közigazgatási bíráskodás kérdése csak általános körvonalaiban érintetett és hogy az, mert sem szón esetek, melyekre vonatkozólag az alkalmazandó, sem pedig azon elvek, a melyek alapján az érvényesítendő, megjeMve nem voltak, igen kevés kivétellel és ekkor is, a dolog természetéhez képest, mert akkor is nem tüzetesen azon kérdésről volt szó, csakis nagy általánosságban tartatott. Ugyanezért nagy köszönettel tartozunk Grrünwald Béla képviselő urnak azért, hogy most, midőn határozati javaslatát előterjesztette, részletesen kívánta azon eseteket feltüntetni, a melyekben a közigazgatási bíráskodás szüksége fenforog. De épen az ő felfogása és azon esetek, valamint azon kapcsolat alapján, melyet ő az alkalomból is, a melyből felszólalt, valamint határozati javaslatának szóbeli indokolásában a közigazgatási bíráskodás és ezen szakasz intézkedései közt, felállított, meggyőződtem arról, hogy azon értelemben és azon elvek alapján, melyeket határozati ja vaslatába foglalt, a közigazgatási bíráskodás intézménye el nem fogadható, a miért is a határozati javaslatot azon alakban és azon elvek alapján el nem fogadom. Megmondom mindjárt, hogy a határozati javaslatnak és a szóbeli indokolásnak minő kifejezéseiben akadok fenn. (Halljuk! Halljuk!) A határozati javaslat nem azt az egy elvet kívánja csak kifejezni, a mint ezt az előttem szólott t. képviselő ur mondotta, hogy független bíróságokra kell bizni a közigazgatási bíráskodást. Ez magában kétségkívül helyes. Hanem felhozza még azt, hogy a közigazgatási összes vitás kérdéseket kell erre a bíróságra bizni és másodszor azon kérdéseket is, melyekben jogsérelem esete fordul elő. Maga az, hogy határozati javaslatában e két esetet contradistingválta, világos tanúságául szolgál annak, hogy, mint tőle egyébként várni nem is lehetett, teljes tudatában van azon jelentőségnek, mely e contradistinctióban rejlik és annak, hogy ez a közigazgatási bíráskodás iránt a különböző országokban kifejlett különböző rendszerekben lényeges és distinetorius jelleget képez. Az ő felfogása szerint a közigazgatási bíráskodás, a mint e kettős kifejezésből, valamint szó béli indokolásából meggyőződtem, oly térre terjesztetnék ki, a minőre máshol, kivéve az amerikai Egyesült-Államokat, kiterjesztve nincsen. Hiszen, t. ház, igen jellemző volté tekintetben, hogy mindjárt beszéde elején megemlítette, hogy a parlament semmi egyes jogsérelem és általában semmi jogsérelem általános megbirálására és kijavítására nem alkalmas. Engedelmet kérek, de e tant el nem fogadhatom. A mig a ministeri politikai felelősség és a ministeri jogi felelősség tanai az alkotmány alapelvei gyanánt tekintetnek, addig azon tételt, hogy a parlament r.em alkalmas arra, hogy egyes jogsérelmekben bíráskodjék, elfogadni nem szabad. (Helyeslés jóbbfelöl.) És általában nagyon csudálkozom azon. hogy a képviselő ur, ki az állami administrätio és az állami főhatalom erélyes képviselete hívének vakja magát, e tekintetben, talán öntudatlanul, de oly tant hirdet, mely csak föderaJistieus alkotmánya államban érvényesíthető Mert csak föderalisticus alkotmánya államban foroghat fenn annak esete, hogy a törvényhozás, a parlanieiK birós/gi jogköre korlátoztatik. Nálunk és semminemű alkotmányos egységű országban, legyen az monarchia vagy respublica, a parlament jogkörének korlátozása ily értelemben nem eszközölhető. Amerikában igenis fennáll a központi alkotmány-bíróság, de nem mint közigazgatási, hanem mint alkotmány-biróság. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az mindegy!) Az nem mindegy. Fennáll azért, mert a központi parlament competentiája és az egyes államok competentiája szorosan meg van határozva. De oly bíróságot, mely által a parlament, a törvényhozás hatásköre korlatoztatnék, Magyarország alkotmányának szellemében egyáltalában képzelhetetlennek tartok és nem ismerek veszedelmesebb tant annál, a mely e parlamentet akár általános, akár speciális kijelentés alapján el akarja tiltani attól, hogy bárminő politikai vagy közigazgatási jogsérelmet — természetesen nem magánjogot — a maga fóruma elé vihessen. Menynyiben tehát nem ugyan & határozati javaslat sző-