Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-207

182 azt mind megtorolná. De az kétségtelen, hogy meg kell adnunk a lehetőségét annak, hogy a ki magát jogában sértve érzi, független és elfogulatlan fórumhoz fordulhasson. (Helyeslés.) Rendkívül fontos elv ez és némileg a ministeri felelősség elvével hasonlítom össze alkotmányunkban. Tudjuk, hogy a ministeri felelősség is a legritkábban alkalmazható. Hiszen tán évtizedek, vagy századok múlhatnak el a nélkül, hogy a ministeri felelősség elvét gyakorlatilag alkalmazni lehet. És mégis vegyük ki alkotmányunkból azt a szót, hogy a minister felelős, akkor összeomlik és értéktelenné válik alkotmányunk. [Helyeslés balfelöl.) Épen igy vagyunk a közigazgatási bíráskodással. Nem mondom, hogy minden jogsérelmet orvosol, de kétségtelen, hogy ezt az eszmét élő intézménynyei kell megvalósítani az államban. (Helyeslés a lal- és szélső baloldalon.) Mert ha ez nincs meg, akkor nem ismeri el az állam azt a legfőbb elvet, hogy minden jog, melyet törvény, vagy állam ad valakinek, csak ugy válik valósággá, ha teljesen független bíróság alá van helyezve. (Helyeslés.) Ennélfogva hiszem és remélem, hogy ily magyarázatok után, miután elismertem azt, hogy a ministerelnök kezében van a kezdeményezési jog és ezért semmi elvet, vagy részletet nem terjesztettem elő, melylyel őt kötelezni akarnám a probléma megoldásában, miután továbbá a ministerelnök urnak elvi kifogása nem volt az intézmény ellen s talán sikerült a felhozott gyakorlati példákkal aggályait eloszlatnom : határozati javaslatomhoz a t. ház és a t. ministerelnök ur is hozzá fog járulni. Határozati javaslatom következőképen hangzik: J;

A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a közigazgatás terén felmerülő vitás ügyek s a közigazgatási hatóságok által elkövetett jogsérelmek elintézésére a közigazgatási bíróság szervezése iránt mielőbb törvényjavaslatot nyújtson he." Ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem fogok a részletékbe menni, mindössze is csak egy csekély megjegyzést kívánok a t. képviselő urnak tenni arra vonatkozólag, a mit a ministeri felelősségről felhozott, hogy hiszen az is néha 50 esztendeig sem alkalmaztatik. Ezt helyre kívánom igazítani, hogy igen, de kétféle ministeri felelősség van; az egyik a politikai, a másik a törvényes. A törvényes — igaz — nagyon ritkán alkalmaztatik, mert — hála istennek — oly bűnöket nem szoktak elkövetni ájabb időben, hogy alkalmazni lehessen; de a politikai felelősség igen sokszor, sőt némely országban nagyon sűrűen alkalmaztatik. (Egy hang a szélső baloldalon: Náunk nem!) Nem tehetek róla, hogy oly késedeláreziusl8. 1S86. mes az ország belátni, hogy önök volnának hivatva minket felváltani. Ennek oka nem én vagyok. (Derültség a jobboldalon.) A mi pedig magát a határozati javaslatot illeti, én már nyilvánítottam, hogy a közigazgatási bíróságok iránt rövid idő alatt lehetőnek tartom a törvényhozási intézkedést, azt mondván, hogy rövid idő alatt, nem értek talán egy pár hetet, vagy hónapot. Ezen nyilatkozatot megtettem már előbb és ezt fentartom ma is. De — bocsánatot kérek — azon határozati javaslattal magam elébe egy kötött marche-routet kitűzetni nem óhajtok, (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon) ha majd a képviselő ur kezében lesz azinitiálásjoga, akkor ő tőle fogom várni az initiativát; (Helyeslés jobbfelöl) most igen kérem, várja meg tőlem, (Tetszés és derültség jobbfelölj azután törje össze rossz javaslatomat; de ily határozati javaslattal — ismétlem — magamat utasíttatni nem kívánom és kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy ha e határozati javaslat ma elfogadtatnék is, legközelebb kérném a t. házat, hogy ezt egy új határozattal tollálui méltóztassék, ugy mint ez Angliában szokás. (Helyeslés jobbfelöl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház ! Én a ministerelnök urnak nyilatkozatára csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy t. barátom javaslatában olyasmi, a miből magára nézve kötőit marcheroutet jelölhetne meg — mint magát kifejezni méltóztatott — egyáltalában nem foglaltatik. (Ugy van! balfelöl.) Mert ép a dolog elfogadhatósága szempontjából és azon szempontból, melyet Grünwald Béla t. barátom majdnem ugyanazokkal a szavakkal emelte ki, mint maga a t. ministerelnök ur — hogy a kezdeményezés a kormányt illeti — azon általános elvnek megjelölésén kivül, hogy független bíróság állíttassák fel, mely a közigazgatási hatóságok részéről szenvedett jogsérelmek felett ítéljen, a határozati javaslatban, semmi nemű utasítás nem foglaltatik. (Ugy van! balfelöl.) Ez az egyik megjegyzésem; a másik vonatkozik arra a készségre, melyet a ministerelnök ur kijelentett, hogy ily törvényjavaslatot benyújtandó lesz, még pedig rövid idő alatt. Már, t. ház! Méltóztassanak megbocsátani, de a mi bennünket ily határozati javaslat beadására indított, az épen az a körülmény, hogy ámbár a közigazgatási bíráskodásnak kérdése évek óta folyvást napirenden van a közvéleményben és ámbár a t. ministerelnök és belügy minister ur már egy évtized óta van abban a helyzetben, hogy ezt létesítse; ebben az irányban még eddig niitsem tett. (Ugy van! balfelöl.) Én tehát most is csak arra kérem a 1. ministerelnök urat, hogy méltóztassék előbbi nyilatkozatát praecisironi. Azt mondta ugyanis a t. ministerelnök ur, hogy erre vonatkozólag a maga részéről a törvényhozási előterjesztést lehetőnek és megtehetőnek tartja. Ha a t. mi297. országos Ülés